Kávézó a troliban

A kolumbiai fővárosban, Bogotában 1884-ben indult meg a tömegközlekedés a lóvasút révén. Ezt követően a város a gőzvasúttal próbálkozott, de végül a város 1907-ben a villamos mellett tette le a voksát. A villamos egészen a második világháborút követő évekig Bogotá alapvető közlekedési eszköze volt.

A negatív folyamatok 1948-ban kezdődtek, amikor egy zavargásban a villamosállomány negyedét, 28 villamost gyújtott fel a tömeg. A villamosnak az utolsó lökést a város lakosságának radikális növekedése adta, a korszerűtlen, régi villamoskocsik az egyvágányos pályájukkal már nem tudták kiszolgálni a lakosságot. Ekkor a városvezetés az 1948-ban elindult trolibuszüzemben látta a probléma megoldását.

Az első trolibuszokat még az Egyesült Államokból vásárolták, az első nagyobb arányú beszerzés 1967-ben volt, ekkor vásároltak száz Ziu–5-öst az Urickij üzemből. Az új kocsiknak köszönhetően további vonalakat nyitottak meg a városban. A nagyszabású beszerzések ekkor még nem értek véget, 1974-ben további 250 Ziu–9-esre kapott megrendelést a szovjet gyár, amely ez időben a világ legnagyobb trolibuszgyártó üzeme volt. A gyártás elég vontatottan haladt, tíz évvel később is még csak kevesebb mint száz kocsit adtak át.

Emiatt a város közlekedési cége, az Empresa Distrital de Transportes Urbanos (EDTU) a román DAC-tól vásárolt 48 112-EM típusú szóló, és nyolc 117-E típusú csuklós trolibuszt. A 90-es évek elején a trolibusz-közlekedés válságba került Bogotában, az EDTU inkább a BRT-vonalakban látta a város tömegközlekedésének a jövőjét, a troliüzemet végül 1991. augusztus 15-én zárták be. A felszabadult kocsikra eleinte volt érdeklődő, de végül az összes egy bontóba került, ahol mintegy két évtizedig háborítatlanul álltak.

A kocsik végleges megsemmisítésének hírére 2010-ben egy lelkes bogotái, Nelson Herrera elhatározta, hogy megment egy kocsit. A bontóból megvásárolt egy Ziu–9-est, és hozzá rengeteg tartalék alkatrészt. A trolibuszt a nyolcvanas évek közepén használt színterv szerint, korhűen felújította, az utastérben pedig egy kávézót rendezett be. A kocsit a bevárosban állította ki, nem messze az 1951-ben bezárt villamoskocsiszíntől. Érdekesség, hogy szintén nem messze a trolitól halad a város egyik BRT-vonala, ahol egy Ikarus C83G is közlekedik.

A kezdetben jól működő vállalkozás végül 2012-ben bezárt, így Bogotá egy érdekes színfolttal lett szegényebb.