737-esek angyalbőrben 3.

Sőt, a típuscsalád legkomolyabb katonai potenciáljával rendelkező változatai is a 737NG-ken alapulnak. Nem véletlenül: a polgári változatok sikere segítette a gépek átalakítását és üzemeltetését is. Egyszerűbb a katonai logisztikus vagy karbantartó, műszaki szakember élete, ha egy olyan típust üzemeltet, melynek civil változatát gyakorlatilag a világ szinte összes repülőterén ismerik, s ott megfelelő eszközök, alkatrészek is akadnak az esetleg elfáradt katonai madár újra csatasorba állításához.

Ezt megkönnyíti, hogy a katonai változatú 737-esek rendszereinek, elemeinek nagy része megegyezik a polgári gépekével. A különbségek azonban néha nagyon látványosak bírnak lenni: a Wedgetailt azonnal felismerni a géptörzs fölé helyezett, nagy hatótávolságú radarrendszerről. A légtérfelderítő és ellenőrző repülőgépet a 737-700-as változat törzse és a -800-as változat erősebb szárnyai és a BBJ1 üzleti gépek extra üzemanyagtartályai köré építették fel. A repülőgép lelkét a Northrop Grumman „Top Hat” nevet kapott, többfeladatú, elsősorban légi, de tengeri célpontokat is követni képes, szintetikus apertúrájú radarrendszer adja, mely a jellegzetes formájú antennaházban kapott helyet a géptörzs hátsó része felett. A munkaállomások a gép törzsébe kerültek az utastér helyére, csakúgy, mint a radart és a szakembereket kiszolgáló, nagy kapacitású fedélzeti informatikai rendszer elemei. A gépen meg kellett oldani a megfelelő elektromos és hűtési kapacitások biztosítását: a sok számítógép sok áramot fogyaszt és a hőtermelést sem szabad félvállról venni. Fontos volt a zavarvédettség megoldása, hiszen a radarrendszer nagy energiájú kisugárzása mellett is működnie kell a 737-es avionikai rendszereinek. A 2004. május 21-én először felszállt típus eddig Ausztrália (6), Törökország (4) és Dél-Korea (4) légierejében állt és áll szolgálatba.

Ennél sokkal kevésbé látványos, de legalább ennyire fontos szerepet tölt be az Amerikai Haditengerészet C-40 Clipper szállítógépe. A 737-700C, azaz Convertible változatára alapozott gépből, három típusváltozatban (8 C-40A, 4 C-40B, 3 C-40C) rendelt a haditengerészet és a légierő. A C-40-es család is a 737-800-as szárnyait kapta meg, illetve a BBJ-k nagyobb fel- és leszállótömeget elviselő futóműveit. A C-40A változat a haditengerészetnél állt szolgálatba, elsősorban a logisztikai műveleteket támogató szállító repülőgépként. A géppel a McDonnell Douglas C-9B Skytrain II-es (civil gyökereit tekintve DC-9-es) keskenytörzsű gépeket váltották fel. A haditengerészet tervei között további C-40A-k vásárlása is szerepel, de ez a jelenlegi költségvetési helyzetben még eléggé bizonytalan.

A C-40B már VIP-szállítógépként üzemel az Amerikai Légierőnél. A BBJ-re (Boeing Business Jet, azaz a 373-700-as VIP-berendezésű változata) alapozott gép a korábbi, szintén Boeing gyártotta C-137-eseket váltotta fel. A gép „égi irodaként” repülhet, s ennek megfelelően hagyományos és műholdas, nyílt és titkosított adatcsatornákon keresztül működő kommunikációs rendszerekkel gazdagon felszerelt. A gépek elsődleges feladata a katonai felsővezetés tagjainak szállítása.

A C-40C már a Légi Nemzeti Gárdáknál állt hadrendbe, személyszállítási feladatokat ellátva s a Boeing C-22 és -22B változatú, három hajtóműves 727-eseket felváltva. A gép a C-40A átalakításával készült el, könnyen átalakítható teher- és sebesültszállítási feladatokra is. Így 42-től 111 főig képes utasokat szállítani, a berendezésétől függően.

A legharciasabb változat a Boeing P-8A Poseidon haditengerészeti felderítő és járőrrepülőgép. A hajókra, tengeralattjárókra vadászó változat elsőként az Amerikai Haditengerészetnél állhatott hadrendbe, ahol már repül a 117-ből az első, sorozatgyártott példány is. A Boeing 737-800-as törzsét, a 737-900-as szárnyát és a 767-400ER-ről ismerős szárnyvéget felvonultató gép korrózióvédelmét is megerősítették, hiszen a gép gyakran repül majd a tengerek, óceánok vizének sós párájában, alacsony magasságon. A gép felderítő- és fegyverrendszereit öt specialista kezeli. A gép Raytheon APY-10 radarrendszerével keresi a felszín feletti célokat, míg a tengeralattjárókat kidobható szonárok jeleit feldolgozva igyekszik felderíteni. A gép hatótávolságát növeli a Marshall Aerospace szállított hat belső póttartály, melyből három-három került az első és a hátsó csomagtér helyére. A fegyvereket a szárny mögött, a géptörzs alsó részén kialakított fegyvertárban hordozza. A típusból P-8I jelzéssel India is vásárolt 12 gépet, míg újabb 12 gép vásárlásáról még tárgyalások folynak.

A 737-esek több légierőnél is töltenek be személy-, teherszállító, illetve VIP-repülőgép feladatkört. Az Ausztrál Királyi Légierőnél két-két 737-700-as és BBJ változatú gép repül, India három BBJ-vel szállítja a kormány és a haderő legfontosabb vezetőit. Egyetlen BBJ dolgozik a Királyi Malajziai Légierőnél és kormánygépként Nigériában, a légierőnél (001 oldalszámmal, 5N-FGT lajstromjelzéssel). A Szaúdi Királyi Légierőnél két BBJ és egy 737-800-as szolgál. A Thai Királyi Légierőnél egy wingletes 737-800-as repül.