HS4Air: javaslat a londoni V0-ásra
London vasúti rendszere hasonlóan fejlődött, mint Budapesté, Bécsé vagy Párizsé – a különböző vasúttársaságok vonalai mind saját fejpályaudvarukra futottak be, köztük csak metróval vagy városi emeletes busszal lehetett közlekedni. Ez alól csak a Wembley melletti Willesden Junction és a Clapham Junction között 1863-ban létesült úgynevezett nyugat-londoni vonal volt a kivétel, ami ugyan fontos összeköttetést jelent északnyugat és dél, illetve délkelet között, a belvárost azonban elkerülte.
Voltaképpen létezett egy másik, London belvárosán áthaladó vasútvonal is, amely 1866-ban nyílt meg, de utasokat csak 1916-ig szállított. Ez a Snow Hill alagúton és a Temze feletti hídon át kötötte össze Farringdon és Blackfriars állomásokat. Az alagút egészen 1970-ig üzemben volt, de a személyforgalom lebonyolítására alkalmas infrastruktúra hiányában csak tehervonatok számára. A Thameslink projekt keretében 1988-ban nyitották meg újra, ezúttal már csak személyszállító vonatok számára.
A közvetlen észak-déli eljutást lehetővé tevő Thameslink vonalon tíz év alatt túlzsúfoltság jelentkezett. Ezért a megnyitást követő húsz év elteltével a vonal fejlesztésébe kezdtek: hosszabb szerelvények közlekedésére és félig automatikus üzemelésre teszik alkalmassá. Épp a napokban közlekedett az első szerelvény utasforgalomban, ahol az ETCS rendszerrel együttműködő automata vezérlésnél a vonatvezető csak az ajtók zárásáért felel. Az ETCS biztosítóberendezés térközeit rövidebbre vették, így a szerelvények sűrűbben követhetik egymást.
Több leágazása mellett a vonal gerincét a Bedford és Brighton közötti vaspálya alkotja. A Thameslink-hálózat érinti a Londontól északra található Luton és a délre található Gatwick repülőterét is. Jelenleg azon törekszik a városvezetés, hogy újabb száz állomást kapcsoljanak be a hálózatba, ezzel azonban garantált, hogy a megnövelt kapacitású összeköttetésen közlekedő járatok is mindig zsúfolásig megteljenek. Nem véletlen, hogy egyes szervezetek egy párhuzamos, London alatti észak-dél irányú fővonal mellett kampányolnak.
A britek fővárosát szolgáló kelet-nyugati összeköttetések is sokáig mostohacipőben jártak. A jövőre negyedszázados Csalagút felől érkező nagysebességű Eurostar-vonatok kilenc évig csak a hagyományos vonalakon tudtak közlekedni a La Manche-csatorna és Waterloo pályaudvar között. 2007-ben megnyílt a nagysebességű vasútvonal első hetvennégy kilométeres szakasza az alagút bejárata és Fawkham Junction között, amelyen óránként háromszáz kilométerrel száguldozhatnak a már az ICE alapjain készült új Velaro szerelvények.
További négy évet kellett várni arra, hogy elkészüljön a maradék negyven kilométer, amely az Eurostar-járatokat közvetlen a londoni belvárosba, St. Pancras állomásra vezeti. A két szakasz közös neve HS1, azaz High-Speed One, magyarul: Nagysebességű 1. Megvalósulásával jelentősen javult a Kelet-Angliából Londonba közlekedők helyzete, de továbbra sincs megoldva, hogy a fővároson túl jussanak. Ezt hivatott kiküszöbölni a jövőre megnyíló Crossrail vonal.
Az új kelet-nyugati irányú ütőér egyrészt Liverpool Street állomást köti össze alagútban Paddington állomással, így kialakul a Shenfield és Reading közötti főtengely. Ugyanakkor a Crossrail-hálózatba integrálódik a Heathrow repülőtérre vezető mellékvonal, ahol jelenleg negyedóránként közlekednek a százhatvannal repesztő vonatok, tizenhat perces eljutási időt biztosítva a repülőtér és Paddington állomás között. Másrészt egy új építésű, főként szintén alagútban vezetett vonal nyílik meg jövőre Liverpool Street és Abbey Wood között, amely érinti a Canary Wharf üzletnegyedet is. A Crossrail-vonal megnyitása jelentősen csökkenteni fogja legalább három, kelet-nyugat tájolású londoni metróvonalon a zsúfoltságot.
