Szuperszonikus utasszállító: emirátusi pénz, orosz technika!

Az egyik lehetőség a Tupoljev-bombázó átalakítása. A Superjetből wingletes business-jetet fejlesztenek.

Az orosz ipari és kereskedelmi miniszter az Abu-Dzabiban zajló IDEX 2021 védelmi konferencián és kiállításon beszélt a megállapodásról: az Egyesült Arab Emirátusok befektetési alapja, a Mubadata közös céget alapít az orosz repülőipari konszernnel (UAC, United Aircraft Corporation), szuperszonikus utasszállító fejlesztésére, amelynek alapkoncepcióját Gyenisz Manturov szerint már idén év végére, jövő év elejére kialakíthatják.

Ami különösen érdekes, a miniszter máris vázolta az alapvető paramétereket is, amelyekben a felek megállapodtak: a gép (utazó) sebessége Mach 1.5 és 1.8 közötti lesz, mert eme tartomány fölött négy órára csökken a repülési idő.

Manturov két változatról beszélt, az egyik egy harminc utasra tervezett utasszállító, a másik egy nyolc utassal repülő üzleti gép, az nem világos, hogy ugyanarról a konstrukcióról van szó más belső elrendezésben, vagy két külön típusról. Az érdekes az, hogy a jelenleg máshol futó projektek közül ez teljesítményében leginkább a háromhajtóműves amerikai Aerionra emlékeztet, amelynek szintén az az alapvetése, hogy nem érdemes kétszeres hangsebességben gondolkodni, mert az beszűkíti a hatótávolságot – gondoljunk arra, hogy annak idején a Concorde teljes terheléssel épp, hogy át tudta repülni az Atlanti-óceánt. Az is az Aerionnal rokonítja a jövendő típust, hogy alkotói erősen számítanak az Öböl-országok piacára.

A most vázolt koncepció bázisa viszonylag egyszerű, az amúgy nem túl tőkeerős orosz repülőgépipar biztonságos finanszírozással párosíthatná a maga technológiai felkészültségét. Egyébként a hangsebesség feletti orosz polgári gép azóta téma, mióta Putyin elnök a Tu-160-as stratégiai bombázó új változatának bemutatásakor javasolta, talán az egykori Tu-144-es kudarcának ellensúlyozásaképp, hogy a hatalmas, variaszárnyú négyhajtóművesből fejlesszenek polgári szuperszonikus utasszállítót.

Hogy ez a Mach 2.1-re képes katonai gép lesz-e valóban a bázisa a most meghirdetett közös UAE–orosz programnak, az Manturov nyilatkozatából nem derül ki, mindenesetre a miniszter igen optimista volt, szerinte 2027-ben már átadhatják az első példányt. Kétségtelen, a Tu-160-as polgári változatáról maga Putyin is azt mondta 2019-ben, hogy a fejlesztés „óramű pontossággal” zajlik.

Manturov másik bejelentése az volt, hogy a regionális utasszállítóként meglehetősen problémás, és nagyon mérsékelten sikeres Szuhoj S100-as Superjetnek még az idén elkészült a business-jet demo-változata, ehhez a gép wingleteket kap (egyes híradások megfogalmazása szerint „sharkleteket”, de ez kizárólag a keskenytörzsű Airbusok szárnyvég-kialakításának a jele). Plusz üzemanyagtartályokat szerelnek és más változtatásokat is végrehajtanak az aerodinamikai kialakítás javítása érdekében, mindezek révén alaposan megnövelhető a repülőgép hatótávolsága.

Az S100-as új szárnyvégkialakításával egyébként már repült két kísérleti példány, de ez a winglet végképp nem az erősen felhajló Sharklet volt, hanem egy nagyon enyhén emelkedő, a belépőélhez képest nyilazott kialakítás, amely nyilván kevésbé terheli az eredeti szárnyszerkezetet és egyszerűbb a felszerelése akár már meglévő példányokra is.

Manturov szerint erős az érdeklődés a gép iránt, többek közt „a költséghatékonysága nagyon versenyképes”. Ami feltehetően az orosz repülőgépipar általános koncepcióját jelenti, vagyis, amint az MC-21-es utasszállító esetében, a Superjet-üzleti gép is azért számít sikerekre, főképp a kelet-ázsiai térségben, mert mindkettő olcsóbb lesz a versenytársainál.

Miközben tavaly beindult a gép „oroszosítása’, a miniszter által említett változások pedig erősen fednek egy már meglévő Superjet verziót, amit a Gazprom gázipari óriásvállalat légitársasága számára készítettek, ugyancsak plusz tartályokkal, igaz, a beígért wingleteket ezeken a gépeken még nem látni. Mint ismert, az S100-ast valamikor egy újra indítandó magyar nemzeti légitársaság alaptípusának ajánlották az oroszok, de volt, amikor a Norwegian is érdeklődött a nagyobb hatótávolságú változat iránt.