Kerékpárosbarát lesz-e a Kossuth tér?

A napokban tesztelte a BKK a 2-es villamos új pályáját, ahol mi is jártunk. (Egyébként a BKK Facebook-oldalán is szerepelnek fotók, amelyeken nyoma nincs már annak a három utasváró pavilonnak, amely a felújítás előtt még tervben volt.) A vasárnapi próbamenet sikeres volt, mind a felsővezeték, mind a pálya alkalmas a villamosforgalom újbóli beindulására.

A kerékpárosklub elnöke szerint használhatatlanok, kényelmetlenek a Kossuth téri biciklitárolók. László Jánost, a Magyar Kerékpárosklub vezetőjét aktuális ügyekről is kérdeztük.

– Milyen most a Kossuth tér? Kerékpárosbarát lett?

– Én még nem próbáltam ki. Azt látjuk a kőburkolaton, hogy nagyon szépen piktogramokat véstek a kőbe, ezzel jelölték ki oda-vissza a kerékpárosnyomot. Tehát az egy nagyon jó megoldás, hogy ezen az egyébként csillapított felületen, ahol csillapítottan mehetnek a gépjárművek, ott mehetnek a kerékpárosok, és úgynevezett kerékpárosnyomokkal ki is van jelölve. Úgyhogy ez szuper.

Kicsit szomorú vagyok, bár az már nem a Kossuth térnek a rekonstrukciója, hanem a belváros térrehabilitációs programjának a része, hogy a Széchenyi rakparton, ami a Margit híd felé megy, miközben hihetetlen pénzeket költöttek arra, hogy a területet felújítsák, a járdán hagyták a kerékpáros útvonalat a Margit híd felé. Ennek semmiféle indoka nincsen, két szép darab úttest megy mellette, lehetett volna tovább vezetni, ahogy a Kossuth téren, és akkor nem lenne megint az, hogy aki leül a padra a járdán, az retteghet, hogy egy kerékpáros áthajt a lábán. És van a Kossuth téren még egy apróság: föltettek – nagy örömünkre – sok kerékpártámaszt. Egyetlen apró probléma van: ezeknek a támaszoknak van egy optimális magassága, körülbelül hetvenöt centiméter az átlagos kerékpár vízszintes csövének a magassága, és ehhez képest ezt sokkal magasabbra építették. Rosszindulatú facebookozók szerint ez a lovak kikötésére alkalmas. De ez csak vicc. Ha azokat húsz centivel lejjebb süllyesztik, akkor ez tökéletes lesz.

– Mondjuk egy alacsonyabb termetű biciklisnek kényelmetlen a tároló magassága?

– Nem, nem erről van szó. Ezeknek a kerékpártámaszoknak két lábuk van és egy vízszintes rúd, mint a fordított U betű. És amikor az ember odamegy a kerékpárjával, akkor ugye úgy a legkényelmesebb a lakatolás, ha a vízszintes cső pont olyan magasan van, mint az én kerékpáromnak a váza, és nem kell lehajolni érte. Mert ha a függőleges vázra lakatoljuk, akkor az lecsúszik, az már kicsit kényelmetlenebb. Ezek nagyon apró dolgok, de ha a jól kitalált egyszerű szerkezeteket nem megfelelő magasságra teszem, akkor hiába találták ki ilyennek a funkcióját, nem úgy működik.

– A múlt héten voltak egyeztetni a rendőrségen. Mire jutottak?

– Az egyeztetést azért kezdeményezték – a BKV kérésére –, mert megjelent a neten egy videó arról, hogy egy őrült pasas a két villamos között biciklizik. Ennek kapcsán azt szerették volna, beszéljünk arról, létezik-e mint általános jelenség az, hogy villamossínen mennek kerékpárosok, és hogy ennek mi a következménye.

A BKV vezetői azt jelezték, hogy ez azért probléma – és tökéletesen igazuk van, ezt megértem –, mert a villamos vezetője, ha muszáj hirtelen fékeznie, akkor mögötte sok-sok ember elesik, és ez mind az ő felelőssége. Amikor kerékpárral közlekedünk, akkor nekünk erre figyelnünk kell. És mi is azt mondjuk, hogy ha lehet, akkor ne biciklizzünk a síneken. Mellétettük azt is, hogy nagyon fontos lenne, ha az infrastruktúra tervezői is így gondolnák, és megteremtenék a nyugodt kerékpározás feltételeit az úttesten, hogy ne kényszerüljön arra senki, hogy a síneken menjen, mert az a legcsendesebb és legbiztonságosabb, de valóban a villamosvezetőt, szegényt, a frász töri ki.

