Váltót állítani 80 perc?
A budapesti pályaudvarokon, így a Nyugatiban is általában több tolatómozdony, villany– és dízel tartalékok teljesítenek szolgálatot. Ezeknek a tolatómozdonyoknak a feladata a szerelvények kihúzása, betolása illetve a szükséges kezelési munkák elvégzése: kocsik rendezése, beállítása a mosóba és hasonlók.
Kedden délelőtt a Nyugati pályaudvar tárolójáról, az úgynevezett öreg vágányokról bejáró villanytartlék, a V46 005 (460 005) az egyik váltón három tengellyel kisiklott. A siklás oka a váltóellenőrzés elmulasztása volt, de az esemény különösebb következménnyel nem járt. A siklott gépet a baleseti segélynyújtó egység visszahelyezte a vágányra, és a mozdonyt műhelybe utalta. Helyette egy másik mozdonyt kellett beállítani, a választás az éppen Ferencvárosban pihenő V46 006-ra (460 006) esett. A mozdony azonban nem tudott egyből indulni, 450 megahertzes rádióját ugyanis előbb ki kellett cserélni a Nyugati pályaudvaron használt 160 megahertzes rádióra.
Ez után azonban a mozdony még mindig nem tudott elindulni, ugyanis Ferencváros páros végén, a kőbányai oldalon éppen nem teljesített szolgálatot váltókezelő. Az elkövetkező nyolcvan perc várakozással telt, míg a kijelölt dolgozó a helyszínre érkezett.
A történethez adalék, hogy a magánvasutak mozdonyvezetői maguknak állítanak váltót ha kell, hiszen az idő pénz, a megrendelő nem szeretne közel másfél órát várni a vonatára, mert valahol valaki nem állított át néhány váltót mondván, az nem az ő dolga. Amíg egy pár váltó és egy hiányzó bakter képes közel másfél órán át visszatartani egy mozdonyt, senki se csodálkozzék, hogy miért lesz napról napra versenyképtelenebb az állami vontatás-szolgáltató vállalat.
