Amikor már a sebesvonat is Bz-ből áll

Hiába haladnak tempósan a villamosítási munkálatok – amelynek még a viszonylag enyhe tél is kifejezetten kedvezett – a nyolcvanas vonal északkeleti, Sátoraljaújhelyig tartó oldalában a 2018-as év eddig nem sok jót hozott: a MÁV-Start és az utasok feje szinte napról napra főhet a sorozatos műszaki hibák miatt. Gyakorlatilag állandóvá vált a Bz-szerelvények jelenléte, február hatodikán délelőtt pedig mindössze két Bz-motorkocsiból állt Szerencstől Újhelyig az 520-as számú gyorsvonat. Ha az összes problémát nem is oldhatja meg a villamosítás, a menetrendi megbízhatóság mindenképp javul majd.

A negyvenéves M41-esek 418-asok, vagyis a Csörgők megbízhatósága már jó néhány éve meglehetősen hektikus képet mutat Miskolcon. Néhány kivételtől eltekintve a tíz-tizenöt éve remotorizált, és lassan az új szívük élettartama vége felé közelítő gépek is már csak esnek-kelnek. A fekve maradások oka jórészt a megfelelő karbantartás hiánya (ennek számos oka van, többek között a pénz- és személyzethiány, e két tényező alapból szoros összefüggésben áll egymással). Továbbá az sincs éppen jótékony hatással az öregedő dízelgépekre, hogy Miskolc és Mezőzombor (sőt, műszakilag, valamint késés esetén Olaszliszka-Tolcsva) között, bő negyven (vagy akár több mint hatvan) kilométeres szakaszon sűrűn, átlagosan öt–hat kilométerenként kell százra felgyorsítaniuk, tartani a tempót, megállni, majd kezdeni elölről a folyamatot, egymás után akár tucatszor – és akkor még nem is végig, Sátoraljaújhelyig újult meg a pálya, hogy a teljes nyolcvannégy kilométeren százzal hasíthassanak. A meghibásodások pedig gyakorlatilag időjárásfüggetlenek, a nyári hőségek során talán egy kicsivel több a gond. Az elmúlt néhány nyáron a zempléniek nagyrészt megúszták a Csörgőket, mivel ebben az időszakban a pályafelújításokkal járó teljes kizárásos vágányzárak miatt vonatpótló buszokra kényszerültek. A felszabaduló – és megbízhatóbb – dízeleket pedig át lehetett vezényelni az évente két és fél hónapra felpörgő északi-balatoni forgalomhoz, ahonnan persze ugyanúgy estek ki gépek – és nemcsak a miskolciak – hosszabb-rövidebb időre.

Miskolcnak az elmúlt hónapok, évek során kemény kihívást jelent a járműkiadás mind mozdonyok, mind pedig kocsik terén, és már-már úgy tűnik, hogy a „szegény Zemplént” az ág is húzza. A tavaly decemberrel véget ért felújítási etapot követően pontosan annyi Csörgő maradt a megyeszékhelyen, amivel ki lehet szolgálni az újhelyi oldalt (a 165-ös például Békéscsabán ragadt), maximum egy-két tartalék gép állt rendelkezésre, ha éppen működőképesek voltak. Idegen gépek jönnek-mennek, Hatvanból, Debrecenből, sőt még Szombathelyről is érkezik időnként kisegítés; a vasi 316-os például a topend felújításra Szombathelyre küldött 306-os, majd 307-es remotok helyett dolgozott tavaly év végén. Olyan korábban is előfordult időnként, hogy vészmegoldásként Bz-szerelvényt adtak ki Miskolcról vagy forgattak be Szerencsről, hogy ne kelljen vonatokat lemondani, ami viszont az elmúlt hetekben zajlik a 80C-n, az valószínűleg példa nélküli. Január közepe óta alig telt el úgy nap, hogy ne Bzmotok 117-esek pendliztek volna az egykori csokoládé- és cukorgyártási fellegvárnak számító Szerencs és a zempléni határváros között, sőt, előfordult, hogy mindkét helyi személyfordán csehszlovák szerelvény forgott, az egyik vonat pedig mindössze egyetlen motorkocsiból állt. A járműveket hol az ózdi, hol az abaújszántói vonatokból csípik le, a használható mellékkocsikból országos szinten sem sok közlekedik már – tíz éve az abaújszántóin még négyrészes szerelvény járt, évek óta azonban már csak fixen két motor, már ha jut egyáltalán annyi, mint látjuk.

