Orosz forgószárnyas offenzíva

Az immár összevont orosz gyártó, a Rostec vállalataként működő Russian Helicopters bemutatta legújabb típusát, amely, hosszú kihagyás után, a könnyű forgószárnyasok kategóriájában szerepel, a maximum kéttonnás felszállósúlyú egyhajtóművesek osztályában.

A polgári típusok között meglehetősen ritka, de a VRT500 a szovjet/orosz Kamov Ka-26/226/32-es gépcsalád tradícióját viszi tovább, a koaxiális elrendezést, vagyis két, egymással szembeforgó rotor alkalmazása, aminek előnye, hogy feleslegessé teszi az egyetlen főrotor nyomatékát kiegyenlítő farokrotor alkalmazását. Helyette ezen a gépen is dupla függőleges vezérsíkot helyeztek el a tervezők, a dupla faroktartó között pedig könnyen hozzáférhető hátsó ajtót.

A gyártó adatai szerint a gép (maximális utazó?) sebessége 250 kilométer lesz óránként, 730 kilónyi hasznos teherrel a hatótávolság 860 kilométer. A gép tágas kabinja öt személyes, a pilótafülke „glass cockpit”, vagyis a legmodernebb avionikával szerelik fel a helikoptert, amely természetesen többfunkciós, utas- és teherszálltásra, kiképzésre, VIP repülésre is alkalmas, használható mentőhelikopter-szerepkörben is.

Igaz, az európai előírások utóbbi feladatkörben illetve a lakott területek fölötti különféle hatósági és munkarepülés feltételeként előírják a kéthajtóműves felállást,  a VRT500 azonban a gyártó szerint egyhajtóműves lesz, vagyis legalábbis az Unió országaiban ez a funkció eleve kiesik. Igaz, a Russian Helicopters technikaI főnöke nem is ezt, hanem elsősorban, 30 százalékkal, a latin-amerikai, illetve 15-15 százalékkal az ázsiai és az orosz piacot sorolta fel elsődlegesként: a nem kis optimizmusról árulkodó előrejelzés szerint a típus ból 2030-ig 700 példányt adnak majd el, vagyis a kategóriájában ez a gép szerezné meg a globális piac 15 százalékát.

A VRT500 egyik erőssége – más orosz repülőgépekhez hasonlóan, a versenytársakkal összemérhető teljesítmény mellett – a mérsékeltebb ár. Az első felszállás jövőre, a sorozatgyártás beindulása pedig 2020-21-re várható. Ugyanakkor az aerodinamikai tesztek még nem kezdődtek el és –  érdekes módon –,  a bemutatóról szóló közleményben nem szerepel, milyen hajtóművel építik a gépet. A kérdés már azért is érdekes, mert az oroszok a típust a népszerű Robinson R-66-os kihívójának szánják, amely gázturbinával és dugattyús motorral egyaránt beszerezhető.

Egy másik fontos hír: repül a MI-171A2 első sorozatgyártású példánya, amit a tesztek után az UTair-Helicopter Services használ majd, elsősorban sarkvidéki környezetben. A gép nem más, mint a világszerte népszerű és Magyarországon most is üzemeltetett Mi-8/17-es gépcsalád alaposan feljavított változata, digitális vezérlésű, 2400 lóerős Klimov VK-2500PS-03 hajtóművekkel, kompozit rotorokkal, X-kiképzésű farokrotorral, 260 kilométeres óránkénti utazósebességgel, 13 tonnás maximális felszállósúllyal.

Ennek a gépnek is fontos erőssége a nyugati típusokhoz képest mérsékelt beszerzési ár. A helikopter a gyártó szándéka szerint az eredeti, hatvanas évekbeli konstrukcióhoz hasonlóan strapabíró, mostoha körülmények között is jól teljesítő, megbízható gép lesz. A fejlesztés az eredeti tervekhez képest három évet csúszott, korábbi bejelentések szerint már 2015.ben szolgálatba kellett volna állnia.

* * *