Ötletek és tapasztalatok hálókocsiban utazóknak

Szomorú évfordulóra emlékezünk. Tizenöt évvel ezelőtt, 1996 novemberében a Dacia expresszt Újszász és Tápiógyörgye között a nyílt pályán banditák egy csoportja kirabolta. Különleges módszert alkalmaztak: altatógázt juttattak a vonat szellőzőrendszerébe, majd amíg mindenki aludt, végigfosztogatták a kupékat. A rablók a vészféket meghúzva próbáltak elmenekülni, a rendőrség végül kilenc gyanúsítottat tartóztatott le.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy manapság még mindig veszélyben vannak-e a nemzetközi járatokon a hálókocsiban utazók, és ha igen, hogyan védhetjük meg értékeinket az illetéktelen kezektől. Megkérdeztünk néhány rutinosnak mondható utast, osszák meg velünk tapasztalatikat, illetve önvédelmi technikáikat.

A törzsutasok abban megegyeztek, hogy a magyar hálókocsik biztonságosak, legfeljebb egyedi lopások – pénz, laptop – jellemzők. Manapság már dívik, hogy a kalauzon kívül biztonsági személyzet, sőt, az adott ország rendőrei is kísérik a vonatot. Abban viszont eltértek a vélemények, hogy mi a teendő akkor, ha nyugodtan szeretne aludni az ember.

Az első megkérdezett utas szerint, a magyar hálókocsik és a hálókocsi-kalauzok fölkészültségében nem maradnak el a nyugati színvonalhoz képest. Ez nem azt jelenti, hogy nem tapasztalt többször lopást, de jellemzően ezekben az esetekben az egyik utas a másikat fosztotta ki, vagy a szenvedő alany figyelmetlensége okozta a problémát, mert például elfelejtette bezárni a fülke ajtaját. Olyan esetet még nem látott, hogy kisebb atrocitáson túl eldurvult volna a helyzet. Mint mondja, ezek besurranó tolvajok, akik kerülik a feltűnést, és nem érdekük, hogy három hónap felfüggesztett börtönbüntetés helyett tizenöt évet üljenek a kóterben.

A rablásokat sokféleképpen meg lehet akadályozni, de a szemfüles csibészek így is bejutnak a sokszor teljesen lezárt kocsikba. Egy esetben például, amikor megállt a vonat a nyílt pályán, az utasok arra lettek figyelmesek, hogy egy idegen császkál a folyosón. Kiderült, hogy a tolvaj a két kocsi között, a hídlást felnyitva jutott be a lezárt vagonba. Ebben az esetben nem tűnt el semmi, mert időben észrevették a behatolást.

Évekkel ezelőtt olyan is előfordult Lengyelországban, hogy négy „benga fazon” ököllel és késsel befenyítette a hálókocsi-kalauzt, aki nem szállt szembe a nyilvánvaló túlerővel, inkább mentette a bőrét. A szerb és a horvát vasúton pedig, ha nem is megszokott, de többször volt rá példa, hogy az egész vonatot kompletten lefosztották a támadók.

A kedvezőtlen tapasztalatok ellenére a megkérdezett utas nem gondolja, hogy külön biztonsági intézkedéseket kellene tennie az utazni vágyónak. Szerinte egyetlen dologra kell figyelni: az utaskísérő utasításait be kell tartani, és nem lehet baj.

A másik sokat hálókocsizó, a közlekedési ág iránti rajongása miatt szinte hivatásszerűen, a világ minden táján vasutazó utas viszont azt ajánlja, hogy érdemes magunkkal vinni bicikliláncot, vagy bármit, amivel hozzá lehet kötni a csomagokat egy fix ponthoz. Ezzel a módszerrel egyszerűen meg lehet akadályozni a csomagok kiemelését, így nyugodtabban lehet aludni. Minden más esetben lutri, hogy meg lesz-e a csomag reggelre. Mint meséli, megtörtént vele olyan, hogy a Metropol EuroNight vonaton arra ébredtek, hogy vészfékezés miatt megállt a szerelvény a semmi közepén. Kiderült, hogy egy bűnbanda fosztogatott a cseh és a szlovák határátmenet környékén. Ebben az esetben, egy föntebb említett példához hasonlóan, életveszélyesen megfenyegették a kalauzt, aki bezárkózott a saját fülkéjébe.

