Tudomány és videoklip: félezer tonna élet a Föld körül

iho   ·   2013.11.28. 10:00
iss_cimkep

Az első két modul, az orosz Zarja és az amerikai Unity, amint magányosan sodródik a Föld körül...<br>(fotók: NASA, ESA)

Nemrég ünnepelték – bízvást mondhatjuk, világszerte, Oroszországban, az Egyesült Államokban, Európában, sőt, Japánban és persze a Föld körüli térségben is – a Nemzetközi Űrállomás 15. születésnapját, amit attól számolnak, hogy 1998-ban november 20-án felbocsátották a hatalmas szerkezet első modulját. Az orosz Proton rakéta Bajkonurból startolt és sikeresen pályára állította a Zarja modult, majd következett néhány hét múlva a Unity, amit az egyik űrrepülőgép szállított a helyére, és december elején a két modul sikeresen összekapcsolódott. A Zvjezda modul garantálta a permanens ott tartózkodáshoz szükséges feltételeket, rajta vannak azok a hajtóművek is, amelyekkel a komplexum pályáját módosíthatják: amint ez a fontos részegység a helyére került, 2000 novemberében beköltözhetett, ugyan a mai állapotokhoz képest még szűkecskén elhelyezve, az első ISS-expedíció.

Három modul már kiad egy igazi űrállomást, baloldalt plusz egy Szojuz kapcsolódik a rendszerhez, jelezve, hogy már lakják az ISS-t

Onnantól kezdve az űrállomás megszakítás nélkül lakott, tehát eddig tizenhárom éve nyújt egyedülálló lehetőséget a világűrbéli tartózkodásra, a nemzetközi tudományos munkára, a Földön létre nem hozható különleges környezetben, a súlytalanság állapotában.

A mostani harmincnyolcadik expedícióval együtt összesen 211 férfi és nő látogathatott hosszabb-rövidebb időre az állomásra, élhetett és dolgozhatott a fedélzetén, beleértve az első néhány űrturistát is. Az amerikai, kanadai, japán és orosz űrhajósok mellett olasz, francia, német, belga, holland, spanyol és svéd hölgyek és urak jutottak fel az űrlaboratórium-komplexumba. Az expedíciók időtartama rendszerint fél év, de 2015-ben egy amerikai–orosz párost, Scott Kelly és Mihail Kornyienko személyében, egy egész évre felküldenek.

2007: már a mai formáját kezdi felvenni a komplexum, de még hiányzik egy-két modul és sok napelem

Természetesen közben gazdagodott, növekedett az ISS. Az olaszok építette Harmónia modult az Európai Űrügynökség Columbus laboratóriuma követte, majd csatlakozott az építményhez a japán Kibo. Európaiak készítették az űrállomás talán legszebb részét, a hétablakos kupolát, ahol az űrhajósok a mindenki által leginkább szeretett tevékenységet végezhetik: a Föld bámulását. Kanada készítette az egyik legfontosabb munkaeszközt, a robotkart, amely a teherűrhajók befogását és a dokkoló egységekhez való csatlakoztatást is végzi.

Ugyancsak változatos volt a személy- és teherszállító űreszközök sora, amelyek csatlakoztak az ISS-hez: az amerikai űrsiklók leállása után az embereket kizárólag az orosz Szojuz TMA űrhajók hozzák és viszik, a teherszállítás fő eszköze az ugyancsak orosz Progressz, de az első amerikai magánűrhajó, a Dragon már túljutott a kísérleti repüléseken, és ugyancsak biztató volt a Cygnus első útja. A japán HTV és az ESA ATV űrhajói (Automated Transfer Vehicles, mindkettőből három kötött ki eddig) szintén fontos szerepet játszanak az űrállomás ellátásában. A Dragon és a Cygnus néhány év múlva már embereket is szállít, a Szojuz-kapszuláknak is készül a nagyobb, tágasabb, hatszemélyes változata. Néhány hónapja lerövidült az űrállomáshoz való eljutás: a mostani „expresszjáratok” a korábbi két, két és fél nap helyett mindössze hat-hét óra alatt juttatják fel az új személyzetet az ISS-re.

Az űrállomás a mai, végső kiépítettségében

Az űrállomás 350–400 kilométer magasan kering a Föld körül, átlagos sebessége óránként 27 és fél ezer kilométer, egy földi nap az állomáson 15–16 napfelkeltét és napnyugtát jelent. A legnagyobb mesterséges tárgy, ami valaha az űrben létezett; éjszaka szabad szemmel is jól látható arról a területről, amely felett elrepül, fényereje a Vénuszéhoz hasonló. Teljes hossza 109 méter, a tömege durván félezer tonna, a lakható terek össz-térfogata 388, a teljes hermetikus – nyomás alatti – térfogat 916 köbméter, ami megfelel egy Boeing 747-es belső terének. A nyolc hatalmas napelemtábla 75-90 kilowattnyi energiát termel, a táblák fesztávolsága 80 méter, vagyis nagyobbak, mint a mai utasszállítók többségének a szárnya.

A kupola nyitott ablakokkal

Az eredeti tervek szerint az űrállomás 2020-ig maradna a pályáján, de már dolgoznak életkora meghosszabbításán, optimális esetben mostantól még további tizenöt évig keringene a Föld körül. Orosz mérnökök állítólag azt is felvetették, hogy az orosz modulok az ISS esetleges szétbontása után még felhasználhatóak lennének egy külön űrállomás építésére, de eléggé egyöntetű a vélemény, miszerint a globális együttműködés keretében jobban kihasználhatók egy ilyen űrlétesítmény képességei. (Kína egyelőre marad a saját űrállomásának terveinél, illetve a már felbocsátott egymodulos próbaváltozatnál.)

A tudományos munkák, a kísérletek mellett az ISS fontos helyszíne az oktatásnak, az űrrel kapcsolatos érdekes televíziós közvetítéseknek, amelyek azt célozzák, hogy a (földi) emberek számára is legyen egyértelmű az űrállomás fenntartásának jelentősége, az itt zajló tudományos munka haszna. Idén egy jeles művészeti alkotás helyszíne lett az ISS: itt forgatta Chris Hadfield kanadai űrhajós a maga világhírű klipjét, az első igazi űrslágert, egy korábbi David Bowie-dal gyönyörű feldolgozását a súlytalanság állapotában.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek