Tüske Kína oldalában
Barack Obama kormánya ugyanis engedélyezte, hogy a Kína által szakadár tartománynak minősített ország légierejének 145 F–16A/B Block 20 változatú vadászbombázóját modernizálják. Méghozzá nem is akárhogyan: a gépek tudásszintje gyakorlatilag megegyezik majd azokkal az F–16C/D Falcon gépekével, amelyeknek megvásárlásához végül nem járult hozzá a kínai kapcsolatait féltő Washington.
A tajvani Falconok szinte tetőtől talpig megújulnak. A gépek orrába a jelenlegi APG-66(V)3 helyére vagy a Northrop Grumman Scalable Agile Beam radarrendszere, vagy a Raytheon fejlesztette Advanced Combat Radar aktív fázisvezérlésű rendszer kerül. A pilótafülkében GPS/INS integrált navigációs rendszer, a repülési adatokat és még számtalan adatot a pilóta szeme elé vetítő JHMCS sisak lesz. A hajtóművek is változnak: a most használt F100-PW-220 helyére F100-PW-229-eseket szerelnek a jövőben, de a hajtóműcserének most csak az előkészítése és tervezése történik meg.
Komoly fejlesztéseken esik át a fegyverzet is. Az Egyesült Államok először hajlandó Tajvan számára GBU-31V1 (16 kit) és GBU-38 JDAM (80 készlet) műholdvezérlésű bombákat szállítani. 140 AIM-9X Sidewinder, 16 GBU-10 Enhanced Paveway II vagy GBU-56 lézeres célkereső fejjel felszerelt kombinált JDAM, 80 GBU-12 Enhanced Paveway II vagy GBU-54 lézeres célkereső fejjel felszerelt kombinált JDAM, 16 GBU-24 Enhanced Paveway III, 64 CBU-105 WDMD bombakonténer kerülhet a gépek elfüggesztési pontjaira.
A célfelderítéshez és a támadófegyverzet célba juttatásához továbbfejlesztenek 28 Sharpshooter elektrooptikai célkereső és célmegjelölő, külső függesztésű konténert, illetve 26 új AN/AAQ-33 Sniper vagy AN/AAQ-28 Litening konténert vásárolhatnak. A gépek önvédelmét szolgálja majd a 176 ALQ-213 elektronikai harci kezelőrendszer, a 82 ALQ-184 elektronikai harci zavarórendszer felújítása vagy új AN/ALQ-211(V)9, esetleg AN/ALQ-131 továbbfejlesztett, a rádiófrekvenciákat digitális memóriában tároló elektronikai harci konténerek vásárlása. A teljes üzlet értéke eléri az 5,85 milliárd dollárt.
A hosszas, több évre nyúló politikai csatározások árán megszületett egyezség alapvetően a helyi erőegyensúly javítására szolgál. Mivel Kína folyamatosan, látványosan és dinamikusan fejleszti saját légierejét, így szükség volt a térségben az Egyesült Államok legszilárdabb szövetségesének számító szigetország védelmi képességeinek javítására. Persze sokat nyomhat a latban az is, hogy az Államokat törvény kötelezi Tajvan védelmére egy esetleges kínai támadás esetén, s így nagyon nem mindegy, hogy mennyire lehet bízni Tajvan önvédelmében, vagy mekkora erőket köt le a folyamatos „felvigyázás”.
