Repülés 2013<br>Katonák égen, meg a földön is

A 2013-ban még mindig zajló afganisztáni történések mellett az év első felében a franciák szervezte Szervál hadműveletet emeli ki a Flightglobal éves összefoglalója a katonai repülés 2013-as történéseiről. Mint emlékezetes, meglehetősen komoly szövetségesi támogatás segítette a franciákat abban, hogy megvédjék a bamakói kormányt az iszlám militánsok átfogó támadásától. A külföldi részvétel azonban elsősorban szállítási-logisztikai jellegű volt, míg a főszereplők egyike a korábbi líbiai „fellépéshez” hasonlóan a francia légierő negyedik generációs harci gépe, a Rafale lett, amely végre megtalálta első exportvásárlóját India személyében. De a tárgyalások a felek között az árról, a feltételekről hosszúak és kemények lesznek, a végleges szerződést 2014 tavaszára remélik. Intő példa az itteni üzletek körüli bizonytalanságra az idei év első kellemetlen szenzációja, hogy  a sorozatos botrányok nyomán az indiai kormány felmondott egy korábbi szerződést tizenkét angol–olasz VIP AW101-es helikopter beszerzésére.

Afganisztánban 2013 fő kérdése az volt, sikerül-e felkészíteni légi oldalról is az afgán fegyveres erőket a 2014-re tervezett teljes kivonulásra, vagyis hogy azután is ellen tudjanak állni a nyomásnak, hogy a szövetséges erők már nem harcolnak az országban. A felszerelés kérdése kulcsfontosságú: a földi támadó feladatokra alkalmas légcsavaros-gázturbinás brazil–amerikai Super Tucanók közül azonban még egy sincs készen, ezért a szövetséges légierők jelenléte az országban lehet, hogy elhúzódik. Legutóbbi hírek szerint a Pentagon megvétózta az amerikaiak által az afgánoknak finanszírozott Mi-17-es helikopterek következő példányainak vételét és eladását, mert a gyártó illetve eladó orosz cég egyben Szíriának is biztosít katonai felszerelést.

Amúgy Afganisztánban a legfontosabb feladat 2014-re nézve maga a kivonulás: mint erről az iho/repülés korábban beszámolt, mivel bizonyos szárazföldi–tengeri vonalak használata elbizonytalanodott, például mert az oroszok iszonyatosan megemelték a tranzitárakat, és fegyvereket amúgy sem engednek át a területükön, ezért a szállítások legnagyobb részét a levegőbe kell szervezni, legalábbis a legközelebbi kikötőig. Hogy ennek is megvannak a maga kockázatai, azt a Bagramban lezuhant amerikai teherszállító Jumbo példája is igazolja.

A legkomolyabb vereséget talán az amerikai katonai repülés kellett, hogy 2013-ban elszenvedje, de nem az ellenségtől, hanem a washingtoni döntéshozóktól. Az eléggé példátlan költségvetési megszorítások, alakulatok időszakos rotációs leállása mellett az igazi „fenyegetés” az, hogy a költségcsökkentés típusok teljes kivonásával járhat, így például a sivatagi nyugdíj-raktározás fenyegeti a korábbi hadszíntereken, például a Sivatagi Viharban sikerrel szerepelt A-10-es Varacskos Disznókat. Nyilván nem véletlen, hogy a Textron épp most repültette meg az olcsó harcigép-megoldásnak szánt Skorpiót, amelynek ugyan a kapacitása nem mérhető az A-10-esekéhez, és persze nem rendelkezik azzal a védelemmel sem, amit az A-10-esek páncélzata nyújt. No de ha tényleg csak háromezer dollár az óránkénti üzemi költség, az döntő lehet, nemkülönben az, hogy az A-10-es egyetlen, bár nagyon fontos feladatra, földi csapásmérésre épült, és a jövő mindenképp a multifunkcionális konstrukcióké. A Skorpió döfése azonban talán nem is (csak) az A-10-esre nézve jelent komoly fenyegetést, hanem a főként a Nemzeti Gárda által főként légirendészeti feladatokra használt régebbi F-15-ösökre és F-16-osokra nézve. Jó hír, hogy a fantasztikus programokat repülő kötelékek, a Blue Angels és a Thunderbirds 2014-ben ismét felléphetnek és elkápráztathatják a katonai repülés szerelmeseit. Viszont félő, és ezt maga a légierő államtitkára nyilatkozta a napokban, hogy a csökkent repülőidővel rendelkező pilóták egy részét felszívják az erősödő légitársaságok.

