Új ultrahosszú terv: Sydney-London 20 óra a póluson át

Az elképzelés lényege, mondták a légitársaság meg nem nevezett informátorai, hogy az esetek többségében a járat nem a szokásos nyugati irányba repülne az ötödik kontinensről, tehát Ázsián és Európán át, hanem az északi pólus fölött.

Ez ugyan nyolcszáz mérfölddel hosszabb, mintegy 10 ezer tengeri mérföld, mint a 9200 tengeri mérföldnyi (17 ezer kilométeres) hagyományos nyugati útvonal, viszont az odavezető, tehát a Sydney–London-ágon a széljárás jóval kedvezőbb, mint amikor a nyugati irányba repülő gép szembe megy a jetstreammel. A döntés, merre induljon a járat, mindig az adott meteorológiai körülményektől függ, miközben a London–Sydney-útvonalat, tehát a visszavezető szárat mindenképp hagyományos módon, kelet felé repülnék, a biztos hátszél reményében.

A sarkvidéki pálya tehát megfelelő gép esetén megtakarítja azokat a „kenguru-ugrásokat”, amelyeket a társaságok eddig repültek, szingapúri, dubai vagy Hong-Kong-i közbülső leszállással. A teljes utazási idő nyeresége mintegy három óra, és ezzel a Qantas, amely eddig az Emirátusok központi repülőterén szállt le és tankolt, komoly piaci előnyhöz jutna a konkurens társaságokkal szemben. A gyorsaságért az üzleti utazóktól a cég becslések szerint mintegy húsz százaléknyi felárat számolhatna fel a jegyárakban.

Ugyanakkor a leghosszabb járat, a tíz időzónán való átkelés az utasoknak sem épp könnyű, a légitársaság a Sydney Egyetemmel együttműködésben indít kutatási programot annak érdekében, hogy megtalálják a megoldást a jetlag kezelésére, a kabinban való mozgás lehetőségeire, az utasok környezetének kialakítására, beleértve a hőmérsékletet és a világítást.

A szóba jöhető gépek, amelyek ezt az ultrahosszú járatot teljesíteni tudják, ma még nem léteznek, de folyik a fejlesztésük: az egyik a Boeing 777-8-asa, a másik az Airbus A350ULR, az ultranagy hatótávolságú verzió, és a Qantas még egyikre sem adott rendelést. A légitársaság ugyanakkor korábban már bejelentette, hogy 2018-ban Boeing 787-9-esekkel beindítja a 17 órás Perth–London-járatát. Az első kenguru-festésű Dreamlinert nemrég szerelték össze Everettben, a típus 9-es verziójából az ausztrálok nyolcat rendeltek, de az egyik Qantas leányvállalat, a Jetstar már tizenegy 787-est üzemeltet.

Egy másik nagyratörő terv a térségből, jelesül a konkurencia felől, és ezek sem lesznek épp rövid repülések: az Air New Zealand ugyancsak A350 vagy 777X közreműködésével indítana leszállás nélküli járatokat Auckland repülőteréről New Yorkba és valamelyik brazil nagyvárosba.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!