Olcsón, egyedit

Pár leharcolt, bázisnak való kocsi, fűrész, reszelő, ragasztó, flakonos festék (fújva a konyhában), címkenyomtatós matrica. Meg alkotókedv, a tanulási vágy, hátha egyszer majd értékesebb alapanyagokat is kezébe vehet az ember. Ebből lett a játszós GYSEV-szerelvény.

A soproni társaság 10-33 Ap és 20-33 Bp intercity személyvagonjai a körülbelül húsz évvel ezelőtti átépítésük során oly csekély mértékben módosultak a megjelenésüket illetően, hogy (ha már egyetlen gyártónak sem, legalább) sok modellezőnek jutott eszébe Sachsenmodell vagy Tillig (esetleg Roco) alap felhasználásával GYSEV-esíteni. A 10/20-67-esekhez képest megmaradtak a régi feljáróajtók, a tíz fülke helyén tízablakos terem jött létre, és még a forgóváz is az ósdi tuskófékes.

Mindezek alapján tényleg könnyű donort keríteni – csak éppen az ablakok okoznak jelentős fejtörést. A német mintát követő eredetiknek olyan terjedelmesek a nyílásai, hogy azokhoz bukóablakokat találni szinte lehetetlenség. (Például a Roco Gosa vagy ahhoz hasonló 2. osztályú EC kocsijának nyílászárója jó egy milliméterrel keskenyebb, féllel alacsonyabb.) Így vagy maradnak az eredetik, belenyugodva a formai és méretbeli eltérésbe, és csak egy átfestést meg belső átalakítást kap a készen vett vagon. Vagy pedig jön a költséges nagyelemes felújítás: ajtótól ajtóig oldalfalcsere, új ablakok beszerzése (mondjuk a Tomaszmodelltől) – mindez egy tízezres donorral, ugyanennyiért átépítéssel, festéssel, feliratozással, továbbá az ablakok árával közelíti a huszonötezret. És egyetlen példány kevés is belőle, manapság a legkurtább szerelvény is tartalmaz két másod- és egy első osztályút.

Ha szerényebbek az igényeink, de van kedvünk barkácsolni, létezik egy harmadik megoldás. A régi Schicht/Prefo/Piko vonalról kínálkozik egy formára hasonlatos kocsi. Mivel ez hossztorzított, hozzá kell nyúlni. A kilencfülkés 1. vagy 1-2. osztályúhoz érdemes, egyetlen plusz ablakot betoldva. Meg még 6 millimétert a túlsó WC-hez, hogy meg is legyen az 1:87-ben mérethelyes 282 milliméter, és a szimmetria is. Ha ez eddig nem rettentené el az olvasót, leírom a receptet.
– Végy két GYSEV IC kocsihoz három (vagy háromhoz négy) régi NDK-gyártmányú kilencablakos Y vagont (mindegy, melyik: lehet DR, CSD, horribile dictu, MÁV);
– Szeld a késznek tervezetteket háromba, a megfelelő helyen;
– Vágj le egy bő ablaknyit abból, amit pluszban vásároltál – ez 26 milliméter lesz;
– További 6 millimétert csapjál le belőle, az ablakköznél;
– Az így meglévő öt darabot a szükséges sorrendben ragaszd össze;
– Gletteld és csiszold őket össze;
– Végy Tomaszmodell/BYG 2G IC ablakokat a gyártótól;
– A méret ismeretében kicsit reszelj a kocsiszekrényed ablaknyílásainak szélességéből;
– Mivel az ablaknyílásod magasabb a kelleténél, készíts elő 0,5 vagy 0,75x1 milliméteres sztirol csíkot, pótlásra;
– Fessél, feliratozzál, lakkozz, igény szerint;
– Tedd be az ablakokat és föléjük a kiegészítő sztirol csíkot – ezek legyenek keretnél szürkével festve;
– Pótold ki az alvázakat a fölös példányból 32 milliméterrel;
– A meghosszabbított alvázakat egészítsd ki légcsatornákkal és klíma hőcserélővel. (Előbbi egy Lima játék kategóriájú ETR motorvonati kocsijának alvázából, utóbbi valahonnan megmaradt műanyag darabból való – tulajdonképpen bármilyen rácsos felület jó, régi mozdonyból mondjuk.);
– Szerelj fel előteret, WC-t, válaszfalakat és (itt Vulcanmodell) üléseket az eredeti mintájára;
– Építsd össze az alkotóelemeket;
– Játssz velük kedvedre.

Költségek két elkészült kocsira, saját kivitelezésben: 3x3 000 forint a donorokra, 7-10.000 forint ablakra, festék, matricák, egyebek legfeljebb 5 000 forint. Így az egy vagonra jutó legfeljebb 12 000 forintos költség fele sincs a drágább alapból építtetett változatnak. Igaz, mindezért nem éppen tökéletes, vitrinbe valót kapunk, hanem csak egy játékra alkalmas példányt – választás kérdése.

A DR egykori Rekowagenjeiből még Németországban kialakított vegyes használatú járművekből kettőt vásárolt nevezett vasúttársaság (a többi Bulgáriába ment.). Az inkább praktikusnak, mint kényelmesnek tűnő kocsikat előszeretettel alkalmazták a Sopron–Budapest Keleti között közlekedő IC-k kiegészítésére, így a fenti átfaragásokhoz igencsak passzolna egy ilyen – ám ez sem ihlette meg semelyik gyártót, azokat sem, akik egyébként készítenek ilyesféle DR-es vagonokat. És ha az azóta már elfogyott Tomaszmodell-féle, majd’ 30 ezerbe kerülő átépítésről lemaradtunk, megint csak alternatív megoldást kell keresnünk.

