Szárnyaló elektromosbusz-piac

Még az elmúlt közel két járványos év sem vetette vissza érdemben a városi autóbuszok piacát, a flottafejlesztéseket, köztük az elektromos buszokét. Kína mellett a dél-amerikai piacok voltak a legerősebbek – nemegyszer 150 példányos vagy még nagyobb megrendelések futottak be a gyártókhoz egy-egy helyről, igaz, a leszállítás akár másfél évig is eltarthat és javarészt a kínai gyártók exportteljesítéseit jelentik. Ezzel szemben EU-s szinten is vannak komoly előrelépések, igaz, a hasonló számok inkább több ország együttes megrendeléseiből adódnak össze. Reméljük, idehaza is mielőbb komolyabb áttörés lesz.

A 2019-ben forgalomba helyzett városi-, elővárosi buszok darabszáma rekordott döntött, háromszorosa volt a 2018 évi eladásoknak. Ez azt jelenti, hogy az új járművek tizenkét százaléka volt tisztán elektromos üzemű. Amennyiben a pozitív tendencia tovább folytatódik, akkor 2025-re akár a negyven százalékot is elérheti az elektromos buszok értékesítési részaránya, ami harminc százalékos növekedés öt év alatt. Ezek még akkumulátoros járművek és nem üzemanyagcellásak, amelyek valójában hibrid járműnek tekinthetők. Utóbbiak elterjedését a helyigényesebb és drágább konstrukció mellett a hidrogéntöltő-állomások hiánya – amelyek jóval több kerülnek, mint egy nagy teljesítményű, elektromos gyorstöltő – hátráltatják egyelőre az elterjedést.

Az európai elektromos buszpiacot jelenleg a holland VDL és a kínai BYD vezetik, 386 és 236 járműves eladással (2019-es adat). A holland gyártó két éve 22,5 százalékos piaci részesedéssel bírt.

Az egyik legnagyobb ma a brit piac, ahol kormányzati támogatással további négyezer buszt kívánnak forgalmba helyezni 2025-ig. 2019-ben már 1700 elektromos busz állt forgalomba a szigetországban, míg Hollandiában összesen nem egészen hatszáz. A brit piacot jelenleg a BYD-ADL közös gyártású járművei toronymagasan vezetik, de az ír Wrightbus akkumulátoros, valamint a belga Van Hool üzemanyagcellás buszai futnak még kisebb flottákban.

 A BloombergNEF EVO 2021 hosszú távú számításai alapján az elektromos autóbuszok értékesítése 83 százalékkal fog növekedni 2040-ig globálisan, a jelenlegi szinthez képest. Ma, 2021 közepén összeses 600 ezer elektromos busz van forgalomban világszerte. Ez az új értékesítések 39, míg a globális buszállomány tizenhat százalékát jelentik. Ugyanakkor a teljes e-busz értékesítés 98 százaléka Kínára korlátozódott 2020-ban, míg a világ többi részén csaknem ötezer elektromos buszt értékesítettek, ami a jelenlegi tendenciával 2025-re fogja elérni a 14 ezer példányos éves eladási szintet. Ezt csak a két és háromkerekű, elektromos közlekedési- és kis szállítóeszközök trendje fogja meghaladni.

Azt már mindenki látja, hogy az e-buszok piaca messze gyorsabban növekszik, mint a tehergépkocsiké, főleg a közép- és nehéz kategóriában, ahol szintén a zéró emisszió a cél 2050-re. A várakozások szerint 2040-re a globális buszállomány 67 százaléka lesz elektromos üzemű (igaz, a piackutatás nem különböztet meg akkumulátoros és üzemanyagcellás járműveket), de a városi és elővárosi kategória a 2019-es 417 ezerről már 2025-ben elérheti a 645 ezet, ami körülbelül 39 százalék globálisan.

