Strandra, napozáshoz ajánljuk
Természetesen a pünkösdi visszatekintés főhelyet kap az Indóház júliusi számában: a zarándokvonatok útjáról szóló beszámoló után kis extrával kedveskedünk olvasóinknak. A Székely gyors útvonala ugyanis érinti a második bécsi döntéssel visszacsatolt területen futó Szeretfalva–Déda vonalat, amely építésének történetével ismerkedhetünk meg.
A térképre nézve, de sokaknak sajnos a valóságban is Vlagyivosztok a világ vége. A transzszibériai vasút végállomása, messze a Csendes-óceán partján. A Szovjetunió felbomlásáig zárt, azaz még saját országuk állampolgárai számára sem látogatható város vasútjáról szól külföldi rovatunk egyik cikke.
Ha a magyar olvasónak kisvasutat és a vele összefüggő siklópályát emlegetünk, tízből tíznek a szomorú sorsú kovászna-kommandói vasút jut eszébe. Ha azonban a másik irányban indulunk el Magyarországról, Észak-Olaszországban a lasai márványbánya vasútján hasonló érdekességeket csodálhatunk meg. Ez a vasút 1930 óta működik szinte különösebb változás nélkül.
Városi vasúti rovatunk a rejtélyes Belorussziába (Belarusz, Fehéroroszország) kalauzolja az olvasót. Rejtélyes, mert erről a volt szovjet tagköztársaságról szinte csak annyit lehet hallani a hírekben, hogy még mindig a kommunista időket idéző rendszer regnál, ugyanilyen hiányosak az ismereteink Minszk vagy Vicebszk villamosüzeméről is.
Keletnémet egységmozdonyt, a BR 23.10-es gőzöst mutat be modellrovatunk. A Roco egy tizenegy éves konstrukcióját porolta le – ahogy a DR annak idején a háború előtti tervekkel tette. A megrögzött szegecsszámlálókat és a laposabb pénztárcájú modellezőket kivéve az Indóház mozdonytesztje mindenki számára elégedettséget kiváltó eredménnyel zárult.
