Lelőtt 777-es: korábbi tragikus sorozatok

Több híradásban, magyarországi tévéműsorokban is elhangzott, hogy a Malaysia Airlines a két 777-es elvesztésével egyedülálló tragédia-sorozatot szenvedett el. Azonban az adatbázisok nem erről árulkodnak: voltak hasonlóan szomorú sorozatok, hasonlóan rövid időn belül is.

Elég, ha csak a magyar aviatika történetébe nyúlunk vissza, amelyben 1971 számított fekete évnek. Augusztus 28-án zuhant le a pálya megközelítése közben Koppenhágánál a tengerbe a Malév egyik Il-18-asa, majd szeptember 16-án szenvedett katasztrófát a társaság egyik Tu-134-ese Kijevnél. Hasonlóképp tragikus sorozata volt a magyar nemzeti légitársaságnak 1975-ben: január 15-én, Ferihegyen szenvedett balesetet egy Il-18-asa, és még ugyanabban az évben szeptember 30-án vesztette el, máig sem tisztázott körülmények között, Bejrut előtt azt a bizonyos, feltehetően ugyancsak lelőtt Tu-154-est.

Az Aviation Week is hasonló szomorú, de még döbbenetesebb sorozatokat talált a maga adattárában. 1952 és 1954 köztött az interkontinentális járatokat fenntartó brit légitársaság, a BOAC nem kevesebb, mint öt gépét vesztette el, valamennyi a világ első sugárhajtású utasszállítója, a Comet volt: a tragédiasorozat, amelyből más légitársaságok is „részesültek”, a gép letiltásához vezetett, míg ki nem derült a konstrukciós ok, ami miatt elvesztették a példányokat, többször minden nyom nélkül, utazómagasságból lezuhanva.

Sok keserves sorozat fűződik a tömeges jet-korszak beköszöntéhez, amelyre a jelek szerint a légitársaságok sokszor sem üzemeltetésben, sem a személyzetek kiképzésében nem tudtak igazán lépést tartani. Az Air France 1962-ben két 707-esét vesztette el, a United két 727-esét. A Pan Am is produkált hasonló sorozatot 1968-ban, fél év alatt két 707-ese veszett el, sőt, év végén egy harmadik is (Kalkutta, Caracas, Elmendorf). Furcsa periódusai voltak a Japan Airlines-nak: 1972-ben júniusban és szeptemberben, 1977-ben januárban és szeptemberben, majd 1982-ben februárban és szeptemberben vesztett el minden alkalommal DC-8-asokat.

A brazil Varignak is volt rossz éve: 1973-ban júniusban majd júliusban(!), vesztette el egy-egy 707-esét (az egyik teherszállító volt), az Aeromexico 1981-ben júliusban és novemberben egy-egy DC-9-est, az indonéz Garuda ugyanebből a típusból 1984 júniusában és decemberében vesztett el egy-egy gépet.

Kétségtelen, hogy a viszonylag gyors egymás után történő zuhanások sora itt megszakad, és valóban csak 2014-ben kezdődik újra a Malaysiával. Ugyanerre a harminc évre tehető a légiközlekedés alapos megújulása, a nemzetközi előírások megszigorodása, az üzemeltetés, a tervezés és a gyártás biztonság-központúvá tétele, és az is valószínű, hogy a mostani sorozat, az MH-járatok pusztulása is az eddigi információk szerint valójában nem annyira a repülésbiztonság, mint inkább a politika, az elszabaduló konfliktusok, az ellenőrizhetetlen terrorcsoportok és nem reguláris fegyveres erők tevékenységéhez köthető.

Még egy érdekes mozzanat: a típus. A Boeing 777-ese hosszú időn át egyedülálló biztonsági mutatókat produkált. Az eddig átadott példányok száma 1064, és közülük egészen tavalyig csak kettőt kellett leírni, az Egypt Air gépét, amely az állóhelyen gyulladt ki, és a BA 777-esét, amelynek az üzemanyagrendszerben keletkezett jég miatt leálltak a hajtóművei, és Heathrow-n a pálya előtt ért földet, de egyik esemény sem járt halálos áldozatokkal.

Aztán megtörtént a tavalyi baleset San Francisco repülőterén, amely az eddigi előzetes vizsgálatok eredményei szerint elsősorban a korai pilóták hibáinak volt köszönhető, majd az MH-370-es járat máig felderítetlen eltűnése, amelynek kulcsmozzanata volt azonban valamennyi, a gép helyzetét, pozícióját, állapotát jelző rendszer szándékos lekapcsolása, amikor a gép eltért a tervezett útvonalától, tehát nagyon valószínű, hogy ez sem a 777-es „hibája”. Arról pedig egy remek kéthajtóműves konstrukció végképp nem tehet, hogy (föld–levegő vagy levegő–levegő) rakétával elpusztítják.

Nehéz komoly következtetéseket levonni mindebből, de egy biztos, a sorozatos balesetek jelentős része korábban is azt bizonyította, hogy nem a gépekkel, a technikával volt, vagy van baj, hanem vagy az őket használó emberekkel, vagy azokkal, akik szándékosan elpusztítják ezeket a csodálatos, összetett, biztonságos és különlegesen fejlett szerkezeteket, a fedélzeten lévő életekkel együtt. Sokmindenre felkészülhet a légi iparág, de arra nem, hogy egy gépet netán a saját személyzete raboljon el és vigyen pusztulásba, és arra sem, ha valakik így vagy úgy, de célpontként kezelnek egy utasszállítót. E sorok írójának úgy tűnik, hogy az emberiség mentálisan megint nem tud felfejlődni saját jól sikerült technikai eszközei, illetve a biztonságos és békés légiközlekedés szintjéhez.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!