Felejthetetlen vonatozás a Sóvidéken

Varga Csaba   ·   2013.08.19. 15:45
00

Az 1915-ben átadott, Parajd és Marosvásárhely között vezető keskeny nyomtávú vasúton 1997-ben szűnt meg a forgalom. A síneket itt-ott felszedték, leaszfaltozták, bekerítették, az erdei szakaszokat benőtték a fák. Egyéves munkával sikerült a jelenleg működő szakaszt újra alkalmassá tenni a forgalomra, amely végül 2011. augusztus 6-án indult meg. Jelenleg, a nyári időszakban, két nyitott személykocsit vontat egy 1949-ben, Lengyelországban gyártott gőzmozdony. A mozdonyt bükkfával fűtik, a fordulók közt a vonatfékező rakja meg a szerkocsit a szovátai végállomáson. Naponta háromszor fordul meg a vonat, oda-vissza nagyjából két óra az út. A mindkét nyelvet beszélő, készséges személyzet három főből áll: a mozdonyvezető és a kalauz (egyben idegenvezető) mellett fontos feladata van egyes szakaszokon a fékezőnek is.

A CFR-től vásárolt, lengyel gyártmányú mozdony a szovátai végállomáson<br>A képre kattintva fotógaléria nyílik<br>(a szerző felvételei)

A vonat szovátai végállomása a Fő utcától mintegy 150 méterre található, a piktogramok egyértelműen jelzik az utat. A vonat naponta háromszor közlekedik (11, 13.30 és 17 órakor), elvileg 15 fő alatti utaslétszámmal nem indul. Szováta települést elhagyva Szakadát községet kerüli meg, majd erdei, patakmenti, domboldali részeken fut. Közbeeső megállók nélkül végül Vármező-Üdülőtelepen, a Nyárád patak túlpartján áll meg. A felújított szakasz idáig tart, innen a sínek a „burjánba” vesznek. A visszaindulás előtt tíz perc pihenőt tartanak: az irányváltás alatt az utasok felkereshetik a mozgóbüfét és mobil wc-t is. A mozdony fordított állásban vontatja vissza a kocsikat. Az út során mindkét oldalon gyönyörű panorámában lehet része a nézelődőnek, nem beszélve a füst illatáról, és a vízpermeten kirajzolódó szivárványról. Nosztalgiázni vágyó felnőtteknek és gyerekeknek is kiváló mulatság.

Tűzifarakodás

Kapcsolódó hírek