Példaértékű állomás Trencsénben

Szlovákiában mindig jó volt vonatozni, magyar toroknak szokatlan volt az állomási csapolt sörök világa, a magyar szemnek az egységes, jól kiépített és az itthoninál nagyobb figyelemmel, hozzáértéssel gondozott vasúti infrastruktúra. Példának okáért a sűrűn előforduló magasperonos, perontetős, aluljárós állomások. Vannak persze árnyoldalak is, az ütemes menetrend nevű állat Szlovákiában továbbra sem tud megélni, de ha egyszer fent ülünk a magyarországinál korszerűbb járművön és szemléljük a vasúti tájat, akkor némi irigység is beférkőzhet a kebelünkbe. Az ütemes menetrendet meg majd úgyis kényszerűen megoldják.

Nem gondolnánk, hogy még ezzel a jó infrával is lehet elégedetlennek lenni, pedig de. Amennyiben egy magyarországi kétszázmilliárdos fővonali rekonstrukció elérné mondjuk Trencsén állomását, akkor az utasforgalmi létesítmények közül az aluljáró kapna mondjuk egy biztonsági üvegkorlátot, az acélszerkezeteket lemázolnák, az ominózus perontérkő mellett igazi újdonság csak a Pragotron-utastájékoztatókat leváltó ledes kijelző lenne. (Itt kell megkérdeznünk a kedves olvasókat, meg merik-e saccolni, mennyibe kerülnek darabonként a mostanában az állomások belső terében gombamód szaporodó, példaképpen Kaposváron is látható utastájékoztató képernyők? Megfejtés két mondattal hátrébb...) Hiszen a perontető acélszerkezete nagyjából rendben van, ráadásul típusépítményről van szó, ami előny, fajlagosan csökkenti a fenntartási költségeket. Hordoz egy sajátos esztétikumot is, ugyan nem a könnyedség és a hipermodernitás jut róla eszünkbe, de a megbízhatóság és elnyűhetetlenség mindenképpen. (Itt a megfejtés: tizenötmillió forint, egy fél családi ház ára.)

Mindez Trencsénben nem volt szempont (és még több szlovákiai állomáson sem, sorra is fogjuk venni ezeket), a megbízható építmények sorsa bontásban teljesedett be, ami viszont helyette épült, az valami egészen sajátos, új minőséget hordoz. Nem csoda, hiszen a tervek az MM Cité nevű cseh céghez kötődnek, akik egy Zlín melletti falunak, Bílovicének a faluvégi pajtájából, azt folyamatosan bővítve nőtték ki magukat szerte Európában ismert utcabútor-tervező és -gyártó céggé, amelynek az MM Cité+ nevű üzletága épületméretű, elsősorban a közlekedésépítészet terén használt, egyedi acélszerkezetekkel foglalkozik, nem is akármilyen beleérzéssel, ízléssel, minőséggel.

Ha nálunk annyit lehetett elérni, hogy a Kelenföldi pályaudvar peronberendezése, padjai, szemetesei az MM Citétől származnak, akkor Trencsénben nem aprózták el, a komplett perontetőt az MM Cité tervezte, egy modulrendszerű, bármilyen hosszban és többféle szélességgel elkészíthető építményt igazítva a helyi igényekhez.

A szerkezet varázsát az egységességbe rejtett egyedi értékek emelik ki. Ilyen a szélfogó üvegfalra felvitt felirat és grafika, a tetőbevilágítók finom gravírozása. Nagyon klassz, ahogy a hosszú perontető vége egyszerűen egy felhajtott peremet képez, amely nem csak merevíti ezt az alátámasztás nélküli, konzolosan kinyúló részt, hanem helyet kínál az állomásnévtábla elhelyezésére is. És ezt el is helyezik, de nem kék téglalapot csavaroznak fel, ahogyan az a ZSR corporate identity-je alapján várható lenne, hanem magát a szerkezetet feliratozzák.

Jutott figyelem arra is, hogy a tető támaszai ne ugyanolyan színűek legyenek: a két végelem sötétszürke, akárcsak a középen végigfutó főtartó, a köztes oszlopok viszont – hasonlatosan a tető színéhez – fehérek, ezáltal a kompozíció szépen, finoman lezárul.

Teljesen korrekt az aluljáró üvegdoboza, végtelenül egyszerű, zártszelvényekből összehegesztett konstrukció, amely élénk színével figyelemfelkeltő, a vonatról leszállva rögtön tudhatjuk, hogy merre induljunk. Nincsen szükség külön korlátra, bár a fényképeken az akadálymentesítés részeként állandóan előírt kétsoros csőkorlátot sem látjuk a lépcső mellett, de ez valószínűleg az építés közben ellőtt fényképeknek köszönhető. Az eső áztatta váci aluljárólépcsőkre gondolva pedig ismét az irigységnek adhatjuk át magunkat: ilyen egyszerűen lehetett volna ezt meggátolni.

Mindent egybevetve: eddig is izgatottan néztünk egy-egy szlovákiai vonatozás elé, most pedig majd úgy kell alakítani az útitervet, hogy Trencsént (és az egész átépülő korridort) mielőbb útba ejthessük. A műre a koronát természetesen a jelenlegi teljesen jellegtelen, ezerszer átépített állomásépület újjáépítése fogja feltenni, ez azonban még a jövő zenéje.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!