Búcsú a paripáktól

A mai Margitszigetet három különálló (Nyulak, Festő, Fürdő) sziget egyesítésével hozták létre. A cél Budapest új pihenő- és fürdőterületének megalkotása volt. A városban már 1866 óta üzemelő lóvasút mintájára a Budai Közúti Vaspálya Társaság néhány évvel később létrehozott (különböző források 1869-ről, de 1874-ről is beszélnek) egy kis – szó szerint – szigetüzemet, habár a szigetet száraz lábbal csak 1900-tól, a szárnyhíd megépítésétől lehetett elérni. Vágánykapcsolat akkor sem épült a Margit hídon átvezető és a szigeti vonal között.

A közkertté nyilvánított, ám 1919-ig csak belépőjeggyel látogatható szigeten a lóvasúti üzem jóval túlélte a főváros eme közlekedési ágát: az utolsó, állati erővel vontatott kocsi 1898. július 2-án közlekedett a közforgalomban, a margitszigeti üzem még harminc évig húzta. A sziget funkciójának és látogatottságának megfelelően hatalmas járműforgalomról nem beszélhetünk. Egy korabeli újságcikk szerint a kocsikat (1910-ben hét volt belőlük) kiszolgált katonalovak húzták: öreg tábornokok hozták ide legkedvesebb lovaikat, amelyekre – saját, vagy a hátas kora miatt – már fel nem ülhettek. A vasútüzem nem alkalmazott külön kalauzokat sem, a húszfilléres menetjegyet a kocsisnál kellett megváltani. A lóvasút végül 1928. április 11-én, a tavaszi-nyári szezon előtt szüntette be üzemét, mint Budapest utolsó ilyen közlekedési eszköze, a helyét a mai napig is járó autóbusz vette át.