Etihad-váltás: a társaság-vásárlás kalandjának bukása

Hónapokkal a tervezett visszavonulása előtt, gyakorlatilag már most távozik a három nagy Öböl-társaság egyikének első számú embere és stratégiájának megálmodója. James Hogan helyett ideiglenes ügyvezetőt neveztek ki az Etihad élére, ami egyben feltehetően az eddig követett koncepció lezárását is jelenti.

Hogan volt az, akinek irányítása alatt az Etihad számos, főképp európai és főképp gyengélkedő légitársaságban szerzett meghatározó tulajdonrészt, amelynek birtokában a tervek szerint megtörténtek volna a szükséges átalakítások, és az adott, talpra álló cég, immár az Etihaddal szoros együttműködésben, a hálózatokat és szolgáltatásokat egyeztetve, egy kiterjedt társaság-családként folytatta volna működését.

A két legnagyobb és legértékesebb akvizíció azonban kudarcot vallott: az Alitalia esetében egyértelműen azért, mert a társaság állománya túlnyomórészt ellenállt a szerkezeti változásoknak és az ezzel járó átmeneti jövedelem-csökkenésnek. Ennek következménye az lett, hogy az olasz nemzeti légitársaságra legnagyobb valószínűséggel a felszámolás vár, ama néhány hónap elteltével, amelynek során visszafizetendő állami hitelből tartja még fenn a működését.

A másik kudarcos vállalkozás az Air Berlin, amelynek flottája java részét egy korábbi megállapodás értelmében a Lufthansa csoport légitársaságai veszik át lízingbe, míg maga az Air Berlin újabb 350 millió eurónyi tőkeinjekciót kell, hogy megkapjon az Etihadtól másfél évre, abban a reményben, hogy ez a pénz segítene a társaság maradékának átszervezéséhez és életben tartásához. A második legnagyobb német légicég 2016-ban 780 millió eurónyi veszteséget hozott össze, ráadásul az idei év első negyede lezártával már csaknem 300 milliós a mínusz.

Az Alitalia esetében a napokban megkezdődik a cég eladásának folyamata, annak legkisebb reménye nélkül, hogy lesz-e vevő rá. Az Air Berlin esete más: mint ezt már a repülőgép-lízing kapcsán is láthattuk, a Lufthansa-csoport lát fantáziát a társaság megmentésében, de a nyilatkozatok szerint csak abban az esetben, ha Abu Dhabi kormánya, az Etihad tulajdonosa finanszírozza az Air Berlin jelenlegi hiteltartozásait. Carsten Spohr Lufthansa-elnök korábbi nyilatkozatában is úgy fogalmazott, hogy az Air Berlin hitelállománya túl nagy ahhoz, hogy vonzza a befektetőket.

Ami Hogant illeti: több, mint tíz éve állt az Etihad élén, eddigi elképzelések szerint legkorábban július elsején távozott volna a posztjáról, hivatalosan most is ez a váltás dátuma. De az ideiglenes Etihad-vezér, Ray Gammel kinevezése azt jelenti, hogy május 9-ével lezárult Hogan korszaka a cég élén, annak ellenére, hogy még Gammel sem számít végleges megoldásnak.

A hirtelen váltás és az elnök nyilatkozata is azt valószínűsíti, hogy Hogan koncepciója helyett új üzleti modellt kell bevezetni a társaságnál, annak érdekében, hogy az Etihad továbbra is komoly szereplő maradjon a globális légiközlekedési piacon. Illetve, hogy komoly versenytársa maradjon a másik két Öböl-menti társaságnak, különösen az Emirates-nek, amely egészen más stratégiát követ, és ebben sikeresebbnek is bizonyult, mert nem légitársaságok megvételére, hanem a hálózatának agresszív bővítésére alapozta a növekedését.