Évtizedek múltán fejezték be az Árpád hidat
A Hungária körgyűrű – az Árpád és a Rákóczi hidakkal, azaz azok megfelelőjével – már a háború előtti fővárosi fejlesztési tervekben is szerepelt. A nagy világégés miatt azonban az elkezdett építkezést 1943-ban félbe kellett szakítani, és csak 1948-ban folytathatták, igaz, a híd félkész volta miatt megúszta a Dunába robbantást.
A kor szellemének megfelelően Sztálinról elnevezett hidat – azaz a középső hídpályát – 1950. november 7-én adták át, és bár a közúti, a villamos-, sőt, a vasúti forgalom jó részét is ellátta (utóbbit az Újpesti vasúti híd 1955-ös újjáépítéséig), egészen 1981-ig ebben a torzó állapotában maradt, a pilléreket azonban már a végleges, 18,8 méter szélességű hídszerkezethez építették meg.
A Hungária körgyűrű teljes szélességű kiépítése végül 1980-ban kezdődött meg. Az eredeti, 11 méter szélességű útpálya mellé gyakorlatilag két új hidat építettek a meglévő pillérekre, a kétszer három forgalmi sávon kívül az 1-es villamos vágányai, 3,4 méter szélességű járda és mindkét oldalon kerékpársáv is helyet kapott. A pesti hídfőhöz közel a Váci úton, a budai lehajtóban pedig a Flórián térnél épült új felüljáró.
Az építkezés főleg Óbuda közlekedését érintette jelentősen. A csatlakozó utak szélesítése, átépítése miatt két villamosviszonylattól is elbúcsúzhattunk: a Margit híd budai hídfőjétől Óbuda kocsiszínig járó 11-es és a Nyugati pályaudvartól szintén a remizig közlekedő – a híddal egyidős – 33-as (és 33A jelzésű betétjárata) január 17-én, illetve 18-án, azaz harmincöt éve közlekedett utoljára.
* * *
Indóház Online – Hivatlan oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a holdon, a síneken vagy a sínek mellett, a tűzön vagy a vízen történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!