Egy hosszú éjszaka krónikája

Igencsak hosszúra nyúlt az előző csütörtöki éjszakám, több fotótéma is egyszerre jött jól össze, metró, tehervonat, klasszik Csörgő. Kezdjük ott, hogy eleve nem túl pihenten mentem neki a sötétségnek, este egy négyórás rendezvényt kellett fotóznom és volt már 11 óra, mire innen hazaértem. Mivel még nem volt infó a metrószerelvényünk párkányi indulásáról, elkezdtem felmérni a fővárosi Szergejhelyzetet. Előző héten tartott ugyanis a 4-es vonali vágányzár és emiatt terelték a Suzuki-vonatot a 2-es vonalra.

Amikor láttam a 127-est kijárni Fradiból, gyorsan le is mondtam az autóvonatról: megint nem késik eleget ahhoz, hogy visszaérve már világosban jöjjön. De aztán a hatvani hatlábú Kőbánya-Kispest majd Kispest felé fordult, így ez nem a dorogi tehervonat lesz – mint kiderült, pár kocsi zúzott követ kellett elszórnia Köki és Kispest között. Gondoltam megnézem, lassan amúgy is el kéne indulni Kökire, hátha jó helyen dolgozgat a 127-es. Hát nem annyira, eléggé sötét szakaszon lehetett csak lefotózni.

Alig pár perce voltam a 142-es vonalon, lett pár kép, aztán a 127-es vissza is tért Kőbánya-Kispestre. Már volt vagy éjfél, és a dorogi tehervonat még mindig nem indult el! Viszont a metró miatt meg érdemes volt lassan betérni Kökire. Ahol éjjel szinte sosem parkolnak autók, most beálltam harmadiknak. A vasútbarátok kemény magja úgy 15 fővel képviseltette magát a pályaudvaron. Mindenki tudott valami új infót mondani: halad Nagymaroson, halad Vácon, haladt Dunakeszin. Bár csak 40-es a menet, azért lassan ide kell érnie. Aztán a Köki kezdőponti végén köszörülő munkások tűzijátéka mögött megpillantottuk Kőbánya alsó felől közelíteni a tipikus hideg, erős Transmontana-fényeket. Nosza indul a videó, maradjunk csöndben innentől, foglalkozzunk a fotózással, dolgozzon a technika.

Kisvártatva a 420-as Bobó is befutott Ferencvárosból, a metrószerelvényen ez váltotta a Transmontanát. A Kőér utcai metrótelep iparvágánya Kökiről ágazik ki, ide betolni kellett a dízelmozdony. A gépcserét hamar lezavarták, pont elég időt hagyva, hogy azért alaposan körbefotózzuk a jövevényt. Maga a betolás is egész fotogén volt, de azért itt előnyben voltak a fényerős optikával, jó szenzorral szerelt fényképezőgépet használó fotósok. Még egy kicsit mozogtak a metrós kisdízellel is, aztán vége volt a műsornak, a metrót kívülről már nem látható helyre állították be.

Elköszöntünk egymástól, mindenki hazament. Éjjel háromnegyed három, és láss csodát, közben a 165-ös Szergej megindult Dorog felé! Soha vissza nem térő alkalom, a Szergej végül is 3.40 körül állt meg Dorogon, itt vonatot cserélt, majd a Suzuki-rakománnyal úgy egy óra múlva indult vissza. 4.30-tól pedig már lehet fotózni, elég világos van. Mire az ürömi fotóhelyemhez ért, már a Nap is elkezdte sütni. Egy szembejövő személyvonat miatt Óbudán rövid időre megállt az autóvonat, így lehetőség nyílt a beelőzésére, az M3-as bevezető körvasút fölötti hídjáról prímán rá lehet látni az Angyalföld felől a Marcheggi hídon áthaladó vonatra.

És itt rontottam igazán el, ránéztem még egyszer a Vonatdroidra. Épp a retró festésű 2143-as Csörgő iparkodott fölfelé Piliscsabának, jó óra múlva pedig majd jön lefelé. Visszamentem érte a 2-es vonalra, meg is lett a kép. De közben beállt a 10-es út, mint a cövek, haza a 13 kilométert egy jó óra alatt sikerült megtennem. Hogy nálunk jelenjen meg elsők között a metró érkezése, gyorsan feldolgoztam a képeket – utána elég jót aludtam.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!