Ezentúl a DKV telephelyén szobrozik a felújított 203-as Béka
A közlekedési vállalat munkatársai az elmúlt hónapokban kicserélték a korrodált lemezeket, a fényszórókat és a visszapillantó tükröket, felújították az áramszedőt és újrafestették a járművet.
Kezdetekben a szóban forgó villamos mozdony a 1896-ban, a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank és a Ganz-gyár által alapított Budapest–Újpest–Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. (BURV) vonalain szolgált. A BURV 1896-os állagába a következő Ganz-járművek tartoztak:
- 24, 1–24 pályaszámú, két T 15 típusú 15 lóerő teljesítményű motorral hajtott, A jelű motorkocsi,
- 18, 300–317 pályaszámú, M típusjelű pótkocsi,
- a vasút mentén létesített ipartelepek termékei és élelmiszerek szállítására két, 1 és 2 pályaszámú, közép-vezetőállásos, 8800 kilogramm tömegű villamos mozdony – ezek voltak az első, a Ganz által épített, 1435 milliméter nyomtávú közúti villamos mozdonyok – továbbá hat, 101–106 számú, négytonnás T jelű fedett kocsi.
A rúdáramszedős mozdonyok erőforrása két T 20 típusú, 25 lóerő teljesítményű motor volt, a járművek 34 tonna terhelést, két kocsit, legfeljebb három kocsit 20 kilométer/óra sebességgel továbbítottak. A nagyvasúti kocsik vontatásához MÁV-rendszerű központi vonó- és ütközőkészülékkel látták el a járműveket.
A BURV kezelését 1923-ban a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT) vette át. A társaságnál a mozdonyt először M1 pályaszámon tartották nyilván, majd 1940-ben a 7200-as számozást kapta. Fővárosi selejtezése, 1951. július 26-a után a 7200-ast a Debreceni Villamos Vasút (DVV) 203-as pályaszámmal vette állományba. Érdekesség, hogy a DVV-nél, 1951-ben már volt egy hasonló vontató: a 202-es pályaszámú Békát eredetileg a Budapest Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Villamos Vasút szerezte be a Ganz gyártól, 1900-ban. Ezt járművet a BSZKRT 1943-ban eladta a Magyar Vasútforgalmi Rt.-nek, ami előbb Nagyváradra, majd Debrecen 1944-es légitámadását követően, a cívisvárosba vezényelte a gépet. A mozdony a II. világháború éveiben, egy pótkocsival, személyszállítást is végzett a pallagi vonalon. A 202-es Békát 1961-ben selejtezték.
Debrecenben a 203-as Béka 1960-ban kapott új kocsiszekrényt és gördülő csapágyas futóművet. A nagyvasúti kocsikon érkező járműveket – a Debrecen Vásártér MÁV állomáshoz csatlakozó villamosított iparvágányon keresztül – a 203-as juttatta el a debreceni főműhely területére. Később, 1997-ben a mozdonyt ismét felújították. A terv az volt, hogy eladják a Közlekedési múzeumnak, ez az elképzelés azonban meghiúsult. Kétezerhúsz júliusában azonban műemléki védelmet kapott, és a kultikus jármű átfogó felújítása ezt követően kezdődött el.
Az elmúlt hónapokban a DKV Zrt. lelkes, segítőkész munkatársai a villamos mozdonyon kicserélték a korrodált lemezeket, a fényszórókat és a visszapillantó tükröt, elvégezték a szükséges asztalos munkákat, felújították a jármű áramszedőjét. A mozdonyt alapozás után újrafestették, a belső pedig új díszítőelemeket kapott.
A járművet a DKV Zrt telephelyén, szoborszerűen állítják ki.
A 203-as felújítást követő, ünnepélyes bemutatója egybeesett pallagi villamosvonal átadásának századik évfordulójával. A Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát még 1901-ben nyitották meg Pallagon, ezért szükségessé vált egy olyan közlekedési vonal kiépítése, amelyen keresztül a tanulók meg tudják közelíteni az épületet. Ilyen előzmények után, 1922 novemberében a Kereskedelemügyi Minisztérium ankétot hívott össze, amelyben az újonnan épülő villamosvonal kiépítésére tettek javaslatot, majd 1923 januárjában helyszínbejárást tartottak a kivitelezés területén. Debrecen városa szerezte be a vonal építéséhez szükséges 226 faoszlopot és 2600 kilogramm rézdrótot, valamint a 21 millió koronás bekerülési költségből nyolcmillió koronát is magára vállalt. Az év végére már teljes intenzitással folyt a pallagi vonal villamosítása. A vonal üzemszerű vizsgálata 1924. február 2-án volt. A pálya hosszát 5302 méterben, a menettartamot 45 percben állapították meg. A villamosjárműveket hármas és tizenkettes viszonylatszámmal látták el, attól függően, hogy a Nagyállomástól vagy a Fürdőtől közlekedtek a végállomásig. Megkülönböztetve a fővonalon közlekedő többi járműtől, zöld lámpát helyeztek el azok végein.
A vonalon 1924. február 18-ától 1970. március 1-jéig tartották fenn a villamosok forgalmát.
(források: Gara Kálmán: BURV 1/BSZJKRT 7200, DKV 302, kézirat; Szécsey István, Villányi György: Ganz vasúti járművek 1868–1919, Indóház Kiadó 2015)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