Az elmúlt néhány nap történései: január 24-én késő este a Csabáról kihelyezett 198-as Csörgő állt meg Szeginél, a néhány utast vonatpótló busz vitte Szerencsig. A gép a javítást követően talpra állt, de nem sokáig tartott a lendület: 28-án, a vasárnap esti csúcsban turbóhibával ismét megadta magát az öszvér Zemplén IC élén, ráadásul nyílt vonalon, Bodrogkeresztúr és Mezőzombor között, fejre állítva a zempléni régió teljes vasárnap esti közlekedését, több vonatnak óra feletti késést okozva.

Az eset külön is megér egy misét, igazi kis magyar vasúti tragikomédia. A pórul járt szerelvény eltakarításához a Szerencsről induló újhelyi személy Csörgőjét szedték le Mezőzomboron, majd miután már Zomboron pihent az IC, a személy egy óra késéssel tovább is mehetett. Az IC-re egy nyolcvanas tempóra korlátozott Szilit találtak, amivel Miskolcig vánszorgott el a menet, hogy ott a sebesvonati stokkot átadja egy Gigantnak, az IC-részre pedig már egy jó órája várt a hétközben csak Miskolcról induló Szinva IC. Ráadásul a Zemplénre Szerencs és Miskolc között ráhordó, vasárnap délutáni 5253-as személyvonat is körülbelül nyolcvan perces restanciát kapott jutalmul, mivel a járat jegyvizsgálója a Zemplénnel érkezik Szerencsre. Mivel természetesen nem volt másik hadra fogható Csörgő, az 528-as sebesvonatot a Keletitől cibáló Szili Szerencsig húzta tovább az igát, majd ott egy órácskára megállt a tudomány. Végül az Újhely–Szerencs–Újhely kanyaron dolgozó Csörgőt szedték ki a fordából és rakták a sebes elé, a személyre pedig Bz-szerelvényt állítottak ki. (A 198-as egy ideig biztosan nem megy majd, mivel egyes alkatrészeivel a hengerhibás 175-öst állították talpra.)

Február 4-én reggel a 163-as unta meg a munkát Szerencsen, 6-án reggel pedig a 152-es Csörgő adta fel a harcot Bodrogkeresztúr után a Budapestre tartó 527-es sebessel. Mivel a gép az Újhelybe induló 520-asra fordult volna, fűtésre alkalmas dízelgép híján a Keletiből érkező vonatot a Szilijével küldték tovább Szerencsig, ahol aztán a tovább utazóknak át kellett szállni egy kétrészes Bz-szerelvénybe – abszolút minőségi szolgáltatás a gyorsvonati pótjegyért cserébe. A szerző információi alapján az előzőeken felül január 8-án, 17-én, 25-én, 29-én, 30-án, 31-én, február 1-jén, 2-án és 5-én is járt Bz Újhely felé.

A helyzetet tovább fokozza, hogy az alig három éve forgalomba állított, ex-osztrák Hosszú Schlieren-kocsik jó részét januárban tengelyproblémák miatt le kellett állítani és javításra küldeni, helyükre ideiglenesen Szombathelyről érkeztek korszerűsített, „tengelic” halberstadti szerelvények. A Schlierenek közül amúgy is szinte mindig betegeskedik ezzel-azzal néhány – az utasok egy része például nehezen szokik hozzá a mozgásérzékelős ajtók kezeléséhez, ami aztán rosszabb esetben kisorozáshoz vezet. De a 2014 őszétől folyamatosan Miskolcra átpakolt Ganz-Hernyók sem írják az északkelet-magyarországi vasút sikertörténetét: a tizenöt szerelvénynek a fele sem jár, de legalább azokkal sincs sok sikerélmény. A többi vagy üzemképtelen, vagy lejárt a fővizsgája, esetleg a Szolnokon halomban fővizsgára váró vezérlőkocsik hiánya miatt nem lehet mit kezdeni velük. Ráadásul a hivatalos forda sem számol annyi 414-es ex-BDV-motorral, mint amennyit fizikailag ki lehetne adni forgalomba.

Azt, hogy a jelenlegi áldatlan állapotok stabilan mikor javulhatnak, azt egyelőre nem tudni. Április első felében teljes kizárásos vágányzár lesz a vonalszakaszon, ennek idején nagyobb karbantartásokra is sor kerülhet a Csörgők terén. Sárospatak és Sátoraljaújhely közé pedig a várhatóan a decemberi menetrendváltásig tartó, nyílt vonali pályafelújítást követően tér csak majd vissza a vasút.