Öreg Varjú Ifjú Sasoknak: egy kezdeményezés margójára

Rokonszenves kezdeményezésről olvashattunk az elmúlt napokban a Facebookon különböző csoportokban, a kezdeményező a honi aviatika egyik jelentős alakja, az egykori MiG-29-es katonai pilóta, többszörös fairfordi, Cottesmore-i bajnok, akinek repüléseit mostanság Jak-52-es csillagmotorosával élvezhetjük a hazai repülőnapokon. Mint Facebook-oldalán elmondja, az ötlet eredete, hogy megkérdezte tőle egy fiatal fiú, hogyan válhatott Vári pilótává. A kérdés egészen pontosan így hangzott – ami jól jellemzi a mai körülményeket –: „mondjam már meg, hogyan tudtam én repülővel repülni, pilóta lenni, hogyan tudták a szüleim kifizetni azt a rengeteg pénzt, ami ehhez kellett. Kérdezte ezt azért, mert ő is nagyon szeretne egyszer repülni és talán valamikor pilóta lenni, de sajnos a körülményei még egy otthoni számítógépes repülést sem tettek lehetővé. Elmeséltem neki, hogy mi is volt régen az MHSZ, hogyan folyt ott az élet, hogyan nevelt a repülős társadalom, hogyan tanultam repülni, hogyan tanultam ott emberséget” – folytatódik a pilóta beszámolója.

Ez a beszélgetés adta az ötletet, amit aztán felvázolt az Orion Sportrepülő Egyesület taggyűlésén, és aminek a lényege: „Sajnos MHSZ nem tudunk lenni, de minden évben (véletlenszerűen) ki fogunk választani 4-5 iskolát, akiknek felajánljuk, hogy a tanárok / igazgatók döntése alapján 10–15 gyereket (természetesen szülői beleegyezéssel) elviszünk repülni, bemutatjuk egy repülőgép működését, és megpróbáljuk a repülés érzését átadni nekik, akik talán ezt önerőből nem tudnák elérni.” Ehhez Vári felajánlotta mindkét gépét, ez nem elég, pláne hogy „nem műrepültetni szeretnénk a gyerekeket”.

A megoldás: rendbe hozni egy négyszemélyes Gawront, amihez Vári – a gép borításának megfelelően – „vászonjegyeket” ajánl fel a támogatóknak, hogy a felújított madár aztán a gyerekeknek az első repülési élményt nyújtsa: sokan vagyunk, akik tudjuk, milyen életre szóló, sőt, egész életre meghatározó lehet, amikor valaki legfogékonyabb korában kisgéppel emelkedhet a levegőbe. A vászonjegyekhez szükséges adatok, a számlaszám és egyebek megtalálhatók a pilóta Facebook-oldalán.

Amit mindehhez hozzátehetünk, az az, hogy a Gawron beállítása mellett talán van már/még olyan állapotban a magyar repülőtársadalom, hogy Vári Gyula kezdeményezése kiterjedjen túl az adott gép és az adott repülőklub adta határokon. Arra gondolok, hogyan teszik társadalmi mozgalommá és szervezettségűvé a nálunknál boldogabb repülőnemzetek az ifjabb generációk repülésszeretetének felébresztését, és ezzel hogyan tudják, ha nem is teljesen lefedve az igényeket, de valamelyest garantálni a jövő aviatikájának egyik meghatározó tényezőjét, az utánpótlást.

A világ több országában működnek hasonló szervezetek, mozgalmak, Franciaországban, Kanadában, és talán legsikeresebben az Egyesült Államokban. Ott a GA-pilóták legjelentősebb szervezete, az Oshkosht is rendező EAA a védnöke a Young Eagles mozgalomnak, pontosabban programnak, amely 1992-ben indult, és amelynek keretében – igen, nem félreértés – több mint kétmillió 8-17 éves ifjonc élvezhette az első kisgépes repülés feledhetetlen pillanatait valamilyen repülőgép kabinjában. És közülük nyilván azóta sokan szereztek talán a PPL-nél is magasabb képesítést. A siker titka: a helyi koordinátorok, akiknél lehet jelentkezni repülésre, és a helyi pilóták tömege, körülbelül negyvenezren, akik csatlakoztak a programhoz és időről időre vállalják, hogy elviszik a kölyköket egy-egy felszállásra, először levegőt szagolni.

Ehhez persze nyilván olyan kiterjedt repülő közösség és olyan jó kondíciók kellenek, amelyek akár egy apróbb Cessna tulajdonosa számára is lehetővé teszik, hogy ilyen céllal is repüljön olykor, ne csak a saját fokozatai és örömködése kedvéért. A feltételek: a megfelelő képesítések és a gép alkalmassága mellett a pilótának külön vizsgát is kell tennie ahhoz, hogy gyerekeket repültessen, mindezt azért, hogy mindenki, a szülők is biztosak lehetnek abban, hogy a srác vagy leányzó jó kezekben repül, ennek az elméleti vizsgának és a hozzá tartozó ellenőrző repülésnek a költségeit az EAA állja. Amiből az is következik, hogy minden egyéb költség tehát a résztvevő pilótát terheli...

Igen, tudjuk, hogy a magyar pilóta az esetek többségében nincs jól eleresztve, egészen mások a hazai körülmények, mások a repülés terhei, más minden... De talán legalábbis a honi aviatikusok egy részében meglehet ugyanaz a felelősségtudat, ami az Ifjú Sasok röptetőiben. Kell, hogy legyen: Vári Gyula kezdeményezése is ezt bizonyítja. Reméljük, a Gawron repülőképessé tétele majd repülése ennek a felelősség-érzetnek lesz majd valaha a szimbóluma.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!