A Dacia expresszhez hasonló, altatógázos eset a norvég vasúton is előfordult, pedig közbiztonság szempontjából Norvégia az egyik legjobb államnak számít Európában. Mint a megkérdezett utas elmondta, ennek az az oka, hogy egyrészt a shengeni határokon belül ők sincsenek védve, másrészt a bűnözők ott tudnak a leghatékonyabban dolgozni, ahol a legkevésbé számítanak a felbukkanásukra. Ide tartozik, hogy egy francia, egy spanyol, vagy akár egy olasz vonaton sincsen senki biztonságban. Ebből is látszik, hogy a lopásprobléma nem éjszaka-, vagy Kelet-Közép-Európa-specifikus, hanem a határok megnyitása miatt ez a fajta bűnözés is eltolódott Nyugat-Európa felé.

Tapasztalatai alapján, kivédeni a lopásokat a közvetlen rögzítés mellett úgy a legegyszerűbb, ha bezárjuk magunkat a hálókocsiba, úgy, hogy még a könnyen beszerezhető kalauzkulccsal se lehessen kinyitni kívülről az ajtót. (Öregebb fekvőhelyes vagonokban azért előfordul sajnos, hogy egy vagy több zár nem működik.) A magyar, a cseh és a szlovák hálókocsikon van olyan mechanikus lakat, lánc, amely megakadályozza, hogy fél centinél tágabbra lehessen kinyitni az ajtót.

Ezzel viszont óriási probléma, hogy egy tűz, vagy egy utasrosszullét esetén szinte lehetetlen „kibányászni” a bent lévőket. Ráadásul, a magyar vonatok esetében az is jellemző, hogy a hálókocsik közötti elválasztó-, és a peronra nyíló ajtókat is lezárják éjszakára lakattal és lánccal. Ezzel nemcsak az a baj, hogy a menet közben felszállni próbáló utas esetleg pórul jár, ha a hálókocsi-kalauz nem hallja meg a dörömbölését. Az ilyen kocsikban utazóknak egy tűznél, vagy egy balesetnél esetleg esélyük sincsen, hogy elhagyják a vagont. Bulgáriában előfordult olyan baleset, amikor két hálókocsi égett ki, benne az utasokkal, akik nem tudtak kimenekülni a vagonokból, hiszen minden ajtó le volt zárva minden irányba. A vagyonvédelem az életvédelem rovására ment.

Utasunk véleménye szerint a leláncolós módszer tökéletesen védi a csomagot, mert a haramiáknak nincsen idejük flexszel, vagy csípőfogóval lebontani a védelmet. Többször előfordult, hogy nyugat-európaiak csodálkozva nézték sufnituning védelmet, de a tekintetükben nem a „de hülye”, hanem a „hű, ez milyen okos” gondolat tükröződött.

Megkérdeztük szakértőnket is, aki úgy véli, a biztonsági őrök jelenléte miatt egyre gyakoribb, hogy nem idegenek szállnak föl, hanem az utasok egymástól lopkodnak ezt-ezt. Emiatt a személyes vagyonvédelem mindenkinek a saját belátásán és felkészültségén múlik. Mivel általában azért vesznek hálókocsira jegyet, hogy aludjanak, szükséges a vasúttársaság által rendelkezésre bocsátott mindenféle zárat felhasználni, hogy kívülről ne lehessen bejutni a fülkékbe. Ezeket a módszereket jellemzően a keleti-európai vasúttársaságok alkalmazzák: annyira zárttá teszik belülről az ajtót, hogy még a hálókocsi-kalauz sem tud bejutni, nemhogy a kívülről érkező haramiák. Nyugat-Európában, és a volt szovjet térségben nem helyeznek ekkora hangsúlyt a lopáskárokra. Ennek két oka lehet: vagy eleve kevesebb a lopás, vagy úgy gondolják, hogy a vonaton tartózkodó személyzet elegendő ahhoz, hogy megvédje az utasokat.