Szétszedik-e az oroszok az űrállomást 2024-ben?

Ha Moszkva felhagy az ISS-programmal, tudnak-e a leválasztott modulokból saját objektumot építeni?

Az eddigi legkomolyabb formában hangzott el a fenyegetés, miszerint az oroszok kiszállnak az ISS-programból, hiszen ennél autentikusabb forrás nem is lehetséges, minthogy Putyin elnökkel, annak jóváhagyó hallgatása mellett ezt közölte a Rosszkozmosz frissen kinevezett vezetője, Jurij Boriszov, aki miniszterelnök-helyettesként eddig is felügyelte Oroszország űrtevékenységét.

Mint akkor hírül adtuk, az ukrajnai háború első napjaiban az akkori, meglehetősen keményen kommunikáló Roszkozmosz-főnök, Dimitrij Rogozin már az űrállomás lezuhanásáról vízionált a Twitteren, kiemelve, hogy az ISS nem repül Oroszország fölött, tehát a katasztrófa másokat fog érinteni, akár Indiát vagy Kínát is.

Már akkor jeleztük, a mostani konfliktus fényében még inkább lehetséges, hogy az oroszok szükségét érzik egy olyan állomás létesítésének, amely a számukra stratégiailag fontos övezeteket képes szemmel tartani, nemcsak Európát, hanem az energiahordozókban gazdag északi sarkvidéki övezeteket is, amelyek ellenőrzésére Oroszország már korábban kinyilvánította igényét. A másik, ami kevéssé teszi érdekeltté Moszkvát az ISS fenntartásában, az az amerikai Dragon űrhajó szolgálatba állítása, aminek következtében a Roszkozmosz elesett az esetenkénti sokmillió dolláros „tarifáról”, amit akkor kapott, amikor csak a Szojuzok vitték az űrhajósokat az állomásra.

Ugyanakkor a szaksajtó mégis azt fontolgatja, hogy az egyébként korábban is többször bejelentett, bár hivatalos formát most sem kapott lépés megtörténik-e valójában, illetve ha igen, annak mik lesznek a következményei.

Az első értékelések rámutatnak, hogy a Boriszov féle kijelentés az egyik legfontosabb pontján tűnik bizonytalannak: „megszületett a döntés, hogy 2024 után elhagyjuk ezt az állomást. Azt hiszem, addigra elkezdjük kialakítani az orosz orbitális állomást…” Az ISS példája mutatja, de akár a most épülő kínai is, hogy egy ilyen objektum kialakítása mennyire komplex, sokéves előkészítést igénylő, hosszú és pénzigényes feladat. Ha azt mondja Boriszov, hogy addigra – vagyis 2024-re – „elkezdjük kialakítani”, az azért azt sugallja, hogy az oroszok ennek a folyamatnak eléggé az elején tartanak, a koncepció egyelőre csak papíron létezik.

Nagy kérdés, fel próbálja-e gyorsítani az orosz oldal a történetet azzal, hogy nem egyszerűen kivonul az ISS-ről és megszünteti a tevékenységét, hanem leválasztja az orosz modulokat és azokkal próbál új állomást építeni. Ez lehet, hogy tényleg az ISS végét jelentené annyiban, hogy az orosz és amerikai-nemzetközi részek erősen függenek egymástól. Amint a NASA is megerősítette, egymás moduljait leválasztva az állomásrészek fizikai működtetése is nehézségekbe ütközik.

Például az oroszok felelősek azért, hogy időről időre megfelelő hajtóművek működtetésével pályán tartsák a hatalmas szerkezetet, az üzemanyag is rendszerint a Progressz teherűrhajókon érkezik, de az amerikai berendezések szolgáltatják ehhez a tűpontos navigációs információkat. Igaz, néhány hónapja egy Cygnus teherűrhajó hajtóművét is használták pályamódosításra, de ennek teljesítménye jóval gyengébb, mint az állomás saját hajtóműve.

A mindennapi áramellátás többnyire az amerikai napelemtábla-rendszer működésén múlik, miközben mindkét oldal moduljai dolgoznak az állomás belső atmoszféráján, az oxigénellátásban és a levegő tisztításában. Még egy érdekes momentum: Houston és Moszkva irányítóközpontjai közvetlen kommunikációban állnak egymással, de mindegyik csak a maga állomásrészét láthatja el utasításokkal. Az orosz és a más országokból érkezett űrhajósok nincsenek felkészítve egymás moduljainak és az ottani rendszereknek a működtetésére.

Ha tehát az oroszok leválasztják a maguk moduljait, ugyanúgy plusz funkciókkal kell ellátniuk azokat, mint ahogy az ottmaradt részeket az amerikaiak, európaiak, japánok és kanadaiak. Vagyis ez sem tűnik olyan pofonegyszerűnek, mint ahogy korábbi orosz közlések érzékeltették, hogyan lehet új orosz állomást építeni az ISS orosz elemeiből. Nem beszélve arról, hogy az oroszoké az ISS legrégibb, elsőnek 1998-ban pályára állított Zarja modulja, amely a legrosszabb állapotban lehet, és a legújabb, az ugyancsak hosszú előkészítés után tavaly az állomáshoz kapcsolt kutatólabor, a Nauka.

Bill Nelson NASA-főnök elmondta, hogy mindezidáig nem kapott hivatalos jelzést az orosz döntésről, és a Fehér Ház korábbi tervei alapján az ISS 2030-ig tartó biztonságos fenntartására készül. Hasonlóképp nyilatkozott az amerikai űrügynökség ISS-igazgatója, aki úgy véli, közben az oroszok valóban tervezhetik, hogy saját űrállomást küldenek földkörüli pályára. Az pedig kétségtelen, hogy a 2030-ig tartó meghosszabbítás is eddig csak egyoldalú döntés, az állomásról szóló szerződés hatálya 2024-ben valóban lejár. Viszont Joel Montalbano, az állomás amerikai programfőnöke múlt héten még arról tárgyalt az oroszokkal, hogy továbbra is fenntartják az „ülésmegosztás” rendszerét, vagyis hogy amerikai űrhajósokat a Szojuzok, oroszokat pedig a Dragonok fedélzetén küldenek az állomásra.