Amit már 150 éve tudunk, és amit nem

Hatalmasat ment a hétvégi bátaszéki retró!

Hol is kezdjük?

• Idén ünnepli 150. évfordulóját a Dombóvár–Bátaszék (50-es számú) vasútvonal;
• idén ünnepli 50. születésnapját az M41-es (Csörgő) mozdonytípus;
• a hétvégén ezt kombináltan ünnepelték meg az 50-es vonalon egy retró hétvége keretében;
• a személyvonatokat csörgős szerelvényekkel vitték egész szombaton és vasárnap a reggeli-délelőtti órákat kivéve;
• gőzösös emlékvonat is érkezett Bátaszék második kedvenc 424-esével, útját kisebb-nagyobb ünnepségek kísérték az 50-es vonalon, a legnagyobb buli Bátaszéken volt;
• emléktáblát avattak a bátaszéki vasútállomáson;
• és még egy BCmot is megfordult az 50-esen;
• az Indóház fotóriportere pedig itt kezdte a pályafutását, ami ezennel nagykorúvá lett!

Egészen kiváló programot rittyentettek a vasutasok a hétvégén az 50-es vonalra. Flottul ment minden, az alföldi Csörgők (a korelnök 2103-ast és a 2128-ast hozták Dombóvárra Békéscsabáról) lubickoltak a dombokon, nem volt fekve maradás. A helyi vasutasok is kitettek magukért, az amúgy is csinosan tartott állomásokat, megállóhelyeket még ahhoz képest is kicicomázták, a bátaszéki indóházba pedig olyan élet költözött, amilyet itt már nagyon rég nem láthattunk. A bátaszékiek rohamtempóban újrafestették a kiállított ex-pécsi 376-os ABmotot, az állomásépületben pedig vasúttörténeti kiállítás várta az érdeklődőket. Ide szombat délután konkrétan sorba kellett állni, hogy benézhessen az ember! Eközben a 2103-as, Kishármas Csörgő az olajzöld ingaszerelvénnyel forgolódott Dombóvár és Baja között, a 2128-as, Bendegúz pedig három Bo gyorsvonati kocsival.

Én 2005-ben fotóztam itt először, az első értelmesebb fotóimat pedig 2006. nyarán követtem el a mórágyi dombokon. Az 50-es azóta is a kedvenc vonalam, persze szekszárdiként könnyű is ide kiugrani pár fotóra. Nekem ez a hétvége extra nosztalgiát jelentett, szándékosan úgy indultam neki a fotózásnak, mint régen: busszal, vonattal utaztam, gyalog jártam be a fotóhelyeket. Mondta valaki, hogy milyen jó a gőzös menetrendje, több helyen is megáll fél órákra, simán lehet előzni és több fotót lőni róla. Hát igen, ezt meg is csinálta sok kolléga, úgyhogy én már ehhez nem kellettem, helyette felmászta a régi kedvenc domboldalamra, és ott vártam be.

Ez a domboldal nem a legegyszerűbb terep, egy kis túrázással lehet feljutni és így nyáron a dús aljnövényzetben néha nem egyszerű tartani az irányt. A tüskékkel, karcolásokkal, csaláncsípésekkel meg majd később törődünk... A tervem jó volt, hiába jött el sok vasútfotós, a fotóhelyemen órákat el tudtam tölteni csöndben, nyugalomban, elmélkedve a régi időkön, hogy azóta mi történt, milyen szép vonatok jöttek erre, velem mi lett, és mi vár még itt és máshol rám.

Amikor 2006 szeptember 6-án ugyanitt ücsörögtem, és valami harminc kocsival (fának és ócskavasnak Easok, téglagyári pőrék) robogott el a 235-ös Szergej? Akkor még kicsit hosszabb volt a bátaszéki tolatós, és nem is csak heti egyszer jött, hanem háromszor. Mivel volt még pár órám a deles személyig – ami MDmot volt –, így pontosan ugyanazt csináltam, mint most, amikor két fotótéma között két órák röppentek el: nézelődtem, hallgattam a madarakat és... Egyszer csak dübörög valami, kinézek a bokrok közül, és meglátom a 225-ös Púpost egy újabb orbitális tehervonattal. Na jó, nem is volt olyan orbitális, most visszakerestem: 18 Fals kocsit vitt le a bajai kikötőbe, ebben az évben szenet rakodtak itt, amit úgy hetente vittek el Dombóvár felé. Hogy a vonat aznap jön-e vagy sem, és mi húzza, az csak akkor derült ki, ha megláttuk. Nem volt még Emig, volt egy kis izgalom, meglepetés, csalódás.

