Hozd vissza az alkatrészeket!

Zsaludek Endre nem egyszerűen a Ferihegy Repülő Emlékpark egyik gépét, az Il–14-est életre keltő csapat vezetője: ő és a körülötte szorgoskodó önkéntesek munkája most már kiterjed az emlékpark összes madarára.

Nemrég esztétikailag is szépen sikerült kísérletet tett a csoport arra, hogy elektromosan felélessze a szunnyadó repülőgépeket. Az eredmény: sok gyönyörű fotó a felragyogó műszerfalakról. És egy fontos tanulság: sok minden hiányzik ezekből a gépekből.

Ezt az évadot valóban úgy kezdtük, hogy munkatervet állítottunk össze, amelynek első lépése az volt, hogy felmérjük a repülőgépek állapotát. Tehát nemcsak az Il–14-esét, hanem a többiét is. Ekkor jöttünk rá, hogy bizonyos repülőgépeket mélyebben is meg kellene vizsgálni, hogy, amint az Il–14-es, alkalmasak-e netán a látványt, a bemutató szintjét fokozandó, elektromos hálózatot kapcsolni. Az Il–14-esen a mostani időszakban nem tudtunk dolgozni, így a figyelmünk ezekre a gépekre, az Il–18-asra, a Tu–154-esre, a Jak–40-esre irányult. Megnéztük, hogy az elektromos hálózatok milyen állapotban vannak, és tettünk egy kísérletet. Bizonyos dolgok jók voltak, más dolgok pedig hiányosak. Rengeteg tabló, izzók, lámpaburák hiányoznak a gépekről, kapcsolók le vannak törve: gyakorlatilag ami a látogatók keze ügyébe kerülhetett, azt letekerték, elvitték.

A múzeum dolgozója sok mindent pótolt, mondjuk a törött kapcsoló helyére betett egy másikat, de az már nem lett bekötve, és van, ami nem is volt odavaló, ahova került. Még megsaccolni sem lehet, mennyi munkaórát venne igénybe legalább a Jak–40-es szintjére felhozni a többit.

Mert a Jak–40-es van a legjobb állapotban.

Igen, az zárva volt a látogatók elől, így abban különösebb kár nem keletkezett. Üzemképes állapotban került az emlékparkba, tehát megőrizte a kondícióját. De hát abban is idővel kiégnek izzók, pótolni kell ezt-azt. Például az alsó villogó fényből kioperálták az izzót, az egy speciális darab, elég nehéz lesz pótolni. Talán adományként kapunk egyet.

Nos, igen, hol lehet ilyen darabokat beszerezni? Gondolom, ma Ferihegyen a műszaki részlegeknél sincsenek olyan alkatrészek, amelyek orosz gépekhez kellenek.

Valóban a karbantartó szervezeteknél nem is lehettek ilyen alkatrészek, mert amikor áttértünk a nyugati technikára, akkor ezeket elszállították. Magángyűjtőknél viszont lehetnek darabok… Amikor kidobásra kerültek ezen kapcsolók, műszerek, mert típusselejtté váltak, sokan hazavittek emlékbe egyet-egyet, és ezek most kezdenek, kezdhetnének visszaszivárogni. Próbálunk repülőgép-roncstelepek után nézni, ahol talán fellelhetők ilyesmik. Próbálunk Tököl irányába is lépni, hogy az esetleg ott lévő szovjet technikához hozzáférhessünk.

Tehát akár közzétehetünk egy felhívást is: kedves egykori malévosok, szerelők, akik egy-egy típus kivonásakor egy-egy emléket eltettetek magatoknak: most segítsétek ezzel az emlékekkel az Emlékparkban dolgozó csapatot!

Nyilván mindenkinek fontos emlék, ha valamit otthon megtartott… De szeretnénk a hadsereghez is fordulni. A MiG–21-esek ott állnak a füvön: ezekben is vannak nekünk szükséges kapcsolók, tablók, jelzők. Volt, amikor egy leselejtezett, kiszuperált Kamov helikopterből sikerült szerezni valamit: ugyanaz a nyolcablakos tabló van benne, mint ami az egyik gépünkből hiányzott. Országos gyűjtőakciót hirdethetnénk az ilyen alkatrészek érdekében.

Mondtál egy nekem legalábbis meglepő félmondatot: az utóbbi időben nem tudtatok tovább dolgozni Malvinkán, az Il–14-esen…

Sajnos a jobb oldali légcsavar egyik tollán korróziót fedeztünk fel, és egyelőre le van tiltva a bemutatózás, noha a motor maga üzemképes lenne. Várjuk Szolnokról az engedélyt, hogy a mi légcsavarunkat kicserélhessük az ottani Il–14-es légcsavarjával. A bal motor pedig nagyon rossz állapotban van, az alsó hengerek nem mennek. Egyelőre tehát motorbemutatót a közeljövőben nem tudunk tartani.

Pedig a Múzeumok Éjszakáján nagy sikerrel beindult Malvinka egyik motorja…

Beindítottuk a bal motort, de aki ott volt, láthatta, hogy nem muzsikál olyan szépen, mint ahogy a jobb motor muzsikált. Gondolkodtunk hengercseréről, dugattyúcseréről, Nyíregyházáról várunk egy motort, és ha megfelelő lesz, komplett motort fogunk cserélni, ezek a távlati tervek. De a bal oldali motort, ha lehet, nem akarjuk tovább gyötörni.

Tehát, ismételjük meg a felhívást: akinek birtokában van olyan műszer, lámpa, izzó, tabló, ami az Emlékpark gépeiből hiányozhat, és egy szép cél érdekében hajlandó megválni szeretett darabjától, lépjen kapcsolatba Zsaludek Endrével és társaival. Akik pedig a maguk felelős posztján diszponálnak leselejtezett orosz technika felett (harci gépek, helikopterek, egyebek): gondoljanak arra, hogy ha már azokat a roncsba fordult gépeket nem lehet feltámasztani, legalább az alkatrészeik segítsenek abban, hogy Ferihegyen ismét felragyogjon a repülőgépek műszerfala, világítsanak a fényszórók, villogjanak a villogók, térjen vissza az áram és egy kicsit az élet is az öreg repülőgépekbe.