Orosz megrendelés orosz utasszállítókra
Az Egyesült Repülőgépgyártó részeként működő Irkut Corporation 35 MS–21-es utasszállító szállítására írt alá szerződést az ugyancsak orosz Aviacapital-Service lízingcéggel. Ennek tulajdonosa pedig a Russian Technologies, vagyis az állami gyártó az állami megrendelőtől kapott komoly megrendelést. Ennek megfelelően a cégek vezetői mellett az aláírási ceremónián is főszereplő volt az ipari és kereskedelmi miniszter, Denisz Manturov is.
A megrendelt gépek közül 18 lesz MS–21-200-as, és 17 a nagyobb 300-as. A gépeket 2,32 milliárd dollár értékben 2022 és 2025 között kell átadni a vásárlónak, a hajtóművek pedig az ugyancsak orosz gyártmányú PD–14-esek lesznek.
A mostani üzletkötés a tavalyi moszkvai légiszalonon kötött megállapodás alapján történt, akkor ugyanis Putyin elnök jelenlétében 50 MS–21-esre kötöttek fix szerződést és 35-re opciót, most ennek az opciós tételnek a lehívása történik. A tervek szerint a gép először 2017-ben repül.
Az MS–21-es a jelenlegi nagy nyugati repülőgépgyártók konkurenciájának szánt, keskenytörzsű, rövid és közepes hatótávolságú konstrukció, amelynek felhasználói főképp az orosz légitársaságok lesznek, de az Irkut számít külföldi megrendelésekre is, előzetes tárgyalások alapján elsősorban Ázsiából, ahol viszont ugyancsak készül a kategóriában versenytárs a kínai Comac C919 személyében. A kisebb verzió 150, a nagyobb 181 utast szállíthat, de létezik terv a 400-asra is, amely már egyosztályos kivitelben akár 230 személyre is beszékezhető. A fejlesztésben külföldi beszállítók is részt vesznek, például a globális piacokra a mostani állás szerint a Pratt & Whitney Geared Turbofan hajtóművekkel szállítanák a gépet.
Az MS–21-est a gyártó szerint a kompozitok nagyarányú alkalmazása, az újgenerációs hajtóművek, az aerodinamikai kialakítás és az „innovatív technológiai megoldások” sorolják a jelenleg repülő típusok elé. Nyugati elemzők valamivel szkeptikusabbak a géppel kapcsolatban, a Boeing 737MAX és az Airbus A320neo hatalmas megrendelésállománya azt jelzi, hogy globálisan a két óriásvállalat továbbfejlesztett gépei iránt változatlan a bizalom és az igény. Az új versenytársaknak viszonylag kevés levegőjük marad a konkurens típusokkal, amelyek – Kínában és Oroszországban legalábbis – legfőképp épp az állami behatások és konkrét megrendelések révén juthatnak eladásokhoz.