Összességében elmondható, hogy 2019 végére két olyan projekt is elkészül, amely megkönnyíti a londoniak számára a városon való átjutást. Viszont ha ránézünk a térképre, akkor látjuk, hogy a metropolisztól északnyugatra is olyan agglomerációk találhatók, mint Birmingham, Manchester, Sheffield vagy Liverpool. Ezeknek a városoknak van annyi lakosa, hogy a jelenleg északról Londonba közlekedő vasútvonalakra szintén kitehető a teltház tábla. Részben, és inkább emiatt kezdték el tavaly építeni a HS2 nagysebességű vonalat, amely Londonból Birminghambe, onnan tovább pedig két ágon, egyrészről Manchesterbe, másfelől Sheffielden át Leedsbe vezet majd. A tervek szerint Birminghambe 2026-tól, Crewe városába 2027-től, Manchesterbe, Sheffieldbe és Leedsbe 2033-tól közlekednek majd a nagysebességű vonatok.
2016-ban jóváhagyták egy harmadik nagysebességű vonal, a HS3 tervezését is. Ezt közép-Angliában szeretnék megvalósítani, az ottani regionális, kelet-nyugati forgalom számára. Jelenleg is szinte egymást követik a Pennine-hegységen áthaladó regionális járatok, de a HS3 igénybevételével sokkal gyorsabb lesz majd a közlekedés Liverpool és Manchester között, illetve onnan keletre – csak épp még a HS3 végleges útvonalában nem sikerült megállapodni. Vélhetően a vonal Leeds irányába vezet majd, esetleg rácsatlakozhat a HS2-re Sheffield és Leeds között valahol Barnsley térségében, így Manchesterből mindkét városba gyorsabban lehetne eljutni. De nem szeretnénk ebben tanácsot adni az angoloknak, van elég tapasztalatuk vasútéptésben!
A HS2 London Euston állomásról indul majd. Ez egyike a három nagy belváros fejpályaudvarnak, amelyek az észak felől érkező forgalmat fogadják. Mindössze tízperces sétára található a másik két pályaudvartól, amelyet ugyanazon a téren, egymás mellett helyezkednek el: King’s Cross és St. Pancras állomások. Az északi városokból jelentős igény van nemzetközi utazásra is, de helyzetükön a HS2 megnyitása egyelőre nem javít majd.
Megérkezik tehát a belső-Angliából induló utas Londonba, és sétálhat vagy metrózhat, hogy fel tudjon szállni a St. Pancras állomásról induló eurosztárra. A kormány egy kétkilométeres összeköttetést javasolt Euston és St. Pancras állomások bevezető szakaszai között, ezt azonban a helyi kerület nem vette jó néven, mert szerintük az építkezés árthat a helyi épületeknek, a camdeni piacnak (amely London negyedik leglátogatottabb látványossága) és más helyi üzleteknek. Végül a kormány a javaslatot levette a napirendről, már csak azért is, mert nem volt túl nagy kedve erre a projektre a HS2 ménkű nagy költsége mellett további hétszámillió fontot (kettőszázötvenmilliárd forintot) fordítani.
A döntést követően támadt űrt próbálja az Expedition nevű mérnőki tanácsadó cég betölteni legújabb javaslatával, amely Londontól délre vezetné az összekötő vonalat. Kettő kilométer helyett ugyan száznegyven kilométer hosszú lenne, ellenben érintené mind a Heathrow, mind a Gatwick repülőteret. Emellett természetesen leágazást kínálna a Dél-Wales felé vezető fővonal (a GWML) felé, így nem csak a nagysebességű, hanem a hagyományos távolsági és regionális személyvonatok, továbbá a tehervonatok számára is létrejönne egy Londont gyorsan elkerülő útvonal.
A javaslat szerint a vonal ötöde épülne alagútban, további negyven százaléka a meglévő, szinte nyílegyenes Tonbridge–Ashford vonal átépítésével lenne kialakítható. A londoni mérnöki iroda szerint a HS2 költségeit alapul véve a HS4Air tízmilliárd fontba (háromezerötszázmilliárd forintba) kerülne, ugyanakkor jelentősen javítaná az eljutási időket, csökkentené a környezetterhelést és azáltal, hogy a nyomvonalon távközlési kábelek és csővezetékek is megépíthetők lennének, javítaná a más szállítási módokkal való integrációt, illetve a kommunikációt. Az, hogy az ilyen irányú utazásokra (a nemzetközi kapcsolatokon túl) valóban igen nagy igény mutatkozik, megbecsülhető abból, ha ránézünk a mindig zsúfolt M25-ös autópályára.
Kíváncsian várjuk a fejleményeket, ugyanakkor előre borítékoljuk, hogy ha a brit kormány nem akart hétszázmillió fontot ráfordítani a HS1 és HS2 összekötésére, akkor nem lesz nagyon lelkes attól, hogy ennél tizenötször többet költsön egy alternatív összekötő vonalra. És máris felsejlik előttünk egy hasonló vita, ami a Bicske és Cegléd közötti V0-ás összekötő vasútvonal ügyében zajlott.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
