Tengerbe zuhant 154-es: emberi tényezők, kapitány, parancsnokok

Újabb kiszivárogtatás, mondhatni egy „vizsgálati zárójelentésnek látszó tárgy”, szkennelt anyag jelent meg a Lenta.ru weboldalán az orosz légierő Tu-154-esének Szocsi környékén történt tavalyi katasztrófája kapcsán. Mint ezt többször megírtuk, a Szíriába készülő gép röviddel felszállás után zuhant a tengerbe, az áldozatok között voltak a világhírű Alexandrov-együttes tagjai is. A dokumentum a közlő szerint annak az összefoglalónak a kivonata, amelyet az orosz fegyveres erők repülésbiztonsági szolgálata állított össze. A beszkennelt papírokon nem szerepelnek a hitelességet tanúsító elemek és aláírások, de a portál szerint a vizsgálathoz „közel álló” személy adta át őket.

Akár hiteles, akár nem, a dokumentum meglehetősen érzékletes részletekkel szolgál a balesetről, amelynek közvetlen okát a gép kapitányának ténykedésében jelöli meg, de szó esik benne a történet hátteréről is, ugyanakkor nem említi ez a kivonat a túlterhelés faktorát, amit pedig korábban a baleset egyik meghatározó okaként sejtettek a szakértők.

A szkennelt papírok nem a gép, hanem a személyzet túlterhelésére és problémáira fókuszálnak. Elsősorban a gépparancsnokéra, aki számára eszerint már a gurulás is nehézségeket okozott, illetve nem tudta megfelelően előkészíteni a kirepülési eljárás végrehajtását.

Az anyag szerint a start után Roman Volkov kapitány „szétszórtan” viselkedett, úgymond „érzelmi ráhatással” volt a személyzet többi tagjára, majd elemelkedés után 500 méter helyett mindössze 157 méter magasan utasított a fékszárnyak bevonására. Ennek következtében a gép megsüllyedt, ekkor Volkov erős mozdulattal balra csűrte a 154-est.

Ebben a pillanatban azonban a gép már csak 90 méter magasan volt a víz fölött, és a 27 fokos bedöntésből már nem lehetett a gép szárnyait egyenesbe hozni, a víznek ütközés elkerülhetetlen volt. A gépparancsnok élesen jobbra csűrt, és előre nyomta a kormányt, de ekkor már csak 34 méter volt a magassága.

A gépparancsnok nem mutatott „adekvát reakciókat” a személyzet többi tagjának figyelmeztetéseire, a fény- és hangjelzésekre, fogalmaz az anyag, amely szerint a kapitány elvesztette térbeli orientációját, és ez vezetett a hibás kormánymozdulatokra.

Az anyag ugyanakkor pszichofiziológiai szempontokról is ír,  a pilótafülke hangrögzítőjének a moszkvai laboratóriumban történt lehallgatása nyomán. Eszerint a kapitány viselkedése előrehaladott neurofiziológiai feszültséget mutatott, amely a stresszel és az érzelmi-fizikai kimerültséggel magyarázható. Ugyancsak felveti a vizsgálat a megfelelő figyelemmegosztás illetve az előírt repülési paraméterek betartása képességének hiányát.

Ami valóban új momentumnak tűnik az anyagban: hibák sorozata a repülés előkészítése folyamán. Mint kiderült, Volkov személyzetét más századokban lévő személyzetekből szedték össze, és a pilótafülkében lévők kiképzéséből „számos kötelező elem” nem került végrehajtásra. A balesetetet számos hiányosság és hiba okozta a repülések szervezésének vezetésében, ennek kapcsán a papíron a 800. „különleges célú légibázis”, illetve a légierő parancsnoksága is felbukkan az anyagban.

A Lenta.ru közli a beszkennelt papírokat eljuttató személy megjegyzéseit is, amelyek szerint a jelentés ugyan világosan kimutatja az okokat, ugyanakkor a sorai között  is olvasni kell: a Szíriába repülő légiszemélyzetek elképesztően kimerültek és képtelenek a helyzet pontos értékelésére. „A katonai légiszállítás nem állt készen azokra a nagyfokú kihívásokra, amelyeket a szíriai légihíd folyamatos fenntartása támasztott a számára.” A komplex probléma része a  megfelelően kiképzett személyzetek hiánya, a kiképzés és a vezetés elavult rendszere, állítja a szerző, hozzátéve, hogy ezen a különféle magas rangú parancsnokok  „elkerülhetetlen” lemondása sem változtat.

(Köszönet Badovszky Györgynek a cikk elkészítésében nyújtott segítségért!)