Repterek világranglistája, Kína és Amerika dominál

A légiközlekedés fő ereje a belföldi forgalom a nagyobb országokban. Kína volt a forrása a járványnak, de Kína védekezett legintenzívebben a külföldiek beutazása ellen.

Alaposan átrendeződött a nyilvánosságra hozott adatok szerint a légikikötők forgalmi sorrendje. Abban nincs semmi meglepő, hogy az utasszámok mennyire leestek a tavalyi évben, de ezen belül az arányok teljesen eltolódtak. az első tíz légikikötő listáján csakis kínai és egyesült államokbeli repülőterek szerepelnek, főképp kínaiak. A globális utasforgalom csökkenése 64 százalék volt, a vezető repterek esetében 45 százalék.

Az ACI (Airports Council International), a repülőterek világszövetsége táblázatának élén Hangcsou szerepel, 43 millió 767 ezer utassal, és csak második a korábbi világelső, Atlanta, amelynek tavalyi 43 millió körüli forgalma egyébként 61 százalékkal(!) kevesebb annál, mint amit 2019-ben ez a georgiai óriás-hub teljestett (110 és fél millió). Ezután sorakozik Csengdu majd Dallas Fort Worth, aztán Senzen és érdekesmód csak hatodik helyen következik Peking. Végül Denver és további három kínai légikikötő zárja a listát, köztük Sanghaj.

Ha a táblázatban szereplő számokat alaposabban megnézzük, az derül ki, hogy szemben az amerikaiakkal, ahol a csökkenés 2019-hez képest meghaladja az ötven százalékot, a kínai sokkal kisebb veszteséggel vészelték át a tavalyi évet, egy kivételével: épp Peking mutat akkora esést, mint az amerikaiak, százmillióról 34 millióra.

Érdekesek ugyanakkor egy másik lista adatai, amelyek azt mutatják, hogy ezek a forgalmas kínai repülőterek szinte alig vettek részt nemzetközi légiközlekedésben, a teljes forgalom élén álló hét kínai légikikötő egyike sem szerepel a nemzetközi listán, amit egyébként Dubai vezet, és csak itt tűnnek elő európai légikikötők, Amszterdam, London Heathrow, Párizs, Frankfurt, és tizedik helyen Madrid. A világ egyik legjelentősebb nemzetközi vonalrendszere is stagnál, az észak-atlanti, merthogy az amerikaiak is hiányoznak ebből a táblázatból.

A reptérforgalmi adatok eléggé pontosan tükrözik a járvány kialakította globális trendet, amelynek lényege, hogy a légiközlekedés túlélése elsősorban a belföldi forgalom révén sikerülhetett, erre mutatnak azok a számok is, amelyek szerint az Egyesült Államok továbbra is tartja magát a forgalmi adatok szerint, míg a legdurvább visszaesést a sok államot magába foglaló Európa szenvedte el, amely azóta sem tudta egységes rendszerbe szervezni a légiközlekedés helyreállításához szükséges járványügyi követelményeket.

A kínaiak már tavaly év eleje óta éppenséggel keményen zártak a külvilág elől, emlékezetes volt a Kínába irányuló külföldi járatok korlátozása, illetve az olyan intézkedések, mint a 2019-ben megnyílt Tahszing–Daxing International leállítása a nemzetközi forgalom elől, a régi pekingi reptéren pedig külön terminálrész elszigetelése azoknak,  akik az óriásországon kívülről érkeztek. Egészen olyan volt a helyzet, mintha a járvány nem Kínából indult volna, hanem Kínának kellett volna keményen védekeznie a vírus behurcolása ellen, miközben már tavaly márciusban rendkívül alacsony jegyárakkal vonzották az utasokat a belföldi járatokra, akár 1400 kilométeres vonalakon a csak oda-jegyeket olykor egy kávé vagy egy szendvics, 4–10 dollár árán kínálták.

Optimista elemzések szerint az olyan fontos európai légikikötők, mint Heathrow, Amszterdam, Frankfurt és Párizs CDG, a járvány lefutásával visszakapaszkodnak a világelsők közé, talán már jövőre. De ehhez az kell, hogy a nemzetközi légiközlekedés is magához térjen. Az viszont biztos, hogy a teherszállítás visszaesése sokkal kisebb volt, egyébként légi áruszállításban a vezető Memphis (nyilván a FedEx révén), de a második ezen a listán is kínai légikikötő, Hongkong.