London-Stansted: határ a csillagos ég

Az Egyesült Királyság fővárosának hat nemzetközi repülőtere közül hamarosan az STN lehet a második legforgalmasabb. Tervek és felemelkedés Essex-ből.

A londoni Stansted repülőtér (STN) tulajdonosa a közelmúltban jelentette be azt a nagy horderejű beruházási csomagot, amely magában foglalja a terminál bővítését is. A terv maradéktalan megvalósulása esetén a légikikötő megerősíti az Egyesült Királyság légiközlekedésében betöltött, egyébként is meghatározó szerepét. Magyar szempontból is fontos mérföldkő a fejlesztés, hiszen a Ryanair teremt kapcsolatot a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér és az elsősorban a diszkont légitársaságokat kiszolgáló Stansted között.

Miután 1942-ben elkészültek a futópályájával, a repülőteret 1943-ban nyitották meg. A második világháború idején – akkor RAF Stansted Mountfitchet volt a neve – a Brit Királyi Légierő, valamint az Amerikai Hadsereg Légierejének bázisaként működött, és itt tartották karban a kétmotoros amerikai Martin B–26 Maraudereket. Az 1944 júniusi, normandiai partraszállást követően ezeket a tevékenységeket áthelyezték Franciaországba, a lőszer- és alkatrész utánpótlás azonban továbbra is innen érkezett a kontinensen szolgáló repülőgépekhez. A háború után Stansted a Királyi Légierő tárolóbázisaként működött, de 1946 és 1947 augusztusa között itt volt a német háborús hadifoglyok elkülönítő tábora is. Bár 1949-ben a repülőtér polgári irányítás vette át, az amerikai légierő 1954-ben azzal a szándékkal jelent meg ismét a bázison, hogy a kifutópályát egy esetleges NATO támaszpont feltételeinek megfelelően átépítsék. Végül azonban a támaszpontot soha nem hozták létre, a repülőtér pedig 1957-ben visszakapta polgári státuszát, mígnem kilenc évvel később azt a BAA, a Brit Repülőtéri Hatóság vette át. Ezt követően elsősorban charter járatok üzemeltetésére használták.

A megnövekedett forgalomra tekintettel 1970-ben terminálját átépítették, majd a folyamatos bővítések nyomán Stansted kapacitása az évi nyolcmillió utasról 15, majd 25 millióra emelkedett, és ez a szám azóta is folyamatosan növekszik – csak 2007 augusztusában 2,5 millió utast kezeltek a repülőtéren. Három évvel később az STN engedélyt kapott a 65–80 méter szárnyfesz-, 14–16 méter futómű nyomtávolságú, F kódjelű repülőgépek, azaz az Airbus A-380 és a Boeing 747-8 fogadására.

A tulajdonos, a Manchester Airports Group szerint a határ a (csillagos) ég: 2024 októberében a MAG ugyanis bejelentette, hogy Stansteden öt éven belül 1,1 milliárd angol font összegű fejlesztést hajtanak vére. A beruházás keretében átépítik az utasterminált, valamint az üzleteket, éttermeket és bárokat. A Stansted azonban továbbra is egy terminálos repülőtér marad, a MAG megítélése szerint ez a kialakítás egyszerűbbé teszi az utazást. A fejlesztés érinti a check-in pultokat, a poggyászkezelést, valamint a repülőtér gurulóútját is korszerűsítik. A fenntarthatóságot szem előtt tartva egy új, 14,3 megawattos napelemfarmot építenek a helyszínen, hogy ki lehessen elégíteni a növekvő villamosenergia-szükségleteket. A repülőtéren már működik egy biomasszakazán, és a létesítmény megkapta az egyesült királyságbeli, a szén-dioxid-mentesítés ütemének felgyorsítása és az energiahatékonyság növelése érdekében létrehozott Carbon Trust, illetve a Repülőterek Nemzetközi Tanácsának (AIC) szén-dioxid-semlegességi tanúsítványát.

A kilátásba helyezett fejlesztés befejezése után London-Stansted éves utasforgalma várhatóan 43 millió utas lesz, ami azt jelenti, hogy STA megelőzi Gatwicket (GTW), és a Heathrow (LHR) után az Egyesült Királyság második legforgalmasabb repülőterévé lép elő. Ez nem is lenne annyira meglepő, hiszen a fővárostól mintegy negyven kilométerre, északra fekvő légikikötő tavaly a bázishoz képest minden hónapban megdöntötte az utasszám rekordját. Augusztus 23-án, pénteken több mint 103 ezer utas haladt át Stansteden – a havi csúcs részben annak is köszönhető, hogy Taylor Swift az előző napokban adott koncerteket a Wembley-ben, és a rajongói közül számosan az STN-ről repültek el.

Egyértelmű hozadékkal járt az is, hogy 2024 márciusában a British Airways a Covid-járvány után visszatért Stanstedbe, ahonnan Firenzébe, Ibizára, továbbá Nizzába indít járatokat. A repülőtér ezeken a desztinációkon kívül még legalább kétszáz útirányt kínál az utasoknak – írja az artemisaerospace.com.

Fotó: az istockphoto.com engedélyével