Katasztrófaturizmus

Egy építész és egy fotós, jó kombinációnak tűnik, hogy ketten örökítsék meg a kék metró északi hat állomásának végnapjait. Legalábbis a felújítás előtti állapotukban. Zöldi kollégával le is mentünk a mélybe néhány órára meglátni azokat az apró részleteket, amelyek miatt szerethetőek ezek a végtelenül elhanyagolt állomások. Nyugodjanak meg, találtunk egy csomó szép elemet, nemcsak a szokásos fikázódás lesz!

Cikksorozatunk bevezető epizódja ez, a többi nem blog lesz, piros fejléccel ecseteljük majd a hajdan modern – és most is menő – dizájn találkozását a harminc évnyi nemtörődömséggel, a karbantartás teljes hiányával, az amortizáció lassítására tett kísérlet nélkül. Most egy alaphangulatot szeretnék átadni, amely először az Újpest városközponti aluljáróban ütött meg minket elementáris erővel. Egyikőnk sem az a tapasztalt metrózó, én bicajjal járok a városban, a kéken idén összesen négyszer jártam, a Pandák és a régi vonatok dokumentálása miatt. Péter meg nem is fővárosi, ha itt van dolga, igyekszik minimalizálni a tömegközlekedésen eltöltött időt. Mondhatjuk, hogy bár sokat láttunk már, sok pusztulatot, rosszabbat is, de bőven nem immunizálódtunk a BKV metróin, és ahogy belecsaptunk a lecsóba, úgy ült ki egy kínos, posztapokaliptikus döbbenet az arcunkra.

Ilyen nincs. De ilyen sincs! Ugrálunk két elmaradt javítás, két otthagyott szemétdomb között. Azt se tudom, melyiket fotózzam előbb, erősen kell koncentrálni, hogy ne maradjon ki semmi olyan részlet, amit kiszúrunk. Hát mégis mi kellett volna, hogy szép maradjon? Heti kétszer két néni törölgesse át az állomásokat? Ha betörik a filléres műanyagburkolat, cseréljék ki? Ha kiég az égő, tekerjenek be egy másikat? Más dimenzió: ha elkopik a sín, fektessenek a helyére egy újabbat?

És ez csak a látszat. A vonatok zörögnek, csattognak, az újak közül is van már két állomással arrébb is jól hallhatóan lapos. A programszőnyeg a rátelepedett vastag olajos retektől bizonytalankodik, a vonatok össze-vissza állnak meg a peron előtt és után néhány méterrel, ami után jöhet a korrekció. Ha ötpercenként fél percbe telik ez, az összesen mennyi kapacitást vesz el a vonaltól? Az alagútban vascseppkő növekszik töretlenül, beázik, vizes, mocskos, a szemét csak gyűlik, aztán csodálkozunk dehogy csodálkozunk, ha egy szikrától felizzik és füstöl. Kétségbeesett kísérlet látszik az életben maradásra és minden tiszteletünk a végrehajtó személyzeté, hogy valahogy mozgásban tartják a metróvonalakat. Ahhoz képest, hogy a hármas az ország legforgalmasabb és így legfontosabb vasútvonala, semmiféle hosszútávú elgondolás nem látszik nem hogy a fejlesztésére, de a szinten tartására sem.

Na, de most! Felújítjuk, szinte fejlesztés nélkül, a lehető legkisebb műszaki tartalommal, ahogy a 444.hu fogalmazott, egy elmaradt nagytakarítás lesz ez. Ha megnézzük a másik négyest, a metrót, vagy az 1-es villamost, az utóbbi évek gigaberuházásait, a szokásos dolgot látjuk. Meg tudjuk építeni jóra, szépre, vagy legalábbis igényesre az infrastruktúrát. De valahogy az üzemeltetői szemlélet nincs meg, azon nincs mit szalagvágni, a kosz, a szemét meg gyűlik, miközben nagyon apró, szinte észrevehetetlen lépésekben, de morzsolódik le a megállók, állomások színvonala.

Aki minden nap közösségi közlekedik, fel sem tűnik neki. Az olyanok viszont, mint mi, akik félévente merészkedünk a metró közelébe, nos mi brutális sokként éljük meg ezt a régen balkáni tempónak mondott igénytelenséget.

A teljes vonalon végigmenő utolsó metró péntek éjjel 23:26-kor indul Újpestről. Találkozunk?

* * *

Fotós kollégánk magánszemélyeknek is vállal fotózást: esküvő, rendezvény, portré, családi képek műfajában keressék bátran Attilát az alábbi elérhetőségein!

Honlap: vorosattila.com
Facebook: Vörös Attila fotó
Instagram: vorosatil_ae
Mail: voriae@gmail.com

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!