Gácsország, Hurvínek Magda, Andy Warhol és az alagút

Mezőlaborc (Medzilaborce) Szlovákia északkeleti részén nem túl vonzó hely. A szlovákiai ruszinok egyik központja, ortodox temploma a II. világháború után épült, van egy miniskanzene kicsinyített épületekkel, és az utóbbi évtizedekben figyelemre méltó innovációval Andy Warhol-kultuszt és múzeumot építettek, mivel itt élt, no nem az amerikai pop art képzőművész, hanem csak apja és anyja, mielőtt kivándoroltak.

Vasútbarátok számára Mezőlaborc mint az egykori Első Magyar Gácsországi Vasút (EMGV) határ előtti utolsó fontos állomása nevezetes. Gácsország elnevezése Halics város nevéből származik, a koraközépkorban tartozott Magyarországhoz, Lengyelország felosztásakor Ausztria erre hivatkozva kebelezte be Galícia néven a neki jutott területeket, bár azok részben nyugatabbra voltak. Nos erre, Galícia felé épült az egyik első magyar fővonal.

Az EMGV első része (két szakaszban) Sátoraljaújhely és Homonna (Humenné) között 1871/72 telén nyílt meg a szintén friss (illetve Csap [Csop] felé továbbépülő) Magyar Északkeleti Vasúthoz kapcsolódva. Az országhatárra 1873-ban, a lengyel (galíciai) oldalon Lupkóba (Łupków) 1874-re ért a vasút. Az államvasút 1890-ben kebelezte be a társaságot.

A kassai (Košice) nosztalgiaklub (KHKV) által szervezet menet szombat reggel indult. A Hurvíneknek becézett, a második világháború után Csehországban gyártott M.131-es motorkocsi (az 1125-ös pályaszámú példány kissé furcsa módon a Magda útónevet kapta) egy pótkocsit is húzott, erre szükség is volt a szépszámú érdeklődő miatt.

A különvonat már Tőketerebestől (Trebišov) az EMGV pályáján haladt, de persze a program veleje Mezőlaborcon kezdődött. A Hurvínek néhány rövidebb kört tett meg egy közeli megállóig a helyi közönséggel, amíg a vonat korábbi utasai a város már említett nevezetességeivel ismerkedhettek az esős júliusi hidegben. Koradélután, a határalagúthoz induló menetre már csurig megtelt a szerelvény a mezőlaborci vagy a spórolós érdeklődőkkel, akik ideáig menetrend szerinti vonattal jöttek.

A korábbi évek gyakorlatától eltérően már nyári hétvégeken sem járnak át menetrend szerinti személyvontok, így ezt az erdei szakaszt csak ilyen különvonattal lehet jelenleg bejárni.

Az eredeti tervek szerint Lupkóig tartott volna a menet, de sajnos nem sikerült engedélyt kapni a lengyel pályavasúttól, így az alagút belsejében, a határnál volt a kirándulás végső pontja.