Virtuális Királyrét
A Királyréti Erdei Vasút idén ünnepli 120 éves fennállását. A vasútvonalat 1893-ban gróf Franken-Sierstorpf Henrik építette az uradalmi erdők fa és kőzetanyagának elszállítása céljából. A korábban csak teherforgalomra berendezkedett kisvasút életében 1955-ben és 1991-ben is változások léptek életbe: az előbbi időpontban elkezdődött a személyszállítás, az utóbbi időpont óta kizárólag csak a turistaforgalom lebonyolításában játszik szerepet. A 120 éves évforduló tiszteletére jelent meg a Királyréti Erdei Vasút első szimulátora, amely egy kiegészítés a Trainz Simulator 2009 játékhoz.
Még mielőtt bemutatnám ezt a játékkiegészítőt, fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy Hatvani Attila munkája csupán csak az 1.0-ás változat, ennek ellenére igencsak részletgazdag és élvezhető. A korszak pedig a kisvasút személyszállítási virágkorát, az 1980-as évek második felét idézi meg, vagyis azt az időszakot, amikor már 760 milliméteres nyomtávolságon, úttörővasúti arculattal közlekedtek a kisvonatok, ellátva a helyi hivatásforgalmat és a turistaforgalmat egyaránt.
Mielőtt beülnénk a mozdonyba, vegyük szemügyre a járműállományt. Az 1980-as években a kisvasút jellegzetes járművei az Mk48 2014, 2017, 2018, és 2031-es mozdonyok voltak, valamint egy ideig még Királyréten működött a C50 3739-es mozdony, amelyet az évtized utolsó éveiben átszállítottak Nagybörzsönybe. Mindezen mozdonyok részei a játékkiegészítőnek. Utasainkat a piros-sárga festésű Bax kocsikba tudjuk leültetni. A modelleket a pálya készítőjének kérésére Cz. Dávid (Czimbus) a PTS-Club tagja készítette el, igen részletesen és valósághűen. A játékban nemhogy a kocsik és a mozdony ajtajait is kinyithatjuk, de az Mk48-as mozdonyok géptérajtaját is kitárhatjuk, és belenézhetünk a lelkivilágába. A kocsik és a mozdonyok kifejezetten eme kiegészítőhöz illenek: oldalukon láthatjuk az úttörővasút jelképét: a tárcsáját lengető mókust. Akár a mozdonyt, akár a kocsikat választjuk utazásunk helyszínéül a belső nézeti kép sem okoz csalódást: a Bax fapadjai szinte leülésre csábítanak.
Rövid nézelődés után most barangoljuk be a kisvasúti pályát. Utunk Verőcéről indul, ahol a fatelep egykori rakodója mellől indulhatunk járatunkkal. Egykoron ide a nagyvasút felől iparvágány vezetett, itt rakták át az árut a kisvasútról a nagyra. A kiegészítőben találhatunk is egy küldetést, amelyben Paphegyről kell a verőcei fatelepre tehervonatot vezetni. Amint elhagyjuk a fatelepet, a 11-es főút mellé érünk, majd betérünk a Migazzi-kastély felé vezető átjáróhoz. Az első kisebb eltérést az 1980-as évekhez képest itt tapasztalhatjuk: a Gimpli-híd előtt láthatjuk a kitérő vágányt, amelyet 2011-ben építettek csak meg. Elhagyva Verőcét, és betérve a kismarosi állomásra, a harmadik és a második vágány között észre vehetjük a szintén csak jóval később megépült vágánykapcsolatot. Mindezek szánt szándékkal, a jobb játszhatóság kedvéért kerültek bele a játékba. A felvételi épületeket a későbbi frissítésekben dolgozzák ki részletesebben, akárcsak a pályamelletti épületeket, de ezek elnagyolásáért cserébe a táj részletei nagyon aprólékosak.
A járművek hangjai nemkülönben jól sikerültek: egy kicsit odacsavarunk a kontrollerkeréknek, máris hallhatjuk az Mk48-asok motorjának csodálatos hangját. Érdemes a kürtöt is kipróbálni: úgy bömböl, mint az igazi mozdonynak a kürtje. Annak ellenére, hogy a házak még fejlesztésre várnak, néhány jellegzetesebb vonal menti jelenség egyenesen lehengerlő: amint beérünk Szokolyára, az egyik akkori jellegzetes lakó háziállatait megpillanthatjuk, és meg is szólalnak. Libagágogás, kutyavonítás szűri át az Mk48 motorhangját. Ami még a látványt és a vezetés élő élményét fokozza: csak úgy, mint a való életben, a szokolyai lakosok már-már merészen közel parkolnak, a sínpárhoz, már-már majdnem benne az űrszelvényben, így nem árt betartanunk a sebességkorlátokat. Amint kiérünk a településről a Szokolya feletti Nagy-rétre, máris kitágul előttünk a börzsönyi horizont, kirajzolódnak előttünk az egyre csak közeledő és közeledő magas hegyek. Kincskeresőre érkezve láthatjuk az ipartelepre (avagy az egykori mozdonyszín felé) bevezető vágányt, sőt be is tudunk oda menni kisvonatunkkal.
A ma Paphegy névre hallgató állomás teljesen a nyolcvanas évekbeli alakjával rajzolódik ki elénk: ma már kocsiszín és vízvételező is van az állomáson, de akkor még csak szigorúan a műhely volt meg. Ha esetleg fogyóban lenne a gázolaj, Paphegy után kitérhetünk tankolni a gázolajkútra. Királyrét előtt megpillanthatjuk a Királyréti Hajtánypályát, amely ekkor még szintén nem volt meg, de a hangulat kedvéért a szerző a választott téma ellenére belehelyezte. Felérve az állomásra, ugyan az épület csak alapvetőlegesen hasonlít Királyrét akkori felvételi épületéhez, de az 1980-as években ott kiállított, 600 milliméteres nyomközű járműveket is megtekinthetjük.
Összefoglalva a pálya a korszakok kellemes találkozása, hű vonalvezetéssel és szépen kidolgozott tájjal. A mérete nem kicsi, s nem árt, ha a számítógépünk mindenképpen megfelel a Trainz alapkövetelményeinek, a járművek egy az egyben olyanok, mint az igaziak. A kiegészítő letölthető a kisvasút bloglapjáról, és a www.kisvasut-kiralyret.hu oldalról is.