Eléggé jó hírek bukkantak elő a sok kritika után a hatalmas F-35-ös programról is, felgyorsult a rendszerbe állítás, rövid leállás után ismét zajlanak a STOL-VTOL változat próbái a Wasp fedélzetén, és érezhetően felgyorsult a fegyverzet integrációja. Az viszont kevésbé jó hír az amerikaiaknak, közelebbről a Lockheednak, hogy a hollandok alaposan lecsökkentették az általuk igényelt gépszámot, a dánok és a kanadaiak pedig változatlanul új tenderben gondolkodnak. Viszont a befutónak vélt Boeingnak igen váratlanul az F-35-ös jött ki győztesként a dél-koreai légierő tenderén. Ugyancsak a Boeing számára volt kudarc a brazíliai tender, amelyen sokak meglepetésére, legalábbis a kormány mostani döntése szerint, a nálunk is repülő svéd JAS-39 Gripen lett a befutó, az NG, vagyis javított teljesítményű, modernizált változattal.

Az amerikai légi alakulatok gépszáma és létszáma változatlanul vezeti a listákat, de nagyon erős fegyverkezési programot indított be Kína és Oroszország is. Európa annak örülhet, hogy a közös európai harci gép, a Typhoon a Trench-3-as változattal végre valóban képességeinek szinte teljes birtokában van, beleértve a föld–levegő képességeket is. Ugyanakkor az európai légierők fejlődése távlataiban sem olyan dinamikus, mint mondjuk a távol-keleti övezeté, vagy amit Putyin helyezett kilátásba az oroszoknál. Az idén a kontinens flottájából kikerültek a német Phantomok, a spanyol F-1-esek és a csodálatos RAF-szállítógépek, a VC-10-esek.

Az európai katonai szállítógépből, a változó nevű (Grizzly, Atlas) A-400-asból még csak két példány került a franciákhoz, és nincs egyelőre híradás a török légierő első gépének decemberre tervezett átadásáról, miközben a spanyolok durván lecsökkentették az általuk korábban lekötött darabszámot. Viszont a franciák egyik gépe épp a Sziveszter napján teljesítette első éles bevetését, Orleans-ból Bamakóba hat óra negyven perc alatt vitt 22 tonna felszerelést a változatlanul zajló Szervál hadművelethez. Ami ugyancsak érdekessé teszi kontinensünkön az új évet, bár egyáltalán nem biztos, hogy a fegyvernem szempontjából erősödést jelent, sőt: 2014-ben kiderül, lesz-e új független európai ország új, független (a RAF-tól lecsípett) légierővel: Skócia.

A 2013-as párizsi nagy repülőszalonnak igazán nem voltak katonai szenzációi, leszámítva egy ismert orosz típus, a Szu-35-ös és persze a házigazdák gépe, a Rafale gyönyörű repüléseit, de a Dubai Airshow sem hozott döntő jelentőségű üzleteket. A kormányok továbbra sem dugnak túl sok pénzt a légierők (ha nem is feneketlen, de kétségtelenül igen mély) zsákjába. Ahol azonban érzékelni, hogy többet fognak költeni katonai repülésre, az Izrael: a zsidó államnak egyáltalán nem megnyugtató genfi megállapodás nyomán feltételezik, hogy Izrael több F-35-öst vásárol majd, illetve az első külföldi ország lesz, amely hadrendbe állítja az amerikai helikopter-repülőgép hibridet, a billenőrotoros V-22 Ospreyt.

Ami a magyar légierőt illeti: a kecskemétiek decemberben ünnepelték tízezredik gripenes repült órájukat. A helikoptereseknek nem volt sok ünnepelni való: noha tavasszal, néhány géppel részt tudtak venni az árvízi védekezésben, az új forgószárnyasokra a tendert még nem írta ki a HM, leállt az utolsó Mi-24-es támadó helikopter is. Ugyanúgy megállt a merevszárnyú szállítógépek ügye.

Némiképp ide tartozik az év egyik furcsa története a kormánygépekről. A kabinet először kiírta a tendert, majd visszavonta, és a bejelentés szerint ez a beszerzés is a választások utánra halasztódik. A kiírt tender az iho/repülés információi szerint a Bae-146/Avro RJ gépcsaládot célozta, ami egybeesett volna a Sólyom Hungarian Airways regionálisflotta-elképzeléseivel is, tehát körvonalazódni látszott egy ésszerűnek látszó összjáték, amely szerint az új légitársaság Avrói lehetnek bevethetők üzemeltetési költséggel a kormánytagok utaztatásaira is. De az új légitársaság még és már sehol. Azóta is lehet töprengeni azon, hogy vajon a kútba esett együttműködés oka vagy okozata-e annak, hogy a Sólyom jövője több mint kétségessé vált.

* * *