Repülőcsodák a bevásárlóközpontban

Egy esős szombat délelőtt mi más lehetne jó program, mint egy jó kiállítás a repülésről. Amúgy is ínséges időket élünk: nemcsak azért, mert most már sajnos lassan ideje bezárni a hangárokat a sportrepülőtereken, hanem mert ilyenkor a Petőfi Csarnok repüléstörténeti gyűjteménye is zárva tart. Pedig épp ezekben a szomorú őszi-téli napokban lenne jó mulatság családostul kódorogni a szebbnél szebb madarak között, de hát amennyire tudom, a csarnoknak nincs fűtése, ezért ilyenkor nem látogatható a kiállítás.

Node az Üllői út és a Határ út szegletében, az Europarkban interaktív repüléstörténeti kiállítást rendeznek, no hajrá, lássuk! Felkerekedtünk, és amíg családunk felnőtt hölgytagja a különféle bevásárolnivalókkal volt elfoglalva, Dóri lányom és én felfedeztük magunknak ezt a príma kis tárlatot. Dóri gyakorlott repülőkabin-beülő személyiség, volt már Il-18-asban és Il-14-esben is másodpilóta ülésben, ha ő helyet foglal egy gépben és jól érzi magát, akkor az tényleg jól kiválasztott szerkezet.

Az üzletközpont földszintjén rögtön egy érdekes valami, gyakorlott szem már elsőre észreveszi, hogy tényleg repülőgép, noha szárnya egy darab sincs, de van igazi törzse és kabinja, valamint vezérsíkja. A légcsavar kissé apróra sikerült, de hát ennek is megvan a maga funkciója: a motor fölött ugyanis, amolyan első világháborús stílusban, ott meredezik valami fegyverféle: ventillátorral meghajtott léglabdalövő, amivel a gép előtt beforduló célt lehet eltalálni. Az, hogy közben a gyerek egy igazi pilótafülkében ül, nyilván még erősíti az élményt, a légcsavar meg tényleg olyan kicsi, hogy még ha forog is, nem zavarja a labdalövedéket. Mondhatni igazi légcsavarkörön kívüli tüzelésű klasszikus fegyverrel van dolgunk, de Dórit a dolog élvezetében nem zavartam ilyen információkkal.

Azt már hazatérés után alapos internetes kutatómunkával tudtam kideríteni, hogy ez a kétüléses DHC-1 Chipmunk (Mókus) 2-es iskolagép (a nálunk inkább használt Zlin Tréner-sorozathoz hasonló felépítésű de Havilland konstrukció) 2004 decemberében, néhány nappal karácsony előtt egy skóciai füves reptér közelében szenvedett balesetet. Megközelítés közben, ahogy a pilóta S-seléssel akarta a fölös magasságát elveszteni, az erősen bedöntött gép átesett, lecsúszott, és még a havas reptér előtt a hátán állapodott meg, ehhez képest a pilóta, előrehozott karácsonyi ajándékként, némi karcolásokkal megúszta az esetet. Nyilván innentől inkább kiállítási tárgy a Mókuska, mint repülőképes repülőgép. De hogy hogyan került ebbe a kollekcióba, az nem derült ki.

Mint ahogy azt sem tudni, vajon hol szolgált fénykorában az az An-2-es-amelynek hosszában kettévágott törzse amolyan hangulatos bevezető a kiállítás felé azoknak, akik nem a parkoló liftjétől, hanem a metró felől érkeznek a központba. A függőleges vezérsík is hozzá van passzintva a törzshöz, mondjuk nem egészen ott, ahol a valóságban, de hát ez szemlátomást keveseket zavart. Viszont az átjárható törzs már itt az elején érdekes fényképes tárlatot rejtett, ami egyébként végigkísérte a kiállítás egészét, a repülés legkülönfélébb ágazatait és azok történelmét is megbámulhattuk a tablókon. Node a tablókba nem lehet beleülni: irány tehát az emelet, ahol rögtön a mozgólépcső környékén ott van – nyilván ugyanennek az An-2-esnek – az orr-része: megint egy kis csökött légcsavar, viszont mögötte az igazi műszerfal az igazi középső pulttal, úgyhogy az ide beülő Dóri nem csak a kormányt mozgathatta, hanem a gázkart és a légcsavarállító kart is. Itt azért valami eligazítást kapott az ember: a konzolon a feliratok magyarok voltak, tehát ezt az Ancsát nálunk használták, de a lajstromjelet nem lehetett látni sem a külsején, sem a műszerfalon.

A továbbiakban a plafonra lógatott makettek irányítottak a többi látnivaló felé: egy gyönyörű nagy Concorde, egy Fokker háromfedeles, természetesen a Richthofen-féle piros festéssel, ettől Dórinak ez sokkal rokonszenvesebb volt, mint az ugyancsak a mennyezetről lógó fekete F-117-es, vagy a Bleriot-monoplán kicsinyített mása. Aztán megint következett egy csodálatos beülős madár: egy Góbé törzsének eleje és szárnyai egy része. A gyerekek élvezték, a repülésszerető nagyobb látogatókban talán vegyesebbek voltak az érzelmek: nekem is a Góbé volt az első igazi légi élményem, ilyen lefűrészelt szárnnyal egy kicsit elmúlás-szaga van a dolognak, persze Dóri és a többi gyerek ebből semmit nem érzékelt, nekik jólesett a játék lényege: benne ülhettek és rángathatták a botot.

A Góbé mögött egy igazi régi MiG-be való katapultülés: hogy ez csakúgy ki tud repülni egy repülőgépből, ez kicsi lányomnak első megközelítésben inkább humoros információ volt. De ebbe is bele lehetett ülni, bár a kicsi hölgy enyhe gyanakvással kezelte a bilincshez hasonló szerkezetet, ami a pilóta lábát katapultáláskor rögzítette.

Az utolsó tárló volt talán a legérdekesebb, vagy mondhatni legellentmondásosabb: Dórinak ugyanis rettenetesen tetszettek a pici repülőgépek, de azokkal viszont nem lehetett játszani, mert üvegkalitkába voltak elzárva. A befejező makett kiállítás – egy csinos metszeteket mutató csillagmotor kíséretében – különféle kisebb-nagyobb, katonai és polgári gépek garmadáját mutatja be, tényleg zavarba ejtő gazdagságban.

Végül egy vallomás: az újságíró kudarca. Sok-sok érdeklődés és telefonhívás ellenére sem sikerült kiderítenem, tulajdonképp ki szervezte, rendezte ezt a kiállítást, honnan vannak az anyagok, melyik Ancsa szerepel rajta és melyik Góbé, illetve miképp került a skóciai balesetes Chipmunk a budapesti Europarkba.

Ettől azonban nem akarom senki kedvét elvenni ettől a kiállítástól, amely ma, október 28-án még látható az Europarkban. Nagyon remélem, ha a szervezőkkel mégis sikerül kapcsolatba kerülni, az derül majd ki, hogy a príma kis tárlat tovább vándorol majd, és máshol is alkalmat ad a gyerekeknek, hogy beüljenek egy Chipmunk, egy Góbé, egy Ancsa pilótafülkéjébe, hogy valamicskét megérezzenek a repülés izgalmaiból. Aztán tavasz felé majd lehet a szülőket nyaggatni azért, hogy ezeket a jószágokat igazából és a levegőben is kipróbálhassák, hiszen legalábbis An-2-es és Góbé azért még repül nálunk a bevásárlóközpontok világán kívül is.