Ötvenéves kettőötvenesek - 2. rész: vállalatok, intézmények, utazási irodák tulajdonában

A tizenkét méteres 250-es típus sorozatgyártása a hatvanas évek végén kezdődött. A leginkább szovjet piacokon értékesített járművek mellett jelentős mennyiségű példány kelt el Magyarországon is. A járművekből 1969 és 1994 között hétszázkilencvenhármat értékesítettek. A legtöbb autóbuszt 1970-ben, 1986-ban és 1987-ben adták át. A közforgalmú volán társaságok mindösszesen 161 autóbuszt vásároltak. Ebből az következik, hogy a magasabb kényelmi fokozatú 250-esek legtöbb példánya minisztériumokhoz, nagyvállalatok állományába, oktatási- és közintézmények tulajdonába került. A belföldi és nemzetközi szervezett utazásokra a legtöbb autóbuszt a hetvenes években az IBUSZ irodák kapták meg.

A járművek megjelenését a hetvenes évek elején lemezből készült lökhárító, szélesebb (és ezáltal kevesebb) oldalablak, a tetőn keresztirányban elhelyezett szellőzők és kézi nyitású ajtók jellemezték. A típust a nyolcvanas években továbbfejlesztették: az autóbusz fekete „szakállas” lökhárítót kapott, a karosszériába pedig a négy nagyméretű szélvédő helyébe öt kisebbet építettek be, minden másodikat egynegyed részben nyitható ablakokkal látták el. Az autóbuszokból a városi közlekedési társaságok (BKV, MKV, SZKV) is kaptak, amelyeket azóta továbbértékesítettek, de volt 250-ese a Magyar Államvasutak szervezeti egységeinek is, illetve a MALÉV üzemi állományának is. Míg a minisztériumi állományokban napjainkban is megtalálható egy-egy példány a legkényelmesebb kétszázasból, addig a megszűnő gyárak, közintézmények, közigazgatási szervezetek autóbuszait magánvállalkozók vásárolták meg és üzemeltették tovább.

A 250-es a kilencvenes és kétezres évek jellegzetes különjárati autóbuszává vált, de megjelentek a különböző üzemek munkásszállító járatain is. Volt példa arra is, hogy önkormányzatok saját célra vásároltak egy-egy példányt. A magasabb színvonalat képviselő használt nyugati autóbuszok megjelenésével a különjáratok megrendelőinek igénye magasabb volt annál, amit egy Ikarus kínálni tudott, ezért a típus bérlése iránti kereslet jelentősen lecsökkent.

Ennek ellenére megrendelhető egy-két jobb állapotú példány azok számára, akik a hetvenes-nyolcvanas évek kirándulásainak hangulatát szeretnék újra átélni, például egy polgári busztalálkozóra indulva. Továbbá egy rendkívül igényesen felújított példány várja a ferihegyi reptérlátogatások vendégeit is.

Összefoglalónk elkészítéséhez Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története (Martóti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008 120-126. oldal és függelékek) művét használtuk fel forrásként.

* * *