Száz siklót, ezeret!

Újabb, látszólag közlekedési ügy szellője borzolja a mindennapok tócsájának nyugodt felületét: a gellérthegyi sikló ismét feléledni látszik a tetszhalálból. Akár örülhetnénk is neki, hiszen siklani jobban siklik, mint egy busz, kötöttpályás, így szíveket dobogtat meg, elektromos áram hajtja, tehát (első látásra) környezetbarát, satöbbi. Mi lehet emblematikusabb jármű – gondolhatnánk – , mint az, amely fővárosunk szívében, egy jelképnek számító fürdőtől indulva közelít meg egy szintén jelképesnek számító, egy képeslapról sem lemaradó, még szoborral is rendelkező magaslati pontot. Sikló ráadásul, amelyből már van Budapesten másik, siklónagyhatalom vagyunk, annak ellenére, hogy a nagyobb, siklóknak fejlesztett hegyek, hegységek mind határainkon kívülre kerültek. Mellékszál, de ezügyben más tervek is napvilágot láttak már, libegő (hagy használjuk ezt a pályázatnyertes szép kifejezést a Sessellift és a sedačková lanová dráha helyett!) a Kékestetőre és a Nagy-Hideg-hegyre. Maroknyi hegyeink lassan benépesülnek e technikai vívmányokkal.

Igen, miért pont a Gellért-hegy maradna ki? Viszonylag egyszerű szerkezet, állítólag megtérülő, eléggé szem előtt van, tehát a politika is ráharaphat. Nem kell szórakozni semmiféle rendszerbe illesztéssel, nincsen előzménye, nincsen folytatása, lehatárolt, kerek egész, sziget az óceánban. Lehet érvelni a környezetbarát közlekedési móddal, a Gellért-hegyről eltűnő turistabuszokkal (miért is kell turistabuszokat a Gellért-hegyre engedni egyébként?), bevétellel, a hegy megújulásának esélyével (lássuk be, most eléggé lelakott), nem utolsósorban a csillogó-villogó technikával. Erre sokan vevők.

Villamosvonalat összekötni macerás, akadékoskodnak a közlekedéstervezők, nem jön ki a követési ütem, lámpaciklus, előzménye van és folytatása, járművet kell rá venni, ami nem fér be x és y utca sarkán az ívbe, végül nem annyira látványos, két vasdarab az úton, az is jórészt a burkolatban. Hosszabbítani is macerás, bár ennyire nem, ott csak előzmény van. Metró: na, azt most néhány évtizedre felejtős, hallani sem akar róla senki, a legutóbbi kalandot éppen hogy megúsztuk élve. Mi van még? Vasút, hű, az nehéz falat, évtizedek óta gyürkőzünk vele, nem jön össze a városszerkezettel, nincsen meg az utasszám, túlságosan megvan az utasszám, nem arra megy, amerre kellene, leterhelődik, átterhelődik, megterhelődik, nem felel meg az utasigénynek, nincsen rá forrás, lenne rá forrás, de nincsen terv, majd hosszútávon, akkor. HÉV, áramnemváltás, alsó áramszedő, felső áramszedő, nem fér be az alagútba, az tulajdonképpen egy zöld villamos, nem úgy épült meg, már átépült, utólag már nem lehet átalakítani, most el tudjuk képzelni, hogy lebontják, ami nemrégen épült át?

Belátható tehát, hogy siklani lényegesen egyszerűbb. Ez mindig is belátható volt, minden korban, minden egyes fejlesztésnél volt valami, ami egyszerűbb volt és ezért csábítóbb. Nem volt vele sok macera. Ha nagy átmérőjű volt a nagykörúti főgyűjtőcsatorna, alacsony lett a földalattiszerelvény. Rákospalotán el is lehet majd érni horgászbottal a meghosszabbított felszíni szakasz felsővezetékét (nem vicc, ez elhangzott egy egyeztetésen!) Több vonal nem is épült így, lett helyette mélyvezetésű, ott is alagútban, ahol széles utcával párhuzamosan fut, végig, úgy egyszerűbb. Ahol vasútvonalat keresztez, direkt nem épült megálló, mert minek az? Utólag meg nem lehet, hogy is képzeljük, üzemelő metróvonalon keretalagutat, szigetelést bontani, állomást építeni? Áramszedő nem fér be, vagyis befér, de ott alacsonyabb kocsiszekrényre lenne szükség, utasnak le kell húznia a fejét. Össze lehetne ezt hangolni a HÉV járműbeszerzésével? Nem, külön büdzsé, külön határidő, külön gondolat, külön főváros, külön valóság. Majd megoldjuk külön, valamikor a jövőben, fejlesztések összeszálazásával most nem törődünk, szorít a határidő, lecsúszunk a támogatásról, különben is miért nem rögtön Nyíregyházáig akartok metrót?

Tehát sikló. Nem illeszkedik semmilyen rendszerbe, meg talán tarifarendszerbe sem, de valami épül, újabb réteg rakódik az eddigi rétegekre, miközben azoknak a régieknek és kicsit újabbaknak ott, alul, hiányzik a kötőanyaga. Persze, magánbefektetésből épül, azért meg ne sírjon senki, magánbefektető azt épít, amit akar. De a figyelem, az rajta lesz, akár közpénz, akár magántőke, erről fog írni az újság, zengeni az internet, tudósítani az M1. A figyelem meg olyan, hogy egy idő után eltömíti a befogadási csatornákat. Emellett a figyelem mellett nem fog már beférni a kimaradó információ, hogy nem épül megálló, hogy elmegy egymás mellett két fejlesztés, megint nem sikerült koordinálni valami egyébként egyszerű, csak figyelmet igénylő dolgot. Mert más foglalt le minket, éppen egy Gellért-hegyi sikló.

Azt gondolnám, ennél már az is jobb lenne, ha az a kisföldalatti tényleg hídon menne át a Duna felett a Várkert-bazárhoz, ahogy néhány éve már felvillant egy ilyen kósza gondolat. Az sem rendszerelvű fejlesztés, de legalább belül marad a régi, kisstílű kereteken, melyeket olyan jól ismerünk.

* * *