Tíz perc az egykori Budaörsön
Mi minden kerül elő egy lomtalanítás nyomán? Például egy 1947-es budapesti magazin, és benne a fényképes összeállítás: „Tíz perc a MASZOVLET budaörsi repülőterén".
Ami feltehetően rögtön apró korrigálásra szorul: a repülőtér sosem volt a légitársaság tulajdona. De ez csak egy ártatlan kötözködés.
Méltóak a képek a külön nagyításra is. Például a Sztyuvié:
...akinek egyenruhája már alaposan eltávolodott a háború előtti, inkább ápolónő-stílusú viselettől. Ez egy modern, talpraesett nő, szembenéz a széllel és a nehézségekkel.
Érkezés a belvárosi irodából: a kép arról is tanúskodik, hogy akkor az a bizonyos gyönyörű kocsifelhajtó a Körépület kifelé néző oldalán valóban arra szolgált, hogy ott álljanak meg az utasokat szállító járművek. A busz felirata azt is jelzi, hogy ez a járgány nem az akkori fővárosi tömegközlekedésé, hanem a Maszovleté. A (nyugaton „talált”) Chausson gyártmányú buszt vélhetően apportként hozta a közös cégbe a szovjet fél.
A Körépület: a Bauhaus egyik legszebb magyarországi teremtménye, egy Li-2-es ugyancsak formás ovális szárnyvége alól. A Körépület a háborúban nem kapott bombatalálatot, mára a békés évtizedek többet romboltak rajta.
Beszállítási rend akkor is volt, a gép a ma is meglévő beton peremére gurult fel, aztán az utasok gyalogolhattak a géphez, és volt ember, hogy elirányítsa őket a Li-2-es farka mögé, a jobb hátul lévő ajtóhoz. Tiszteld a légcsavart, hogy hosszú életű legyél a földön. Tiszteld akkor is, ha áll... Szóval kicsit gyalogolni is kellett. Mint olykor ma is Ferihegyen.
A gép orránál a tányérsapkások, a túloldalt a szerelő, vagy a jobb motor indítását figyeli, vagy már a féktuskót szedi el gurulás előtt. A gép a HA-LIA: mint a szakportálon megtudhatjuk, eredetileg, több gépünkhoz hasonlóan, ez is a románoknak készült, aztán amikor a Li-2-esek sorra kikerültek a közforgalomból, ez a példány gubbasztott egy ideig Kőbányán, a Mázsa téren, amíg 1968-ban ki nem égett.
Hogy a készülődő és aztán a felszálló gép lajstromjele, vagyis maga a két gép sem ugyanaz, az valószínűleg nagyon nem idegesítette sem a fotóst, sem a szerkesztőt. Sőt, a gép lehet, hogy a kép feliratával ellentétben nem is felszáll, hanem érkezik éppen. Egy biztos: ez a HA-LID. Viszonylag békés, bár korántsem méltó véget ért, tűzoltók gyakorlatoztak rajta, aztán 1961-ben szétbontották.
Hogy valóban csak tíz perc kellett a buszról való leszállástól a Pécs felé való felszállásig? Elképzelhető, pláne, ha a kötelező motorpróbákat már korábban megejtették a gépen. És akkoriban talán a városból Budaörsre kibuszozni sem vett több időt igénybe, mint maga a repülés.