Szerencse, hogy H0-s donor bőségesen rendelkezésünkre áll: Heris, Brawa, sőt, étkezőkocsival a Tillig is – ezek újak és drágák. És ott van a megint csak 3-4 ezret érő régi NDK-s darabok, amelyek közül oldalfalcserével bármelyik, csak ablakok áthelyezésével, lengőajtók kialakításával az egyik féle büfékocsi a legjobb. Utóbbinál maradva, ismét csak egy felsorolásszerű leírás következik. De előtte bosszankodjunk kicsit: az Y-okból kinyert ablakok nem lesznek jók bukóból lehúzható ablakúvá alakított Bbd-hez, mert túl keskenyek. (Más a helyzet, ha cseréljük az oldalfalat: akkor akkora nyílást vágunk, amekkorát akarunk.) Persze fordítva sem működik a dolog, hiába csábító a Reko bukója a GYSEV IC-hez: szélesebb, de alacsonyabb az Y-énál. (Ha viszont az Ap/Bp-nél új oldalfalat készítünk, akkor megfontolandó a régi DR-es alapból kinyert bukóablak felhasználása. Csak épp eggyel több kocsi kell, mint amennyit építünk: a Rekónak összesen 18 ablaka van.)

Na de jöjjön a recept. A jó hír: a kocsihossz tökéletes, kívül csak az oldalfalakhoz kell nyúlni.
– Végy egy Piko/Schicht/Prefo dobozból való büfékocsit, méghozzá azt, amelyik folyosóval átellenes oldalán alig van ablak, konkrétan csak egy alacsony és három normál méretű;
– A kevés ablakos oldalán tömj be kettőt, de vágj ki négy újat;
– A másik felén a kilencből négyet falazz le, és két lezárt között vágd ki a középtájon lévő WC-ablakot;
– A megfelelő végén vágd ki a feljáróajtókat, és műanyag lemezből alakítsd ki a lengőket;
– Keress megfelelő méretű ablakokat – 10 lehúzható és egy fix nagy kell, meg a lengőajtókba és a WC-hez. (Ezek egy megboldogult Jouef SNCF motorkocsiból valók, de más is szóba jöhet.);
– Ha kell (és biztos, hogy kell), reszeld méretre az ablaknyílásokat;
– Glettelés az ajátóknál és ablakoknál;
– Festés, feliratozás, lakkozás;
– Rakd be az ablakokat;
– Van két viszonylatjelző az eredetin, kevés sztirolból kialakítható;
– Az eredeti kocsibelső semmire sem jó, építs helyette két fülkét és egy nagy mozgássérült WC-t az ízelt ajtós végére, egy teljesen nyitott teret kerékpároknak a lengős felére. Ha van kedved hozzá, töltsd meg élettel: utasokkal, bringákkal;
– Rakd össze, csatold szerelvénybe, és vonatozz kedvedre.

Ez persze így még pontatlanabb, mint a Schicht bázisú IC volt: az ablakoknak csak a száma stimmel, elhelyezkedésük ott esetleges, ahol megmaradtak az eredeti nyílások. Formára, méretre azonban alkalmas Bbd-nek nevezni – főleg ha 5-6 ezerből kijön, az olcsó donorral, máshonnan kimaradt anyagokkal.

Van egy közös csúnyaság rajtuk: a GYSEV/Raaberbahn feliratok kivételével minden más szöveg és piktogram rossz színű. A gondosan kiszerkesztett, szép summáért vizesmatricára kinyomtatott sárga feliratok a zöld háttéren egyszerűen nem látszanak. Vélhetően fehérrel alá kéne nyomtatni, és arra fedőszínnel rámenni; erre most nem volt technikai lehetőség, így maradt az itthon meglévő, átlátszó alapra fehér szöveget megjeleníteni képes címkenyomtató produktuma. Hozzáértő által készített matricáknál ez nem jelent problémát. Mivel a mostaniak nincsenek lelakkozva, még javíthatók.

És ha már három olcsó, ócska kis faragmány, legyen belőlük színes szerelvény. Ha GYSEV IC, jól mutat rajta a Piko bázisra matricázott Széchenyi-mozdony. De mivel felsővezeték nincs, emelje át egy remot Csörgő (ami dummy, hajtás nélkül, de ebben van a hangdekóder). És legyen a végén egy kényelmes, sokoldalú Komfort kocsi: Sachsen donorból, oldalfalcserével, Szabiroli által elkészítve. Tehát a teljes vonat egyedi átalakítás, vegyes minőségben. A videón tolató GYSEV M42-es sem bolti termék: Roco alapon Rulant felépítmény, de a fülkéje cserélve saját darabra (annyira béna volt az eredeti), és ugyanazzal a festékkel átfestve, amivel a három kocsi.

Ismételten: mindezek inkább gyermekjátéknak valók, nem komoly igénnyel készült járművek. Donor tömegével rendelkezésre áll, ennyi ügyességgel és ráfordítással ez jött ki belőlük. Mérethelyes (Sachsen/Tillig) bázison, majdnem teljes oldalfalcserével lehet igazán szépet alkotni. Nem lehetetlen, hogy egyszer arra is sor kerül.

Addig is a videó, a fenti járművekkel. (Itt még hiányos volt a Bp az üres alvázközéppel, azóta kerültek fel további szerelvények, ahogy fent, a harmadik képen látszik. És a hintázást okozó csálé kerekek helyén is újak vannak az egyik 20-33-ason.)