nagysebességű vasút

Az Amtrak Wolverine (Torkosborz) vonala egy szakaszán, Kalamazoo és Porter között most már száztíz mérföld per órával közlekednek az intercity vonatok.

Nagy-Britanniában egyre nagyobb hangsúly kerül az eddig sem alacsony színvonalú vasúti szolgáltatásra, az utasok és megrendelők véleményére.

Miközben az Egyesült Államok kongresszusa még mindig azon vitázik, hogy mit jelent a nagysebességű vasút, és hova is kellene építeni, a tengerentúli média tovább álmodik olyan dolgokról, amelyek Európában és Ázsiában már több évtizede a valóság szerves részei.

Megduplázza nagysebességű flottáját az RZSD, újabb nyolc Siemens Velaro érkezik Oroszországba 2014-ben.

Gyorsvasúti tervekben nincs hiány a világon, hogy csak kettőt említsünk: az USA hosszú távon a lakosság mintegy háromnegyedének szeretné lehetővé tenni a nagysebességű vasúti összeköttetést, a briteknél pedig hatalmas (hatalmi?) harc zajlik a HS2 körül.

Japán 2015-ig bevezetheti a nagy sebességű tehervonatokat. Ehhez egy meglehetősen furcsa, megkérdőjelezhető hatékonyságú technológiát használnának.

Bár az amerikai vasúttársaságok finanszírozása körül vannak problémák, a fejlesztési projektek nem állnak le. Az elnök és a szenátus közötti ellentét a kérdésben egyre inkább nyilvánvaló.

Az Ansaldo STS és AnsaldoBreda cégeket is magába foglaló Finmeccanica csoport részvényárai egekbe szöktek néhány érdekes bejelentés után.

A HS1 vonal öt nagysebességű járata ezentúl Sandwich és Deal állomásokon is megáll.