– Ha elüti a bringást, akkor még rosszabb…

– Még az elütéshez nem is kell eljutni. Mert neki az a fő félelme, hogy egyszer csak hirtelen kell fékeznie, és az súlyos balesetet okozhat az utasok között. Pontosan értjük, és azt kérték, hogy a mi kommunikációnkban ez jelenjen meg. Mi mindig is tanítjuk, és mondjuk, hogy lehetőleg ne a síneken, és ne a járdán kerékpározzunk – mert ugye ez a másik nagy probléma. De ehhez nem elegendő a kommunikáció. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy az infrastruktúrát úgy tervezzék, hogy mondjuk, aki kimegy az utcára biciklivel, az ne automatikusan a járdára menjen, mert fél az autóktól.

– Viszont arra is volt példa a rokonságunkban, hogy egy 75 éves hölgyet a járdán – és nem volt kijelölt bicikliút a járdán, tehát nem azon ment a hölgy – elütött egy bringás úgy, hogy eltört a karja.

– Ez nekem napi problémám, naponta megszólítanak és mondják ezt nekem idős emberek, hogy megint elütöttek egy embert. Erről beszélünk, és ezért mi nagyon sokat dolgozunk, hogy ne így legyen, de ehhez nem elegendő a kommunikáció, az infrastruktúrát is úgy kell kialakítani. Az eredendő bűn, amit ebben a városban és másutt is elkövetnek, hogy elkezdték fölfesteni a kerékpárutakat a járdára. Elkezdték megtanítani az embereket arra, hogy biciklizzenek a járdán. Ugyanígy elkezdték megtanítani az autóvezetőket is, hogy parkoljanak a járdán azzal, hogy elkezdték felfesteni a járdára a parkolókat. Ez egy általános probléma, és úgy nem tudjuk megoldani, hogy beszélünk róla. Az a megoldás, hogy nem a járdára teszik a kerékpárutat, hanem megpróbálják valahogy az útra helyezni úgy, hogy közben azok, akik biciklire ülnek, ne féljenek.

– Fölkerült egy kép a Facebook-oldalukra, amelyen az látható, hogy az Andrássy úton egy szlovák rendszámú autó a kerékpárútra parkolt, és valaki ráült a motorháztetőre. Mi lett ennek a történetnek a vége?

– Nem tudom, hogy mi lett a vége, és nem örültem, hogy fölkerült a Facebook-oldalunkra, megmondom őszintén. Nem örülök annak, hogy az ilyen oda-vissza akcióknak mi propagandát nyújtunk. Nem értünk egyet vele, és nem is akarjuk népszerűsíteni. Itt arról van szó, hogy valaki elkövet egy szabálytalanságot, és a másik egy szabálytalansággal megbünteti. Ez az a módszer, amellyel maximálisan nem értünk egyet. Nem tudom, mi lett a vége, nem is érdekel, megmondom őszintén. Egyik módszerrel sem értünk egyet: azzal sem, hogy valaki a kerékpársávon parkol és azzal sem, hogy valaki ráül a motorháztető tetejére, és így mintegy bünteti a szabálytalankodót. Miközben nagyon hiszünk abban, hogy a szokásostól eltérő kommunikációs akciók fontosak, de ez nem.

– Lehet, hogy ez csak amolyan polgári engedetlenség volt, és a hölgy csak meg akarta várni a tulajdonost, hogy figyelmeztesse a szabálytalanságra.

– Igen, de ez is erősíti azt a sztereotípiát, ami ma Budapest közlekedésének talán a legnagyobb problémája, hogy autósokról, bringásokról meg gyalogosokról beszélünk, és mindegyikhez tudunk jelzőt tenni. Miközben minden pillanatban azon dolgozunk, hogy megszűnjék ez a szó is, hogy autós vagy kerékpáros, és tekintsük magunkat közlekedő feleknek. Tehát a sztereotípiákat erősíti sajnos az ilyen akció, és láttuk a kommentekben a szokásos mérhetetlenül minősíthetetlen megjegyzések sokaságát, ilyen bunkó, olyan barom állatja, és a többi. Minden ilyen akció a sztereotípiákat erősíti, ami nem jó. Egyébként egy héten belül nyilvánosságra fogjuk hozni az „Együtt közlekedünk” kampányt, ami megpróbálja ezeket a sztereotípiákat egy kicsit lebontani, hogy inkább a másikkal törődjünk, és ne magunkkal.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!