Tehervonat kétszázzal
A 2015-ös dátum azért fontos, mert abban az évben indul a Hokkaido Sinkanszen, amely érinti Japán egyik kulcsfontosságú tehervasúti összekötő alagútját, a Szeikan-alagutat. Itt naponta negyvennél több tehervonat fordul meg, ezt a számot pedig nemhogy csökkenteni nem lehet, de inkább növelni kellene. A japán mérnökök számításai szerint ráadásul a turbulencia, amit a Sinkanszen-szerelvények keltenek, az alagútban elég lehet ahhoz, hogy kisiklasson egy szemből érkező hagyományos tehervonatot.
A megoldás a „vonat a vonatban” technológia lehet: egy hagyományos tehervagont beillesztenek egy nagy sebességű közlekedésre alkalmas kocsiszekrénybe, így biztosítva az áramvonalas külsőt. Később, a nagy sebességű szakaszt elhagyva a kocsik átsorozva, hagyományos módon folytathatják útjukat. Kérdés persze, mennyire éri meg egy soktonnás vasúti kocsit kétszázzal szállítani egy másik soktonnás vasúti kocsin.
A japán közlekedési minisztérium 10 millió jen (130 ezer dollár) értékben megrendelt egy hatástanulmányt, amely a fenti kérdést – és általában a nagy sebességű tehervonatok létjogosultságának kérdését – feszegeti. A kétkedők általában a mintegy 100 milliárd jenes indítási és hétmilliárd jenes fejlesztési költséget hozzák ellenérvként, aminek, lássuk be, súlya van. Ugyanakkor a technológián 2005 óta dolgoznak, így már sok tekintetben (főleg műszakilag) alaposan átgondolt, a Sinkanszen- és hagyományos szerelvények találkozásának problémamentességére jelenleg ez az egyetlen elérhető megoldás.
