Credo Citadellt teszteltek Szolnokon
A Citadell-család szóló autóbuszának első példányát még 2009-ben mutatta be a Kravtex Kft. A szóló és csuklós autóbuszok után tavaly készült el a második szóló és csuklós példány tetszetős, sárga-fekete fényezéssel és több ponton finomított kialakítással. Szolnokon a Citadell 12 második példányát próbálhatták ki az utasok és az üzemeltető ötnapos forgalmi teszt keretében.
Jelen autóbusz dinamikus mozgásáról egy, a jelenleg hatályos Euro 5 normánál magasabb, EEV normát is teljesítő FPT (Fiat Powertrain Technologies) motor gondoskodik. A mellső és hátsó futóművek a jól ismert ZF termékei, a váltó pedig Allison gyártmány. A formát tekintve a típus szakít az eddigi Credo autóbuszok látványvilágával, sokkal elegánsabb, lendületesebb a vonalvezetés mind a homlokfal, mind az oldalfal tekintetében. Az összbenyomáson egyedül a hátsó lámpák rontanak egy keveset, hiszen azok a már korábbi típusokon is alkalmazott Hella termékei, viszont így rongálódás esetén a csere olcsón megoldható. Megjegyzendő azonban, hogy a gyártó – figyelve a visszajelzéseket – mindig módosít, így a közelmúltban bemutatkozott új típusok – Econell, Inovell – hátfalai már új lámpafészkeket kaptak, kérdés, ezen lámpaegyüttest a Citadellek is megkapják-e majd.
A neves beszállítók és a környezettudatosság mellett egyvalamit még az utastérbe lépés előtt észrevehet a figyelmes szemlélő, ez pedig a busz oldalát díszítő büszke 900-as szám, mely arra utal, hogy ez az autóbusz volt a Kravtex 20 éves történetének 900. legyártott autóbusza. Az autóbuszt többi társától a 900-as szám mellett az ablakok övvonala alatt alkalmazott ízléses sötétítés is megkülönbözteti, amit remélhetőleg más típusokon is alkalmazni fognak, mert rendkívül hatásosan növeli meg optikailag az ablakok méretét. A külső és belső viszonylatjelzők elhelyezése és mérete is megfelelő, jól olvashatóak, külön dicséret illeti a belső kijelző kialakítását.
Az utastérről elmondható, hogy kialakításban és összeszerelési minőségben is hatalmasat léptek előre a Credo autóbuszok a BN család óta. Tulajdonképpen az üléseken kívül nincs más közös elem a korábbi családdal, már csak a végig alacsonypadlós kialakítás miatt sem. Az üléselrendezés jó, sikerült eltalálni a megfelelő ülőhely/állóhely arányt a gyárban. Az ülések kényelmesek, párnázottságuk is megfelelő. Kifogásolható viszont, hogy mindössze négy ülést lehet megközelíteni dobogó megmászása nélkül, cserébe viszont a dobogók nem túl magasak.
Sokszor illették kritikával a korábbi városi típusokon a mellső tengely fölött található másfeles üléseket, hiszen örök kérdés, hogy hasznos-e azok alkalmazása. A buszban a másfeles ülések számát sikerült egyre csökkenteni, az is a hátsó motorsátor mellé került, így a mellső tengely felett oldalanként 2-2 ülés található, ennek ellenére az utasfolyosó mégsem keskeny, ami elsősorban a független mellső felfüggesztésnek köszönhető. Kérdés, hogy ez a kialakítás hosszú távon mennyire tudja majd elviselni a magyar útviszonyokat. Továbbhaladva az utastérben rögtön feltűnhet a második ajtóval szemben kialakított állóhely, amely nagyméretű, így a mozgáskorlátozottak és nagy tömeg esetén az utasok is kényelmesen elhelyezkedhetnek itt. A kapaszkodók száma megfelelő, viszont kifogásolható a vízszintes rudak elhelyezése, azok ugyanis néhol túl alacsonyra kerültek. A kapaszkodók rögzítése korszerű, sínes rendszerrel készült, a világításról is az ebbe a sínrendszerbe illesztett „végtelenített” fénysor gondoskodik.
A leszállásjelzők száma és elhelyezése jó, kialakításuknak köszönhetően teljes tenyérrel lenyomhatóak. Az utasok a leszállásjelzők mellett az ajtókat egyedileg az azokon elhelyezett gombokkal is nyithatják. Az utastér megfelelő hőmérsékletéről nyáron légkondicionáló berendezés, télen ventilátoros befúvók gondoskodnak. A klíma hatásfoka megfelelő, a fűtés hatásfokáról – nyár lévén – nem tudtunk megbizonyosodni. Az ablakok közül néhány elhúzható, ez jól jöhet a légkondicionálás elromlása esetén, vagy az átmeneti időszakban. A klíma működése esetén az ablakok kalauzkulccsal reteszelhetőek. A kényelemérzetet tovább növelik a rendkívül tetszetős szélfogó üvegek, illetve az esetleges baleseteket megelőző burkolt ajtómozgató rudak.
Az öröm mellé azonban némi üröm is vegyül a tapasztalatok alapján. A „B” tengelynél a szöghajtás elvezetése miatt balesetveszélyes él található, amiben nemegyszer felbuktak az utasok. Egyes ülések mellett könyöktámaszokat találhatunk, ezek azonban rendkívül sérülékeny műanyagból készültek. Megemlíthetőek még a könnyen lopás áldozatává váló üvegtörő kalapácsok, illetve az ajtók záródására figyelmeztető túlságosan halk jelzőhang. Célszerű lenne továbbá az autóbuszba – csuklós társához hasonlóan – kamerákat felszerelni, az esetleges rongálásokat megelőzendő.
A vezetőfülke tágas kialakítású, jól leburkolt, viszont zavaróan leszigetelt, ami megnehezíti a sofőr és az utasok közötti kommunikációt. A gépkocsivezetők kiemelték a műszerfal ergonomikus kialakítását, ami VDO szabvány szerint készült, viszont menet közben még a kis úthibákon is zavaróan rázkódik. A buszba épített CAN-rendszernek köszönhetően a vezető a műszerfal kijelzőjén útközben is tájékozódhat a jármű számos paraméteréről.
Összességében elmondható, hogy a Kravtex a Citadell 12-vel érezhetően nagyot lépett előre, az autóbusz megfelel a mai kor elvárásainak, bár a sorozatgyártásig még néhány ponton módosításokra van szükség. Kívánjuk, hogy minél több autóbusz készülhessen ebből a típusból, hogy – válaszolva az autóbuszban lévő kérdésre – ne csak tesztek alkalmával, de a mindennapokban is szerethessük az autóbuszokat!
Kép és szöveg: Szakmár Tamás
