Gőzösöket és dízeleket egyaránt javítottak benne: a Dombóvár környéki kisvasút központja volt. De utolérte a vég, mint mindent: az utolsó személyvonat 1979. december 31-én ment el. De úgy tűnt, hamar föltámadhat, „örökre”: az úttörővasút végül négy évet élt. A pályának is már csak a helye van meg.
Kiemelt projekt lett a keskeny nyomközű vasútvonalak fejlesztési lehetőségeinek, a közösségi közlekedésben betölthető hálózati szerepének vizsgálatáról szóló projektjavaslat, amely mintegy 84 millió forint támogatásban részesül – derült ki a Magyar Közlönyben közzétett kormányhatározatból.
Egyszer csak „kinőtt a földből” Dombóvár környékén a GV. Élt, virágzott, majd meghalt. A hőskorra pillantunk vissza, íme emlékírásunk első része.
Vasárnap 133. születésnapját ünnepli a kisvasút – egészen jól néz ki a korához képest... Ünnepeljenek vele Debrecen környékén!
Tizenöt éve indult újra a forgalom a Kemencei Erdei Múzeumvasúton. Szombaton erre is emlékeznek.
Jövő tavasszal átadják, az egyik legszebb, legmodernebb kisvasúti pályaszakasz épül az Ipoly Erdőn.
Jó másfél év alatt megálmodták, fölépítették: turisztikai főpályaudvar nyílt a Viharsarokban. Hamarabb kész lett, mint eredetileg várták.
Örömvasút keskeny nyomtávon Turku és Tampere között. Az első két gőzöst Pittsburgh-ből szerezték.
