Már nem jó a brit franchise rendszer

Még 2018. szeptemberben jelentette be Chris Grayling brit közlekedési miniszter, hogy átfogó vizsgálatot indítanak a vasúti személyszállítás korszerűsítésére. A vizsgálat során három fő területre koncentrálnak, így az üzleti modell fejlesztésére, hogy jobb szolgáltatást tudjanak nyújtani és több befektetést vonzzanak a magánszférából; az iparág szereplői és felépítésük felülvizsgálatával csökkenteni akarják a szféra töredezettségét, növelni akarják az együttműködést, a hatékonyságot és az elszámoltathatóságot; végül olyan tarifarendszer dolgoznának ki, ami az utasok és az adófizetők szempontjából is nagyobb ár-érték arányt képvisel.

A vizsgálatot, aminek nagységrendje olyan, mintha nálunk az országos közlekedéspolitikai koncepció vasúti személyszállítási részét dolgoznák ki, a British Airways egykori vezérigazgatója, Keith Williams által vezetett munkacsoport végzi. A napokban a George Bradshaw nevével fémjelzett éves vasúti konferencián Williams úr azt mondta a plénumnak, hogy a vizsgálat kezdeti szakaszában az iparág sok résztvevőjével egyeztetett és világossá vált számára, hogy a jelenlegi franchise rendszer nem felel meg az utasok szükségleteinek és nem lenne szabad működni hagyni ezt a rendszert a jelenlegi formájában.

Mint ismeretes, Nagy-Britanniában az állami vasúttársaságot úgy privatizálták, hogy több régió és szolgáltatási szint szerint szétszabdalták a hálózatot és – eleinte – hétéves franchiseokat ítéltek oda a legtöbbet ígérő üzemeltető társaságnak. A rendszer nagyon vegyes, mert van, ahol a vasúttársaság vállalja új járművek beszerzését, de vannak lízingtársaságok is, akik új szerelvényeket vásárolnak és tőlük bérelhetik a vonatokat közlekedtető üzemeltetők a gördülőállományt. Az eredeti franchise rendszer az állami támogatás csökkentését célozta, de a pályafenntartás maradt állami kézben és az üzemeltető társaságok is egyre többet kérnek a szolgáltatások fejlesztésének és az üzemeltetés veszteségeinek ellentételezéseként.

Keith Williams szerint a jelenlegi modell nem tudja teljesíteni a tőle elvártakat és nem készteti gyorsabb fejlődésre a résztvevőket, amit az utasok pedig elvárnának. Ami húsz–huszonöt éve működött, az a mai gyorsan változó világban már nem biztos, hogy jó dolog. A kilencvenes évek közepétől a franchise rendszer innovatívnak számított, a vonatok megújultak, megteltek utasokkal, akiknek viszont megváltoztak az igényeik, de a vasúti rendszer alapjai ugyanazok, mint régen és nem bírják követni a változásokat. A jelenlegi felállás a rövidtávú gondolkodást erősíti és nem segíti a reformokat. Miután az utasok számának növekedése már nem borítékolható és sok bizonytalanság van a gazdaságban, itt az ideje a változtatásokra, véli Williams úr.

A franchiseok egyre több kockázatot rejtenek magukban és több területen kevesebb a bevétel a vártnál. Ezek aligha azok a körülmények, amelyekre érdemes megalapozni a jövő vasútját. A franchise rendszer már nem hozza a tőle várt eredményeket, sem az utasok, sem az adófizetők szemszögéből, ezért nem szabad hagyni, hogy ilyen formában fennmaradjon. Hiába lenne meg az akarat bizonyos változtatásokra egyes szereplőknél, nincsen egy egységes szervezet, aki kézben tudja tartani és végig tudja vinni a folyamatokat. A koncepció kidolgozói az őszig folytatják vizsgálataikat és javaslatot fognak tenni arra, hogy miként kellene megreformálni a brit vasutakat.

Három fő akadály leküzdésére összpontosítanak majd:

• töredezettség és rövidtávú gondolkodás
• az elszámoltathatóság, a rugalmasság és a közös gondolkodás hiánya
• a vasút szervezetén belüli ellentétes érdekek

Williams szerint már nem lehetséges a vasútra csupán aszerint gondolni, hogy állami tulajdonú vagy privatizált. A munkacsoport feladata, hogy a szereplőket egy irányba terelje, hogy közös késztetések alapján közösen keressék a megoldást, a mindig megfelelően alkalmazott jutalmazás vagy büntetés mellett. Minden szereplő minden cselekmény során csakis és kizárólag az utas érdekeit kell szem előtt tartsa. A döntéseket sokszor inkább helyben kellene meghozni és a vonatok üzemeltetőinek sokkal szorosabban, integráltan kell együttműködniük a pályahálózat üzemeltetőjével, és viszont.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!