Vasútépítés: magas minőséget rövid időn belül

Magyarország egy korábban még nem látott méretű vasútszakmai konferenciának ad otthont október 28–30. között. Az InnoRail 2013 Budapest fő támogatója a Swietelsky Vasúttechnika Kft., amelynek ügyvezető igazgatója, Homlok Zsolt, valamint technológiai és minőségbiztosítási igazgatója, Szilágyi Andor szerint az egész vasútépítési szakma közös érdeke, hogy mindenki ismerje meg a már hozzáférhető modern technikai lehetőségeket, valamint elengedhetetlen a szabályozói környezet modernizációja is.

– Minek köszönhető az, hogy a Swietelsky Vasúttechnika Kft. az InnoRail 2013 konferencia mögé állt? Mit üzen ezzel a társaság?

Homlok Zsolt: Már a Swietelsky Vasúttechnika elődje, a Mávépcell Kft. is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy modernizálja a technológiáját, ennek megfelelően már 2002-ben elindult a berendezéseket érintő fejlesztési folyamat, amely a Swietelsky megjelenésével felgyorsult. A modern technika megléte azonban még nem elég, az eszköz mellett a megrendelői oldal technológiai ismerete és igénye is elengedhetetlen. Ennek megfelelően az egész vasútépítési szakma közös érdeke, hogy mindenki ismerje meg a már hozzáférhető modern technikai lehetőségeket. Ilyen szempontból az InnoRail 2013 konferencia hatékony eszköz lehet a szakma képviselőinek, hogy bemutassák a lehetőségeket, azzal pedig megteremtsék az igényt a felhasználói oldalon. Célunk és feladatunk, hogy a munkatársainkon kívül a megbízókat, valamint a kivitelezésben közreműködő mérnököket is segítsük abban, hogy megismerjék a legújabb technológiákat, és így nyitottabbak legyenek a Nyugat-Európában már használt megoldások alkalmazására. Ezt úgy érhetjük el, hogy a Magyarországon kívül már bevált módszerekkel megismertetjük a szakembereket. Arra törekszünk, hogy az ismeretek birtokában a mérnökök és a megbízók elvárásai a technika nyújtotta lehetőségekhez igazodva emelkedjenek, mert megítélésünk szerint ma a kivitelezők többet tudnak nyújtani a korszerű technika alkalmazásával.

– Ilyen szempontból kik alkothatják az InnoRail 2013 célközönségét?

H. Zs.: A nem szakmabeli, de döntéshozói pozícióban lévő gazdasági szakemberek számára is érthetővé kell tenni a modern technológia létjogosultságát. Ma még nem készülnek olyan számítások, amelyek kimutatják, hogy a hosszabb állásidő mekkora veszteséget jelent, ugyanis a legdrágább vasútvonal az, amelyiken éppen nincs közlekedés. Amennyiben erre irányuló számítások is készülnek, akkor véleményünk szerint sokan belátják, hogy a költségesebbnek tűnő megoldás hosszabb távon valójában kifizetődőbb. Ezenkívül arra is rá lehet világítani, hogy a folyamatos karbantartás sokkal költséghatékonyabb, mint az egyszeri, nagyobb összegű ráfordítás.

– Milyen – szélesebb körben talán még kevésbé ismert – technológiák megismertetésére gondolnak?

Szilágyi Andor: A Swietelsky Vasúttechnika Kft. ismert technológiaként alkalmazza a gyorsátépítő szerelvényeket a felépítménybontási és -építési feladatokhoz, vagy az együtemű átépítés végrehajtásához egyaránt. A folyamatos munkavégzést biztosító szalagsoros szállítószerelvényekkel kiegészített rostagépek használata a pályaüzemeltetési szakemberek számára is elfogadottá vált. Ebbe a körbe sorolható még a vasútüzem számára kedvelt önjáró vasúti daruval végzett kitérőcserélés, és a nagy teljesítményű vágány- és kitérőszabályozó géptípusok használata is.

– Európai uniós szinten ma már elvárás, hogy az egységesítés irányába haladjanak a vasúti fejlesztések, ezzel is vonzóbbá téve a vasúti személyszállítást és árufuvarozást. Milyen lépéseket kell Magyarországon megtenni ahhoz, hogy hazánk is vonzóbb legyen?