Az elektromos buszok térhódítása, az egyéni elektromos mobiltás, valamint a nullemissziós zónák kialakítása előmozdíthajta a már emíltett nagy kapacitású, elektromos teherszállító járművek elterjedését is.

Az elektromos személygépkocsik eladott mennyisége 2020-as négy százalékról 2040-re hetven százalékkal számolnak az elemzők. A három vezető piac Kína, USA és Európa, ellenben a világ más régiói ezt a növekedést lefékezhetik az elektromos hálózatok hiánya, illetve alacsony színvonala miatt.

Az elektromos kishaszonjárművek piacán ma egy százalék a globális részarány, amely 2040-re elérheti a hatvan százalékot, míg a közepes- és nehézkategóriás teherautók aránya alig fogja meghaladni a harminc százalékot. Ezért sokkal nagyobb mértékű fejlesztésekre, támogatásokra és gyökeres személéletváltásra lenne szükség a közúti áruszállítás terén.

A világ személyautó-állományát ma több mint 1,2 milliárdra becsülik, hiába a kedvező eladásik számok az elektromos modelleknél, a köregedett és környezetszennyező járművek más piacokon fognak tovább szennyezni. (Akárcsak idehaza, ahová tömegével érkeznek az ilyen-olyan használt, nyugat-európai gépkocsik, de említhetnék az egész balkáni régiót is.) Ugyanakkor az elektromos személygépkocsik eladási részaránya már 2030-ra megközelítheti a hatvan százalékot, ellentétben a gazdasági elemzők 34 százalékos várakozásával. Csak a 2020-as évben világszerte 55 millió villanyautót adtak el, a kalkulált 32 millióval szemben.

Az elektromos járművek növekvő piaci részarányával párhuzamosan a lítium-ion akkumulátorok piaci igénye is jelentősen növekedni fog. A mai igény 269 gigawattóra éves szinten, amely 2,6 terawattóra lesz 2030-ra, majd 2035 végére elérheti a 4,5 terawattórát, ami 1,73 százalékos növekedés öt éven belül.

Az elektromobilitás térnyerésével párhuzamosan meg kell oldani egy nagyon komoly problémát: a járművekben már gazdaságosan nem üzemeltethető akkumulátorok újrahasznosítását is. Az akkucsomagok második élete stabil energiatároló lenne, csúcsidőszakra, vagy a szélturbinák, napelemek termelte áram eltárolása más időszakokra. Ezt a megoldást otthoni, vállalati, de akár településszinten egyaránt hasznosítani lehetne, az elektromosenergia-menedzsmentet kiterjesztve egy okostelepülés IT-hátterével. Ez utóbbi sokat segíthetne a kevésbé fejlett országok klímacéljainak, környezetvédelmi törekvéseinek megvalósításában.

Ami a közúti áruszállítást illeti, a politikai döntéshozóknak stratégiákkal és ösztönzésekkel kellene támogatni a dízelflották mielőbbi cseréjét, elsőként az áruterítő szegmensben.

A fejlődés másik lényeges tényezője a töltési pontok kiépítése. 2040-re a már említett piaci arányok eléréséhez világszerte 309 millió új töltőre lesz szükség, ebből 270 millió otthoni, 24 millió köztéri, 12 millió munkahelyi, valamint négymillió autóbuszok és tehergépkocsik számára. Ennek becsült költségei meghaladnák a 589 milliárd dollárt a következő húsz évben. A megújuló energiák közlekedési célú alkalmazására csak a tavalyi évben több mint 300 millió dollárt költöttek a világon. A tényleges nulla kibocsátáshoz, a teljes globális elektromobilitáshoz azonban 2040-re 504 millió töltési pontot kellene létesíteni, 939 milliárd dollár értékben. Ahhoz, hogy ez a rendszer működőképes legyen, legalább 14 százalékkal kell növelni a világ elektromosáram-termelését, míg 2050-ig jó 25 százalékkal kellene többet termelni, természetesen szintén zéró kibocsátással.