ATR: új generációs turboprop?
A légitársasági partnerek erősen szorítják a piacvezetőt: készítsen nagyobb gépet a számukra.
Mint korábban elmondtuk, az Az ATR néhány éve piacvezetővé vált a negyven-hetven személyes légcsavaros-gázturbinás gépek piacán, és ez a piac most sokkal intenzívebb, mint a hasonló nagyságú sugárhajtású gépeké. A megemelkedett üzemanyagárak nagyon megemelték a szomjasabb sugárhajtású kisutasszállítók egy ülésre eső költségeit, a figyelem a lassabb, de gazdaságosabb légcsavarosok felé fordult, és ezt a tendenciát a francia-olasz gyártó sokkal sikeresebben használta ki, mint kanadai vetélytársa, a Malév által is egykor használt Q400-asok készítője.
Az ATR legnagyobb vásárlópartnere, az indonéz Lion Air Group elnöke és igazgatója, Rusdi Kirana azonban most azzal fordult a céghez, hogy szeretne az eddigi negyven és hetven személyes gépek mellett kilencven személyeseket vásárolni. Szerinte az üzemanyagárak most már olyan mértéket értek el, amely ebben a kategóriában is lehetetlenné teszi néhány útvonalon már a jetek használatát.
A Lion már most is használ ATR-72-esek olyan útvonalakon, amelyeken korábban az öregecske MD-82-esei repültek. A kilencven személyes gépekkel pedig új ráhordó járatokat is tervezne az indonáz társaság.
Az Aviation Week összeállítása szerint más légitártrsaságok is ebbe az irányba próbálják ösztökélni a repülőgégyárat, például a Malaysia Airlines légcsavaros-gázturbinás gépeket üzemeltető alvállalata, a Firefly.
Ugyanakkor a gyártó egyelőre bizonytalan a program beindítását illetően. Az NGTP, New Generation Turboprop 98 utas szállítására lenmne képes az ATR eddigi gépeihez képest is jobb gazdaságossággal, mert a nagyobb kapacitást új, nagyobb teljesítményű de kisebb fogyasztású hajtóművekel párosítanák. Tegyük hozzá, ebben a szektorban az NGTP versenytárs nélkül szállna harcba a piacért, illetve egyre inkább reménykedhetne abban, hogy az ilyen nagyságú sugárhajtásúak (például a Szuhoj S1100 Superjet) mellett is komoly alternatívát kínálna a légitársaságok mellett.
Az ATR egyik anyavállalata, az olasz Alenia pártolja a programot. A másik, az európai repülőgépgyártó óriást, az Airbust is magába foglaló EADS azonban még hezitál. A vita odáig fajult, hogy adott ponton az Alenia azzal fenyegette meg az egyébként nálánál jóval erősebb partnert, hogy ha nem száll be, akkor az olasz vállalat egyedül fog neki a fejlesztésnek, és saját 90-100 személyes géppel áll elő.
Az EADS szórványos nyilatkozataiból az derül ki, hogy a fejlesztőgárda erőforrásaik végesek, ezért a hezitálás. Valószínűleg az üzleti számítások meggyőzőek a számukra is, de az olyan programok mellett, mint a keskenytörzsű 320neo tervezése, illetve a szélestörzsű 350-esek erőltetett menetben történő építése, nincs elég kapacitás egy vadonatúj repülőgép programjának beindítására.
