Ütlegek és dollárok

A United Express Chicago–Louisville járatán történtek – a vietnami orvos erőszakos leszállítása – érthető módon irányítja a figyelmet az utasok és a légitársaságok nem mindig tökéletes kapcsolatára. Az biztos, hogy az elmúlt hetekben volt példa a konfliktusos helyzet felettébb békés, és mindkét félnek kielégítő megoldására, és volt, hogy az eset még durvábban zárult, igaz, ez esetben nem az utas volt a szenvedő fél, sőt...

Tehát: az elmúlt hetek viharai az Egyesült Államok keleti partvidékén alaposan összekuszálták a menetrendeket. Az egyik igazi károsultja a kritikus időjárási helyzetnek a Delta volt, amely összesen 3000 járatát kellett, hogy törölje. Az összekuszált vonalak egyike az igen népszerű New York–Fort Lauderdale volt, hiszen a repülés végig a partvidék fölött kellett, hogy végbemenjen, ahol az orkánszerű időjárás sokszor teljesen lehetetlenné tette a légiközlekedést. Rengeteg ember rekedt az északi nagyvárosok repülőterein, várva, hogy a gépe végre felszállhasson, természetesen ilyenkor szokásos módon a dominó-effektus uralkodott, az egyik járat kiesése hatására sok más járat is csak hatalmas késéssel tudott elindulni.

A várakozók között volt egy New York-i család, Laura Begley Bloom, a férje Jonathan és lányok, Lucy. A történetük úgy kezdődött, hogy egy pénteki napon hatvan utastársukkal együtt várták hiába, hogy a kapunál beszállásra szólítsák őket. Egy adott pillanatban a légitársasági alkalmazott megkezdte az ilyenkor szokásos eljárást: 900 dollárt ajánlott fel jegyenként annak, aki lemond az aznapi utazásról. Jonathan, a férj, további tárgyalásokba kezdett, és a halasztás ára nem is sok idő múlva már jegyenként 1350 dollárra kúszott.

Végülis a szombati indulás sem jött össze, vasárnap pedig a család úgy döntött, lemond a floridai napsütésről, amiért a Delta a jegyek árának visszatérítésével, valamint kompenzációval honorálta a família gesztusát, ami összesen 11 ezer dollárra rúgott. Ahogy a hölgy a blogjában megírta, korábban ő is úgy volt, hogy szó sem lehet a társasággal való egyezkedésről és a voucherekről, aztán a végén szinte lelkiismeret-furdalása lett, amiért ilyen jól jöttek ki a dologból. De amint írta: sok utas kifejezetten hálás volt, hogy felszabadítottak helyeket azoknak, akiknek tényleg létfontosságú volt elutazniuk.

Más volt a problémája az indiai politikai élet egyik szereplőjének: Ravindra Gaikwad az Air India járatával készült Pune városából Új-Delhibe repülni, majd leszállás után tiltakozásképpen nem akarta elhagyni a gépet, mert nem utazhatott business-ülésen. Az ok viszonylag egyszerű volt: a légitársaság gépet cserélt, és azon az utasszállítón, amelyen tovább kellett volna a képviselőnek repülnie, nem volt business-ülés. Gaikwad úr ezen olyannyira feldühödött, hogy saját, büszkén előadott vallomása szerint először a földre teperte majd huszonötször verte a fejbe a szandáljával azt a hatvan éves légitársasági alkalmazottat, aki ezt a tudomására hozta.

A képviselő a későbbiekben sem volt hajlandó egy szikrányi megbánásra sem, úgy vélte, őt érte inzultus, az Air India azonban a rendőrségen feljelentette, illetve tiltólistára tette a politikust, és a példáját több más indiai légitársaság is követte. Innentől kezdve a képviselőnek nem volt más választása, mint vonaton közlekedni. A történetről beszámoló portálok arra emlékeztetnek, hogy nem is olyan rég történt hasonló eset, amikor egy indiai parlamenti képviselő azért vert meg egy légitársasági alkalmazottat, mert családjával együtt későn jelentkezett beszállásra és közben a gépe elment.