Mezőgazdasági repülés: szigorú szabályok, a lényeg a túlélés

Változott a mezőgazdasági repülés szabályozása, és ez a változás elsősorban szigorításokat jelent. Kovács András, a MERÉSZ, vagyis a Mezőgazdasági Repülők Érdekvédelmi Szövetsége elnöke mégis elégedetten nyilatkozott az iho/repülésnek a vidékfejlesztési tárca rendeletéről.

Nagyon örülök, hogy megjelent ez a rendelet, és ezzel megalapozatlannak bizonyulnak a huhogók információi, akik azt mondták, hogy idén megszűnik Magyarországon a mezőgazdasági repülés. Szó sincs erről: érvényes jogszabály szerint folytatjuk a munkánkat. A régi jogszabály 2005-ben születetett, azóta eltelt hét év, a hét év alatt változtak a technológiák, a permetezőszerek, a környezetvédelmi előírások, változott az EU elvárása. Természetesen meg fogunk felelni ezeknek az előírásoknak, a most megjelent rendelet ebben támogat minket.

Nyilván azért gondoltak sokan arra, hogy Magyarországon megszűnik a mezőgazdasági repülés, mert az Unióban létezik egy irányelv, amely szerint egyáltalán nem kellene, hogy létezzen ilyen tevékenység az EU-ban.

Így van, mi ezt az irányelvet már az első naptól sérelmeztük, ugyanis az Uniónak 27 tagállama van, a 27-ből 17-ben nincs mezőgazdasági repülés: felteszem a kérdést: milyen alapon írja alá az az ország a magyarországi betiltását, amelynek halvány elgondolása sincs arról, hogy néz ki a mezőgazdasági repülés? Persze ez nem az én kompetenciám, sokkal fontosabbnak tartom, hogy itt, Magyarországon a vidékfejlesztési minisztérium úgy gondolta, hogy mint törvényalkotó, bevon bennünket szakértőként – nekem is megvan ehhez a 36 éves tapasztalatom – és nem azt mondom, hogy mindenben, de nagyon sok kérdésben elfogadták a mi véleményünket, javaslatainkat, be is építették az új rendeletbe. Vannak olyan dolgok, amiket nem építettek be, ezeket továbbra is megfontolásra javasoljuk.

Ezek szerint a mezőgazdasági repülők annak örülnek, hogy egyáltalán folytathatják a tevékenységüket, de igaz az, hogy csak sokkal szigorúbb feltételek közepette?

Nézze, én világéletemben törvénytisztelő ember voltam, azt mondtam: ami nincs szabályozva, az úgy működik, ahogy én akarom, vagy úgy, ahogy a másik fél akarja… Egy ilyen tevékenységet viszont nem lehet ötletszerűen végezni, ehhez kellenek a szabályok. Nem tudom, mennyire van tisztában a közvélemény azzal, hogy ezek a légijárművek nem katicabogarakat szórnak ki, hanem permetező szereket. Világos, hogy ezt valamilyen úton-módon szabályozni kell. Az új szabályok bevezettek bizonyos új fogalmakat, és ebből volt is félreértés. Tavaly részt vettem a MERÉSZ elnökeként a jogi bizottság munkájában, ott fogalmaztuk meg, hogy a mezőgazdasági munkarepülést osszuk meg: vezessük be azt a fogalmat, hogy légi permetezés. De a mezőgazdaságba beletartozik minden más, a műtrágyaszórás is. A műtrágyaszórásra ez az új rendelet nem vonatkozik, tehát sem bejelentési kötelezettségünk nincs, sem engedélykérési kötelezettségünk nincs a talajerő-utánpótlási munkákkal kapcsolatosan. A légi permetezés szabályozása leírja, milyen körülmények között, hogyan lehet kijuttatni ezeket a szereket. Szó nincs tehát arról, hogy megszűnne a mezőgazdasági repülés: ugyanazokat a feladatokat más szabályozással, például bizonyos esetben több adminisztráció mellett végezzük.

