Tiszaugon a leggonoszabb a dzsindzsa

Komló felé viszont kevesebb a gaz, de ragad. Nagyatádon meg több, de a barátságos fajta.

Bezárták a viciket hétfőn, este elmentek az utolsó vonatok is, már ahol már nem délután történt meg mindez.

Már mindenki tud mindent. Semmi értelme, semmi megtakarítás nem lesz, semmi. Néhány helyen az intézkedés szinte biztosan megpecsételi a vonal sorsát, a szerencsésebb vidékeken megmarad a teherforgalom, így csak újabb pálfordulás kérdése, hogy visszatérjenek a vonatok.

De van egy izgalmas szempont, amiről eddig keveset olvashattunk. Az tudott, hogy a vicinálisok pályafenntartására minimálisan, vagy annyira sem költ a MÁV-on keresztül az állam, nem jut, nem elég fontos, ez van. A természetnek eddig jó éve van, volt csapadék, napsütés, minden, ami kell. Csupa bogár minden, és épp olvasom, hogy rekordméretű, tízfiókás szalakóta-fészekaljat figyeltek meg a Felső-Kiskunságban, Lajosmizse felé a Magyar Madártani Egyesület szakemberei. Jó étvágyat, jó vadászatot a rovarvilágra. A közelmúltban három vicivel is testközeli élményeket szereztem, értsd: nemcsak utaztam arra, hanem lesétáltam több-kevesebb kilométert is a sínek között.

Tiszaugról Lakitelekre gyakorlatilag száz százalékban a minimum bokáig, néhol térdig érő gazban lehet sétálni, de legalább a felépítmény csak kis részben van bagikőből, inkább ilyen laza sóderes-homokos az aljzat. Az itt élő növényvilág augusztusra meghozta a termését, ami egy zokniba ragadó apró borzalom. Körülbelül fél órán át szedegettem a zoknimból a tüskés magokat, kiváló elfoglaltság arra az időre, amíg jön a következő fotótéma, vagy a busz, amivel el lehet onnan utazni. A pálya nagyon gatya állapotban van, 40 a maximum, de több, hosszabb-rövidebb 10-es és 20-as lassújel teszi izgalmasabbá az utazási élményt  és itt figyel a híres 5-ös lassújel is. A vonalon nincs teherforgalom, a pályát a természet pár éven belül várhatóan teljesen magáévá teszi majd.

Ilyen növényből a komlói vonalon is van, de sokkal kevesebb. A 47-esen összefüggő száz méterek vannak, ahol nem is füvesítettnek tűnik a pálya, de látszik, illetve a Bézén utazva hallatszik is, hogy ez egy jó állapotban levő vasútvonal, a pályasebesség is gyorsabb és stabilabb az átlag vicinél. A helyi bagikő hálája tán. Szinte végig hatvannal lehet menni, és mivel a teherforgalom megmarad, nagy változás nem várható a pályaállapotokban.

Flóráját tekintve a nagyatádi vonal a két előző pozitív tulajdonságait gyűjti össze: dúsan nő a pázsit, de egyáltalán nem ragadt a lábamba semmi, inkább ilyen cirógató, puha, kedves növénykék lakják. A pálya viszont nagyon gyenge, a Bézének fix 40-es lassúja van, mozdonyos vonatoknak pedig huszas. A teherforgalom vicihez képest élénk: rendszeresen mozognak gabonavonatok a vonalon.

Ami biztos, hogy jelen formájában valóban nem teljesítettek túl jók az érintett vonalak. De sok másik vonal sem, néhány meg még ennyit sem tud, és mégis megmaradt. Óva intünk mindenkit attól, hogy a vicibeutazásokat tovább halassza, ha a tendenciát nézzük, újabb bezárási hullámoknak is vastagon van realitása.

Tessék elmenni Tabra, Mohácsra, Szanyba, félve írom, de Salgótarjánba, Ózdra, Tornanádaskára. Ne maradjon ki Abaújszántó, Zajta és Tiborszállás, ahogy Sáránd, Szeghalom és Orosháza környéke se!

Hiába lehet egy pályafelújítás után a regionális vonalakon sokszoros utasszámot prognosztizálni, esetleg normális viszonylatokon, megfelelő menetrendben járatni a vonatokat. Kisebb fejlesztések ötlete is alig merül fel. Miskolci tramtrain tiszaújvárosi és kazincbarcikai vonalhosszabbításokkal? Ugyan, haha. Erre évtizedek óta nem képes ez az ország, nem megy, aki meg tudná csinálni, azt meg vagy a nép, vagy a sajátjai szavazzák le.