Most a 424-es cikói sípolásából tudtam, hogy pontosan jön, de ilyenkor még vagy tíz perc van, hogy oda is érjen a vonat a mőcsényi domb megmászása után. Reménykedtem egy kis füstben, jól áll az a gőzösnek, de nekem ezzel szinte sosincs szerencsém, most sem lepett meg, hogy egyáltalán nem pöfékelt a lendületben levő Bivaly. Ez van, ez is hozzátartozik a gőzmozdonyos menetekhez, nemcsak a giga füst. Egyébként a fotó jobb felső sarkában látható füst az övé, ott van az alagút szája, ott a gőzös után még percekig ömlik a füst, márpedig ott van a vízválasztó, addig komoly kraftot kell a sínre tenni, és az vizuális- és hanghatásokban is gazdag dolog.

A mórágyi dombokkal végezve elsétáltam Mőcsénybe, legyen meg a klasszikus alagutas fotó is! Innen vonattal mentem le Bátaszékre, a reggeli pörbölyi körrel együtt így már utaztam mindkét szerelvénnyel, meghallgattam mindkét Csörgőt. Azért a 2128-as a mőcsényi alagútban eszméletlenül jól szólt, nagy kár, hogy már hosszú évek óta csak a Bézék duruzsolását lehet itt meghallgatni – vagy ha valaki elég perverz, bemászhat és az egyik bebújóban átélheti a kósza tehervonatok elhaladásának élményét. Most azt illik ide leírni, hogy ezt nem szabad, nem javasoljuk, ez veszélyes!

Bátaszéken igazi fesztiválhangulat fogadott, pedig az izgalom csúcspontja ekkorra már megvolt. A 424-es-nél sor állt, hogy bekukkanthassanak az emberek, az állomás előtti parkolóban jó kis falunap-vibe, a forgalmista hölgy haja már égnek áll, érkezik a bajai Desiro, de senkit sem érdekel. A mozdonyvezető cammogósra veszi a tempót, nem lesz semmi baj, folytatódhat a kontrollálatlan vasúttivornya.

A Dombóvárról érkező személlyel szembe előbb a BCmot indul vissza, majd jó húsz perccel később a gőzös is követi. Sajnos a bátaszéki fordítókorong már ki tudja, mióta nem működik, így szerkocsival előre volt most a 424-es, de nem baj, gondoltam, legalább majd a kigyorsításnál füstöl nekem egy szépet. Nem, nem füstölt. Ennél környezetbarátabb elindulást még senki sem látott, száll a 424-es a zöldkvóta irányába!

Még lekaptam a Bajáról érkező követező személyt a 128-cal, aztán hazavonatoztam egy sima Desiróval Szekszárdra. Vasárnap a buli csak délután kezdődött, a kora reggeli személyt vitte csak Csörgő, illetve a délelőtti meneten volt az ingaszerelvény, de a kevésbé izgalmas vezérlővel előre. Így futottam egyet a hazai dombokon és a családdal is töltöttem egy kis időt. Már egyébként is csak egy fotót akartam, a hidasi keresztnél a két Csőrit lekapni egymás mellett. Mivel 2103-as már dél óta Baján volt, a 3 órás keresztnél még mindkét vonat húzva ment, de a következőnél már tényleg egymás mellett volt a két M41-es. Gyors fotó, egy kis mérgelődés, mi az istent fotóznak egyesek harminc centiről? Nnna mindegy, én is mindig nyugtatom a kollégákat, hogy a retró hétvége az tömegrendezvény, valaki úgyis belekóvályog az ember fotójába. Azért egy kis bajusz alatti anyázás csak belefér, nem?

Hidas-Bonyhádon aztán fölszálltam a fülkés szerelvénybe, hogy a vonal le nem csörgőzött maradék szakasza is meglegyen. Utoljára úgy 15 éve volt meg ez az élmény, és hát nem én voltam az egyedüli, akinek Szalatnaknak fölfele nemcsak a huzattól csillogott a szeme, majdnem minden ablakban ott lógtak a vasútbarátok. Egy jelentős részük most járt itt először, de hátha nem utoljára.