Ezügyben voltak félreértések is, a légi permetezés szigorítása kapcsán akadt olyan megrendelő, aki a műtrágyaszórást is leállította.

Így van, történt ilyen, úgyhogy rögtön megkerestem a minisztériumban az illetékest, akivel hat ízben tárgyaltunk tavaly október óta, ő erről ígért egy sajtóközleményt, amiben leírják, hogy ez az új szabály a talajerő-utánpótlásra nem vonatkozik. Tehát a bejelentési kötelezettség, engedély, ami légi permetezésre vonatkozik, ehhez nem szükséges. A pilótának, a vállalkozásnak, a repülőgépnek természetesen az iratai rendben kell, hogy legyenek.

Igen, ebben a szabályozásban az is szerepel, hogy mezőgazdasági repülést az végezhet, akinek érvényes szakszolgálati engedélye van, ez világos – és mezőgazdasági jogosultsággal is rendelkezik.

Ez teljesen normális dolog. A nyíregyházi főiskola óta változtak a szabályok, az anyagok, az eljárások, a permetezőszerek, nem lehet úgy dolgozni, mint mondjuk 1976-ban. A pilótáknak háromévente ismeretfelújító tanfolyamot kell végezniük, ami vizsgával zárul. Ezt a tanfolyamot idén január-februárban Monoron tartottuk, mindenki eredményes vizsgát tett, múlt héten kaptam meg a minisztériumban ezeket a légi bizonyítványokat, most postázom: az összes kolléga a napokban meg fogja kapni. Ha a hatóság bárhol az országban ellenőrzést végez, a pilótáink fel tudják mutatni ezeket a bizonyítványokat.

A légi permetezésre vonatkozó szabályok között olvasom, hogy tilos lakóterület felett permetezni, ez természetes, de ugyancsak tilos permetezni a lakott területtől ötszáz méteren belül.

Európában a legszigorúbb szabály Angliában létezik, ahol 250 méter ez a távolság, nálunk 500 méter. Az egyik szemem sír, a másik nevet: amikor ősszel elkezdtük a tárgyalásokat, ez az 500 méter még 2500 volt! A mi hozzáértésünk és szakértelmünk meggyőzte a törvényalkotót arról, hogy az 500 méter elég. Azért nem vagyok teljesen boldog, mert a távolságnál fontosabb, hogy honnan fúj a szél, ez viszont nem szerepel a rendeletben. Ez lenne a döntő, nem a 250 vagy 500 méter. Hogyha megfelelő a szélirány, akkor én a 8000 órás gyakorlatommal, nyugodt lelkiismerettel odamegyek öt méterre is: nem tanultam olyan meteorológiai jelenségről, ami széllel szemben fogja vinni a permetet. Ezért tartom indokolatlannak, túlzott elvárásnak az 500 métert. Viszont, ezt is meg szokták kérdezni tőlünk, a szúnyogirtás megengedett a lakott településeken is.

A hetvenes-nyolcvanas években Magyarországnak volt Európa talán legnagyobb mezőgazdasági légiflottája. Hogy néz ki most nálunk a mezőgazdasági repülés, hány gép dolgozik és mekkora az igény erre a tevékenységre?

A mostani flotta kb. 70 légijárműből áll, a pilóták száma 102. Ami szomorú: a gépeink öregek, az utánpótlásuk pedig óriási probléma. Amíg régen 8-10 millió volt egy gép beszerzése, most több százmillió. Nem tudom, ki meri felvállalni a jelenlegi helyzetben a 4-600 millió forintos jármű megvásárlását, nem tudni, hogy biztos-e a 6-8-10 éven belüli megtérülés. A jelenlegi szabály azért fontos, mert ez enged bennünket létezni, engedi a tevékenységet, aztán majd a piac eldönti, mennyi búzára van szükségünk, mennyi kukoricát kell termelni, mennyi területet kell megvédeni, ehhez képest mennyibe fog kerülni egy liter repülőbenzin, egy liter permetezőszer, tudunk-e olyan áron termelni, ami eladható a piacon, vagy nem. Elmúlt az a világ, amikor Tolna megyében volt gazdaság, ahol nyolcvan mázsa búza termett, csakhogy annak volt kelet felé piaca. Ma erre nincs garancia, és régen azt sem néztük, hogy a nyolcvan mázsa búzát milyen áron állítjuk elő.

