Repülőnapok 2016: újabb kérdések, kevesebb remény

Szerzőnk legutóbb januárban tett közzé cikket blogjában, és az iho/repülés portálon is a magyar repülés helyzetéről, amit jól jellemez egyfelől a repülőnapok problémája, másrészt a sportrepülőterek nagy részét fenyegető állandó veszély. Persze maga a kettő is összefügg, van-e kedve egy klubnak, egy reptérnek igazi nagy rendezvényt összekínlódnia, amikor az ott repülők tudják, talán még néhány év, és mondjuk Hármashatárhegy sorsára jutnak?

Mindenesetre a maga módján beszédes volt a hallgatás is, noha a cikk közlésével szerkesztőségünk hozzászólásra, vitára, kiegészítésre kérte a hazai repülőélet partnereit, részeseit. Kaptunk jelzést ugyan, hogy hamarosan elkészül egy helyzetjelentés egy vidéki reptérről, klubról és nehézségeiről, de aztán – azt a cikket sem kaptuk meg, a lehetséges szerzők lemondtak az ügy megírásáról. Az okokat nem ismerjük, de sejtjük, nyilván, ha van remény megmenteni a repteret, az az elsődleges, az a fontos, – nem a nyilvánosság. És ezt a nyilvánosság képviseletében is akceptálnunk kell.

Szerzőnk ismét utánajárt, mi van az egykori repülőünnepek helyett idén, és összefoglalja, amit lehet, a sportrepülőterek elleni újabb támadásokról.

Két hónappal ezelőtt feltettem néhány kérdést a magyar repülés világával kapcsolatban, abban a reményben, hogy a nyilvánosság és a felvetett témák érintettjei bevonásával, közösen meg tudjuk azokat válaszolni. Bár írásomat az iho/repülés is közölte, sőt, felajánlották, szívesen helyt adnak vonatkozó válaszoknak, további gondolatoknak, esetleg újabb kérdéseknek, ilyenek mostanáig nem érkeztek. Ugyan a magyar repülés jövőjét alapjaiban érintő kérdésekről beszélünk, a hivatalos válaszokat egyelőre nem ismerjük. Ez persze nem jelenti azt, hogy az alábbi ügyekben nem történik semmi, csak rendkívül nehéz információkhoz jutni, amit meg találunk, az a legtöbb esetben csak további aggodalomra ad okot. Melyek ezek, illetve mi az, amit tudunk?

Április 24-én a korábbi évekhez hasonlóan idén is megrendezi a Goldtimer Alapítvány a hagyományos nyílt napját Budaörsön, ahol a Li-2, a Po-2, a Kánya és a Cimbora mellett bemutatkozik a közönség számára a közelmúltban újjáépített Gerle-12 is. Mint az köztudott, ezen a rendezvényen utasként kipróbálhatók ezek a gyönyörű veterán gépek, de bemutató-repülést nem láthatunk tőlük. Ha szerencsénk lesz, akkor az év során más repülőterek rendezvényein ez is lesz, de a klasszikus, légi bemutatókra épülő Budaörsi Repülőnap feltámadására továbbra is várni kell. Budaörsön egyelőre pereg tovább a vakolat az épületekről és vidékre járunk megtekinteni azoknak a gépeknek a bemutatóját, amelyeknek egyébként Budaörsön van az állandó otthonuk. Az elmúlt hat év során magam is többször felajánlottam a közreműködésemet a repülőteret kezelő Magyar Repülő Szövetség éppen aktuális vezetésének a Budaörsi Repülőnap feltámasztásában, sajnos nem volt rá igény.

Az augusztus 20-i parádé ügyében sikerült odáig eljutni, hogy kiderült, az állami rendezvényekért jelenleg felelős szervhez 2013 óta nem jutott el az az információ, hogy a parádé is az ünnepi hagyomány része, azzal nekik foglalkozniuk kellett volna. Jelenleg azzal a hivatkozással áll az ügy, hogy nincs a költségvetésben keret elkülönítve a parádéra, de mint azt jól tudjuk a napi hírekből, ma bármire és bárminek az ellenkezőjére is akad pénz a költségvetésben, ha arra van szükség, ezért ez a kifogás ennek megfelelő komolysággal kezelendő. A Red Bull idén is kétszer fog parádézni a Duna fölött, május 1-jén és július 16–17-én, a többit majd meglátjuk. A parádé érdekében indított petícióra továbbra is várom az aláírásokat, ahogy a Facebook-oldalra is a kedveléseket. Bevallom, kissé meglepődtem, hogy mostanáig viszonylag kevesen álltunk az ügy mellé, mivel a Duna-parton ennél egy kicsit többen szoktunk állni a rendezvény idején.

A Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap ügyében úgy tűnik, megint lenyeltük a békát, egyelőre marad az aktuális politikai széljárás játékszere. Vannak évek, amikor világszínvonalú rendezvénynek képes otthont adni Kecskemét, de hogy melyik év válik ilyenné, az teljes mértékben kiszámíthatatlan. A hazai repülős világ jelenleg nem képes érdemben hozzászólni ehhez a témához, az tehát marad a politikusok kezében.

Bár januárban a fontosabb témák közt az utolsó helyre tettem a repülőtereink jövőjét 2019-ben súlyosan veszélyeztető tényezőt, a kizárólag repüléshez kötődő tevékenységet biztosító moratórium lejártát, azóta kiderült, hogy ez a téma annál sokkal sürgetőbb, mint akkor gondoltam. Hármashatárhegyen, bár a repülési szezon a tavasszal együtt elkezdődött, továbbra is csend honol. Időközben megtudtam, hogy a szolnok-szandaszőlősi repülőtér hangárját kipakolták, a helyi klub gépeit, köztük a Gawront, amelynek több éves kényszerpihenő utáni üzembe helyezéséért is szót emeltem januárban, a kunmadarasi repülőtérre száműzték. Az ügy hátterét sajnos nem sikerült feltárnom, de egy biztos, az utóbbi néhány évben túl gyakran fordul elő, hogy repülőklubok gépeikkel együtt száműzetésbe kényszerülnek, ezért kellő fontosságot kell tulajdonítani minden hasonló esetnek.

Köztük a legújabbnak, a korábban többször bezárt, jelenleg hétvégi motoros repülési tilalommal sújtott dunakeszi repülőtér ügyének, ahol a reptér sarkába éppen sportközpontot akarnak építeni olyanok, akik nem értékelik a magyar repülés múltját és jelenét, ezért el akarják venni a jövőjét is. Szépen gyűlnek az aláírások a reptér megmentéséért indított petíción, kár, hogy mostanában túl sűrűn kell ilyeneket aláírnom ahelyett, hogy egyszerűen kiülnék a fűbe nézni a le-föl szálló gépeket, hallgatni a kedvenc motoros gépeim hangját és gyönyörködnék a színvonalasabbnál színvonalasabb repülőnapok légi bemutatóiban.

Egy ide kapcsolódó információt olvastam az MRSZ január 24-i közgyűlésének jegyzőkönyvében. Végre sikerült a honvédelmi miniszter elé vinni a repülőterek ügyét, ahol kiderült, hogy „nem fogják tudni mind a huszonöt repülőteret megmenteni, de egyfajta támogatást ígértek, hogy jogilag rendeződjenek a kérdések.” Ehhez egyetlen kérdést fűznék hozzá. Mégis miért, illetve inkább kiktől nem lehet megmenteni mind a huszonöt repülőteret? A gátlástalan telekspekulánsoktól, akik sportközpontot, lakóparkot, vagy ördög tudja mit akarnak építeni a magyar sportrepülés jelenlegi bázisaira? Ez minden szempontból elfogadhatatlan.

A januári kérdéseim tehát továbbra is kérdések, jó lenne, ha végre megmozdulnának azok, akiket érintenek és megválaszolnák őket. Köztük azt is, hogy mikor teszik végre lehetővé, hogy Balatonfüreden nyáron újra legyen sétarepülési lehetőség a lassan veterán korba érő Wilgával.

A tét nem kevesebb, mint a magyar repülés jövője, amely repülőnapok, sőt, repülőterek nélkül, eloszlik a semmiben, mint a napokban hetvenedik születésnapját „ünneplő” Malév, amely sajnos nem érhette meg ezt a napot. Védjük meg közösen a magyar repülést, hagyományainkat, repülőnapjainkat és repülőtereinket, hogy átadhassuk majd őket unokáinknak! Ne úgy vonuljunk be a történelembe, mint akik békeidőben hagytuk tönkremenni és elveszni mindazt, amit még a II. világháború pusztításai sem vettek el tőlünk. Ez a mi döntésünk, de különösen azoké, akik felelős posztokat töltenek be és sokat tehetnek azért, hogy legyen jövője a magyar repülésnek. Szívből kívánom, hogy legyen!

A szerkesztőség ismét próbálkozik, vagyis megint várja tehát a hozzászólásokat. Nehezen hihető, hogy senkinek nem lenne véleménye a mai helyzetről... És vajon van-e ötlet, elképzelés, stratégia a magyar repülés, a repülőterek védelmében?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!