H. Zs.: Magyarország főbb vasúti vonalai az európai elvárásoknak megfelelőek, minden gond nélkül közlekedhetők. A problémát ott látjuk, hogy Magyarországon még nem jelent meg az az igény, hogy a vasúti kapacitásokat a lehető legnagyobb mértékben, a nemzetközi igényeknek megfelelően használják ki. Amennyiben ez megjelenik, akkor lesz létjogosultsága a régi technológiai folyamatok helyett az újabb megoldásoknak, amelyekkel gyorsan, rövid vágányzár mellett végezhető el a felújítási vagy építési munka, ezzel biztosítva a vonalak további zavartalan átjárhatóságát. Erre akkor számíthatunk, ha Magyarországot még nagyobb mértékben vonják be az európai vasúti szállítások rendszerébe.

– Mikor juthatnánk el arra a fejlettségi és igényszintre, ahol az újabb és modern technológiák használata általánossá válhat?

Sz. A.: A legfejlettebb módszerek használata természetesen sok tényezőtől függ. Az kijelenthető, hogy a kivitelezői oldal már készen áll, azonban az előkészítések oldalán még vannak bizonytalanságok ebben a tekintetben. Egy-egy beruházás előkészítése még sok esetben öt-hat évet is igénybe vehet, ami pedig azt eredményezi, hogy a fejlesztések és építések korszerűtlen megoldások és lehetőségek használatával járnak. Ezt megelőzve kell a szakembereknek megmutatni a jelenlegi és a jövőbeli lehetőségeket, mert így lehet felkészülten, a nyugat-európai mércének is megfelelően minőséget tervezni, és azt elvárni a megbízói oldalról.

– Mi látható Nyugat-Európában vagy éppen az anyavállalatnál Ausztriában?

Sz. A.: A vasútvonalat azért építették, hogy használják, Nyugat-Európában – így Ausztriában is – a kapacitás legnagyobb arányú kihasználására törekszenek. Ennek megfelelően előírják, hogy milyen módon kell javítani, és mennyi idő alatt kell azt megtenni, ezeket az elvárásokat pedig csak úgy lehet teljesíteni, ha modern eszközökkel, az innováció irányába elindulva történik mindez, mert különben a kivitelezők nem kapnak munkát. Nagy különbség az, hogy Nyugat-Európában a megrendelői elvárás szabja meg a technológiai feltételeket, míg Magyarországon a rendelkezésre álló technika szabja meg a megrendelői elvárást. Meglátásunk szerint ezen a gondolkodásmódon kell változtatni. A hazai megrendelőknek tisztában kell lenniük a lehetőségekkel, és annak megfelelően kell a legmagasabb minőségi szintet elvárniuk a lehető legrövidebb időn belül.

– Mennyire van fogadókészség a megrendelői oldalon?

Sz. A.: Az elmondható, hogy a műszaki szakemberek nem vitatják az általunk is kínált technológia eredményességét és működőképességét. Ennek ellenére sok esetben nehéz a műszaki váltást véghezvinni a korábbi technikákon szocializálódott szakembereknek, de részükről akadályoztatásról természetesen nincs szó. A szabályozórendszerek azonban nagymértékben megnehezítik az innovatív megoldások alkalmazását. Azt látjuk, hogy sok esetben a szabályozások olyan felesleges feltételrendszert szabnak meg, amelyek gátolják a mai követelményeknek megfelelő munkavégzést. A technológia fejlődésével párhuzamosan sajnos nem változnak azok a szabályozási rendszerek, amelyek a vasútépítési tevékenységet meghatározzák. A vasútépítési tevékenységben részt vevők ennek megfelelően nehéz helyzetben vannak, ugyanis a feltételrendszerül szolgáló szabályozók harmonizációja még nem teljes.

– Mit tehet a Swietelsky Vasúttechnika ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért?

H. Zs.: Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szabályozói rendszerek modernizálása minél hamarabb megindulhasson. Szeretnénk azt elérni, hogy egységes elvárásokat fogalmazzanak meg a különböző szereplők. Saját állományunkat is képezzük annak érdekében, hogy eligazodjanak a kaotikusnak mondható MÁV-rendszerben. Egy biztos: a szakmai környezet valamelyest lemaradt, és nem ismeri fel kellőképpen a lehetőségeket. Ebbe beletartoznak a különböző oktatási intézmények is, amelyek nem teszik lehetővé a legújabb technológiák részletes és kellő bemutatását. Az látszik, hogy a legújabb vasútépítési módszerek megismeréséhez és alkalmazásához a befogadó oldalnak is sokat kell hozzátennie, többek között be kell illeszteni a magyarországi jogrendbe.

* * *