Azt is tudomásul kell venni ebben az országban, hogy egy tollvonással nem lehet megszüntetni egy ötven éves tevékenységet. Nem lehet olyan döntést hozni, hogy megszüntetjük a mezőgazdasági repülést. Szükség van ránk. Tolna dombos vidékén, ha jön egy nyári zápor, lehetnek akármilyen földi gépeink, nem fogjuk tudni megvédeni a kultúránkat, csak légijárművel. Úgy kell rendeleteket hozni, hogy ezt szem előtt tartsák a törvényhozók. Meg kell kérdezni a hozzáértőket, és nem szabad politikai döntést hozni egy ilyen kérdésben.

Megvédeni a kultúrákat – akár ilyen öreg, benzinfaló madarakkal is, mint a Kamov helikopter vagy az An-2-es?

Ezelőtt néhány héttel a miniszterelnök azt mondta, hogy a magyar mezőgazdaság becsületét talpra kell állítani. Mi ennek szerves része vagyunk, ezt tudomásul kell venni, akármilyen más lobbiérdekek léteznek. A dombos vidékeken, a hegyoldalon, a szőlőkultúrákban nélkülözhetetlenek vagyunk. Mi nem tartjuk ellenségnek a földi gépeket: más körülmények között dolgoznak. Nekünk nem egymást kellene kitúrni a piacról és egymást ellehetetleníteni, hanem együtt kellene működni.

Ahogy hallottuk korábban: vannak Európában országok, ahol egyáltalán nincs mezőgazdasági repülés.

A rendszerváltás előtt Magyarországon voltak 5-600 hektáros táblák is. Ma a kisgazdák 10-20 hektárját is meg kell művelni. Ausztriában, Svájcban nincsenek akkora területek, ezért nem alakult ki a mezőgazdasági repülés, ott, a hegyek között, ha van kéthektárnyi egybefüggő terület, annak már nagyon tudnak örülni. Magyarországon kialakult a mezőgazdasági repülés hagyománya: 5-600 hektárok nincsenek, de a száz hektár még mindig száz hektár, ma is van bőven ekkora földterület, és nagyon remélem, hogy nem is fog tovább aprózódni. Ez persze adminisztratív problémákat is előhoz: ahol ezelőtt harminc évvel egy brigádnak tíz-húsz megrendelője volt, ma hetven megrendelője van. Az ugyanannyiszor több papírmunkát jelent.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a mostani növényvédő állomások ügyeleti rendszert tartanak: hogyha péntek délután kettőkor derül ki, hogy a repcefénybogár megtámadta a mustártáblámat, akkor szombat délelőtt is be tudom hivatalosan jelenteni a hatóságnál. Hétfőn már nem biztos, hogy ezt a munkát még el lehet végezni. Ez is fontos, hogy megjelent a rendeletben.

Meg az is, hogy a hatóság engedélyezi a kijuttatást, mert „a légi kijuttatás előnyösebb az egészségre, a környezetre gyakorolt kisebb hatás miatt”. Hogyha ezt egy rendeletben le mertük írni, akkor ezzel elismertük, hogy megvan a permetezés létjogosultsága. Ezek a pilóták nem arra szakosodtak, hogy mindenkit megmérgezzenek, hanem arra, hogy megmentsük azt a kultúrát, azt a növényt, ami nekünk élelmiszert jelent.